1 Sámuel 16

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

And the Lord said unto Samuel, How long wilt thou mourn for Saul, seeing I have rejected him so as not to reign over Israel? fill thy horn with oil, and go, I will send thee to Jesse the Beth-lechemite; for I have selected among his sons unto myself a king.

2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

And Samuel said, How shall I go? if Saul should hear it, he would kill me. And the Lord said, Take a heifer with thee, and say, To sacrifice unto the Lord am I come.

3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.

And invite Jesse to the sacrifice, and I will let thee know what thou shalt do; and thou shalt anoint unto me the one whom I will say unto thee.

4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?

And Samuel did that which the Lord had spoken, and came to Beth-lechem. And the elders of the town came hastily to meet him, and said, Peace to thee at thy coming.

5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.

And he said, Peace: to sacrifice unto the Lord am I come; sanctify yourselves, and come with me to the sacrifice. And he sanctified Jesse and his sons, and invited them to the sacrifice.

6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!

And it came to pass, when they came, that he saw Eliab, and said, Surely the Lord's anointed is [here] before him.

7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

But the Lord said unto Samuel, Regard not his appearance, nor the height of his stature; because I have rejected him; for not what man looketh on; —for man looketh on the eyes, but the Lord looketh on the heart.

8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.

Then Jesse called Abinadab, and caused him to pass before Samuel. And he said, This one also hath the Lord not chosen.

9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.

Then Jesse caused Shammah to pass by. And he said, This one also hath the Lord not chosen.

10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

And Jesse caused seven of his sons to pass before Samuel: and Samuel said unto Jesse, The Lord hath not made choice of these.

11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

And Samuel said unto Jesse, Are there not more young men? And he said, There is yet left behind the youngest, and, behold, he is feeding the flocks. And Samuel said unto Jesse, Send and fetch him; for we will not sit down till he have come hither.

12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.

And he sent, and brought him in. Now he was ruddy, having withal handsome eyes, and being of a goodly appearance. And the Lord said, Arise, anoint him; for this is he.

13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

Then took Samuel the horn of oil, and anointed him from among his brothers; and the Spirit of the Lord came suddenly upon David from that day and forward. And Samuel then rose up, and went to Ramah.

14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.

And the Spirit of the Lord departed from Saul, and there troubled him an evil spirit from the Lord.

15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!

And Saul's servants said unto him, Behold now, an evil spirit from God troubleth thee.

16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.

Let our Lord but say [the word], and thy servants, now before thee, will seek out a man, who is skilful as a player on the harp; and it shall come to pass, when the evil spirit from God is upon thee, that he shall play with his hand, that thou mayest be well.

17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.

And Saul said unto his servants, Select for me, I pray you, a man that can play well, and bring him to me.

18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

Then answered one of the servants, and said, Behold, I have seen a son of Jesse the Beth-lechemite, who is skilful as a player, and a mighty valiant man, and a man of war, and intelligent in speech, and a person of a good form, and the Lord is with him.

19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.

Thereupon Saul sent messengers unto Jesse, and said, Send me David thy son, who is with the flocks.

20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.

And Jesse took an ass laden with bread, and a bottle of wine, and a kid, and sent them through David his son unto Saul.

21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.

And David came to Saul, and stood before him; and he loved him greatly, and he became his armor-bearer.

22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.

And Saul sent to Jesse, saying, Let David, I pray thee, stand before me; for he hath found favor in my eyes.

23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.

And it came to pass, when the spirit of God was upon Saul, that David took the harp, and played with his hand; so Saul became relieved, and he felt well, and the evil spirit departed from him.