1 Sámuel 16

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

Hagi Ra Anumzamo'a Samuelina amanage huno asami'ne, Nama'agna Solinkura kasunkura nehane? Israeli vahe kinima mani'neana hago Nagra azeri atre'noe. Hagi pazivepi olivi masavena taginka e'nerinka, Betlehemu Jesi nagatega vuo. Na'ankure Nagra agri mofavre nagapinti mago'mofo kinia manigahie hu'na huhamprinte'noe.

2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

Anage higeno Samueli'a huno, Soli'a nahe frigahianki nagra inankna hu'na vugahue? Higeno Ra Anumzamo'a huno, Anenta onte'ne'nia a' bulimakao mago avrenenka vunka, Ra Anumzamofontega kresramana vuku neoe hunka ome huo.

3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.

Hagi ome kre sramanama vanantera Jesina hugeno ena, Nagri eri'zama erisia mofavre'a kaveri ha'nena masavena taginka frentenka huhamprinto.

4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?

Hagi Ra Anumzamo'ma asamia kante anteno Samueli'a Betlehemu nevige'za, ana kumate kva vahe'mo'za tutagiha'ma hunente'za antri nehu'za amanage hu'naze, Kagra tarimpa fru naneke erinka neano?

5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.

Anage hu'za antahigazageno Samueli'a huno, izo nagra Ra Anumzamofontega kresramana vuntenaku neoe. Hagi tamagra'a tamazeri agru nehuta, nagrane enketa kresramana vamaneno, nehuno Samueli'a Jesine mofavrezaga'a zamazeri agru nehuno zamagi hige'za kresramna vutera e'naze.

6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!

Hagi anama hute'za Jesi'ene mofavre naga'ama azageno'a, kotamofo Eliabuma negeno'a Ra Anumzamo'a tamage huno amamofo huhamprine huno Samueli'a antahi'ne.

7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

Hianagi Ra Anumzamo'a Samuelina amanage huno asami'ne, Amega avufgare'ene za'za'ma huno hentofazama hu'nenia zantera, kenka huhampri onto. Na'ankure nagra agrira huhampri onte'noe. Hagi Nagra vahe'ma huhamprima nezmantoana, vahe'mo'zama nehazaza hu'na amega zmavufgarera nege'na hunohampruanki, zamagu'are nege'na hunehamprue.

8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.

Anage higeno Jesi'a anante'mofo Aminadapu huntegeno Samueli avuga e'ne. Hianagi Samueli'a huno, Amamofonena Ra Anumzamo'a huhampri onte'ne.

9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.

Anage higeno Jesi'a mago mofavre'a Sama huntegeno Samueli avuga e'neanagi Samueli'a huno, amamofonena Ra Anumzamo'a huhampri onte'ne.

10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

Higeno Jesi'a 7ni'a mofavre zaga'a kea hige'za Samueli avuga e'nazanagi Samueli'a Jesina asamino, Ra Anumzamo'a ama anampintira mago'mofona huhampri onte'ne.

11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

Hagi anante Samueli'a Jesina anage huno antahige'ne, Ama'age mofavreka'a mani'nafi mago'a omani'nazo? Huno antahigegeno Jesi'a huno, magora amitena mofavrea mani'neanagi sipisipi afu kva huno mani'ne huno asamigeno Samueli'a huno, Ne'zana one otiteta mani'nenunanki mago'a vahe huzamantege'za vu'za ome avre'za eho.

12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.

Higeno vahera huzamantege'za vu'za ome avre'za azageno, ke'neana hentofa vahekino avurgamo rumsa huno anefa hu'ne. Anante Ra Anumzamo'a huno, e'ina neki masavena taginka frenentenka huhamprinto.

13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

Ana higeno Samueli'a afuhe'mofo zamavufi ana pazive erino masavena tagino frenenteno huhamprinte'ne. Hagi ana knareti'ma e'neana Ra Anumzamofo Avamu'mo'a hanave'ane Devitintera emani'neno agrane maka kna manino e'ne. Hagi anama Samueli'a huteno'a ete Rama kuma'arega vu'ne.

14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.

Hagi anama hutegeno'a Ra Anumzamofo Avamu'mo'a Solina atreno vigeno, Ra Anumzamo'a havi avamu huntegeno Soli agu'afina efreno antahintahi'a azeri haviza nehigeno koro hu'ne.

15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!

Hagi Solina eri'za vahe'amo'za asami'za, Antahio, Ra Anumzamo'a havi avamu huntegeno kazeri haviza nehie.

16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.

Hagi rantimoka eri'za vahe'kama amama kavugama oti'nonana hurantegeta hapue nehaza zavenama ahe vaheku ome haketa avreta amneno. Hagi inanknarero Ra Anumzamo'ma havi avamu'ma huntesigeno ena ana vahe'mo'za zavena nehehanagenka knarera hugahane.

17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.

Higeno Soli'a eri'za vahe'a huzmanteno, Vuta hapu zavenama knare'ma hu'za nehesaza vahe ome haketa avreta eho.

18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

Higeno mago eri'za ne'mo'a kenona huno, Mago Betlehemu ne' Jesi nagapinti risera ke'noana knare huno hapue nehaza zavena nehege'na ke'noe. Hagi agra hentofa agi agonane nekino, koro osu harafa ne' mani'ne. Na'ankure Ra Anumzamo'a mani'ne.

19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.

Anante Soli'a kato vahera huzmanteno, Jesina ome asaminkeno ne' mofavre'a Devitina huntenkeno sipisipi kvama huno mani'neregatira atreno nagritega eno.

20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.

Higeno Jesi'a donki afu agumpi bretine, waini tintafenena erinenteno, mago agaho sipisipinena avrenenteno huzmantege'za Devitinena avre'za Solintega vu'naze.

21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.

Hagi Deviti'a Soli eri'za agafa huno emerigeno, Soli'a tusiza huno avesinentegeno, agra Solina hanko'ama eri eri'za vahe mani'ne.

22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.

Hagi Soli'a Jesina ke atrenteno, Muse hugantoanki atregeno Deviti'a nagri eri'za vahe manino. Na'ankure agra knare huno eri'zana erige'na muse huntoe.

23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.

Hagi Ra Anumzamo'ma havi avamu'ma huntegeno Solinte'ma egeno'a, Deviti'a hapu zavena'a erino eme nehegeno, Soli'a nentahino ete knare antahi'zana e'nerigeno, havi avamu'mo'a atreno nefre.