1 Sámuel 16
1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.
LEUM GOD El fahk nu sel Samuel, “Kom ac asor kacl Saul nwe ngac? Nga eisalla tari liki wal lun tokosra lun Israel. Inge eis kutu oil in olive ac som nu Bethlehem nu yurin mwet se pangpang Jesse, mweyen nga sulela sie sin wen natul tuh elan tokosra.”
2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.
Ac Samuel el siyuk, “Nga ac oru fuka? Saul el fin lohngak el ac uniyuwi!” LEUM GOD El topuk, “Eis soko cow fusr, ac kom fah fahk mu kom tuku in orek kisa nu sin LEUM GOD.
3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.
Kom fah solal Jesse nu ke kisa uh, ac nga ac fah fahk ma kom in oru. Kom ac fah mosrwela mwet se nga ac fahk nu sum uh tuh elan tokosra.”
4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?
Samuel el oru oana ma LEUM GOD El fahk nu sel, ac el som nu Bethlehem. Mwet kol in siti sac elos rarrar ke elos tuku in osun nu sel Samuel, ac elos siyuk sel, “Ku tuku se lom inge tuku ke misla?”
5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.
Ac Samuel el fahk, “Aok, nga tuku in orek kisa nu sin LEUM GOD. Kowos sifacna aknasnasye kowos, ac fahsru wiyu.” El oayapa fahk nu sel Jesse ac wen ekasr natul elos in aknasnasyalosla, ac el solalos nu ke kisa uh.
6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!
Ke elos sun acn sac, Samuel el ngetang liyal Eliab, sie sin wen natul Jesse, ac el sifacna nunku insial, “Pwaye lah mwet se inge su tu ye mutun LEUM GOD, pa mwet se God El sulela.”
7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
A LEUM GOD El fahk nu sel Samuel, “Nik kom lohang nu ke fulatal ku lumahl. Nga tia eisal, mweyen ouiyen sulela luk uh tia oana ouiyen sulela lun mwet uh. Mwet uh elos liye luku, a nga liye insien mwet uh.”
8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.
Na Jesse el pangnol Abinadab, sie pac sin wen natul, ac pwanulak nu yorol Samuel. Tusruktu Samuel el fahk, “Mo, LEUM GOD El tia pac sulella el an.”
9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
Na Jesse el usalu Shammah. Ac Samuel el fahk, “Mo, LEUM GOD El tia pac sulella el an.”
10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
In lumah se na inge, Jesse el use wen itkosr natul nu yorol Samuel. Ac Samuel el fahk nu sel, “Mo, LEUM GOD El tiana sulela sie selos.”
11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
Na Samuel el siyuk sel Jesse, “Oasr pac wen lula nutum?” Jesse el topuk, “Wen se ma fusr emeet pa lula, tuh el muta liyaung sheep uh inimae.” Ac Samuel el fahk, “Solalma elan tuku. Kut ac fah tia oru kisa nwe ke na el tuku.”
12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.
Na Jesse el sapla solalma David. El sie mwet fusr fokoko ac oasku, ac atronmutal saromrom. LEUM GOD El fahk nu sel Samuel, “Pa inge mwet sac. Tuyak ac mosrwella!”
13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
Samuel el eis oil in olive ac mosrwella David ye mutun tamulel lal. In kitin pacl ah na ngun lun LEUM GOD tuku ke ku nu facl David, ac welul in len sac fahla. Na Samuel el folokla nu Ramah.
14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.
Inge ngun lun LEUM GOD wanginla lukel Saul, ac sie ngun koluk sin LEUM GOD aklokoalokyal.
15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!
Mwet kulansap lal Saul elos fahk nu sel, “Kut etu tuh sie ngun koluk sin God pa aklokoalokye kom uh.
16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.
Leuwa, supwekut tuh kut in suk sie mwet ma etu srital ke harp, tuh ke pacl se ngun koluk se inge ac utyak nu in kom, mwet sac fah srital ke harp natul, na ac fah akinsewowoye kom.”
17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
Saul el sapkin nu selos, “Sokma sie mwet sumat ke srital, ac usalu nu yuruk.”
18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.
Sie sin mwet kulansap lal ah fahk nu sel, “Oasr wen se natul Jesse mwet Bethlehem, ac nga liye el arulana etu srital ke mwe on. El sie mukul pulaik ac wo lumahl, el sie mwet etu mweun ac el lalmwetmet ke sramsram. LEUM GOD El welul.”
19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.
Ke ma inge Saul el supwala mwet utuk kas nu yorol Jesse, ac elos fahk, “Supwalma David, wen nutum ma liyaung sheep uh.”
20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.
Na Jesse el supwalla David nu yorol Saul, wi nani fusr soko, ac donkey soko nwanala fintokol ke bread, ac sie pak in neinyuk wain nwanala ke wain.
21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.
David el tuku nu yorol Saul ac mutawauk in kulansupwal. Saul el arulana lungse el, ac el sulella tuh in el pa mwet se us mwe mweun natul uh.
22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.
Na Saul el sapla nu sel Jesse ac fahk, “Nga arulana lungse David. Lela elan mutana inge in kulansupweyu.”
23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.
In pacl sac fahla, pacl nukewa ma ngun koluk se sin God ac utyak nu in Saul, na David el ac eis harp natul ac srital kac. Na ngun koluk sac ac som lukel Saul, ac el ac mongi ac sifilpa wola.
