1 Sámuel 16
1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.
Pakaiyin Samuel koma, “Nangman phat sottah Saul chungchanga pul nadou chu phaset tante, keiman ama chu Israelte leng ahina akona kapaidoh ahitai, hijeh chun nathao theiyah olive tao kithun dim inlang Bethlehem’ah chetan. Hiche khopi cheng amin Jesse kitipa chu holdoh in, ajeh chu keiman achate lah’a khat chu leng dinga kalhendohsa hitai,” ati.
2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.
Ahin Samuel in adongin, “Keiman hichu iti kabolthei ding ham? Hichepi chu Saul in jadoh henlang hileh eitha loding ahi,” ati. Pakaiyin adonbut in, “Bong ala khat kikai inlang chen, chule Pakaiya dinga gan kilhaina-a dinga hung kahi tin,” ati.
3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.
“Chule gan kilhaina ah Jesse kouvin, chuteng keiman achate lah’a koipen chu kei dinga thao nanuding ham ti chu nahetsah nange,” ati.
4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?
Chuin Samuel in Pakaiyin ahilbang chun aboltai. Ama Bethlehem alhun phat chun, khopi sunga um upa ho jouse chu kitihotpum pum’in akimu piuvin, “Ipi adihlou umham? Chamna puma nahungu hinam?” tin ana dongun ahi.
5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.
Hichun Samuel in, “Henge, keima gan kilhaina a dinga hunga kahi, nabonchauvin Pakaiya dingin kisutheng unlang gankilhaina’a ding in cheuhite,” tin Samuel in adonbut’in ahi. Chuin Samuel in Jesse le achate akou khom’in kisuhthengna kin agong’in, chule pumgo thilto a jong ajao diuvin atem in ahi.
6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!
Chuin amaho chu ahunglhun phat’un, aman Eliab chu khatvei aven chule alungthim ah, “Pakaiyin alhendohpa hitei yinte!” tin agel’e
7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
Ahinlah Pakaiyin Samuel koma aseiyin, “Nangman atahsapoh ahiloule asandan chun vehih-in, ajeh chu keiman ama chu kadeilou ahi, ijeh inem itileh Pakaiyin mihem thilvet bang avet ahipoi, ajeh chu mihem’in apolam melput avet ahin, Pakaiyin vang alungsung avet ahi,” ati.
8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.
Chuin Jesse in achapa Abinadab chu Samuel anaijep’a amasang’a ding din asollin ahilah Samuel in, “Ama jong hi Pakai lhendohsa chu ahipoi,” ati.
9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
Aban’in Jesse in Shimea ahin koudoh in, ahinlah Samuel in, “Ama jong hi Pakaiyin alhendoh chu ahipoi,” ati.
10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
Chuti chun Jesse chate sagi jen chu Samuel angsung’ah ahinpuilut in, ahin Samuel in Jesse adongin, “Pakaiyin hiche hohi khatcha alhengpoi,” ati.
11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
Chuin Samuel in Jesse jah’a, “Nachate hichang bou hi hitam?” tia adohle, aman jong, “Aneopen khat aum nalaiye, ahinlah amahi in’ah aumpoi, loujaova kelngoi le kelcha ho aching’e,” tin adonbut in ahile Samuel in, “Ama chu gakou sah’un, ama chu ahung lhun tokah’a, toujong i-tou loudiu chule anneh twidon jong ibol loudiu ahi,” ati.
12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.
Hitichun Jesse in akou ding mi asollin ahi. Amachu mi tahsa phatah chule amit-ha hoitah ahi. Chuin Pakaiyin, “Thao nuding chu amahi ahi,” ati.
13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
David asopiteho lah’a konin ahung dingdoh’in, hichun Samuel’in olive thao alan thao chu anu tai. Hiche nia kipan chun Pakai Lhagao chu thanei tah’in David chung’ah ahungchu tan ahi. Chuin Samuel Ramah ah akile tai.
14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.
Hitichun Pakai lhagaovin Saul adalhatan ahi, chule Pakaiyin ahinsol lhagao engse khat’in Saul chu lunggimna le tijatnan abolgim lheh jeng in ahi.
15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!
Saul asohte ho lah’a phabep khat in akomah, “Tua hi Pathen a kona lhagao gilou khat in nasuhgim ahi kaheuve,” atiuve.
16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.
“Hijeh chun, kapu, neisol’unlang semjang saithem khat gahol unge. Hitia lhagao engsen nahinphah phat phat le ama chun semjang saiyin tin, chuteng damdoh kitji tan nate,” atiuve.
17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
Hichun Saul in, “Apha lheh jenge, cheuvinlang semjang saithem tah mikhat gahol unlang, chule ama chu kahenga hin puijun,” ati.
18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.
Chuin asohte ho lah’a mi khat in Saul jah’ah, “Jesse chapateho lah’a khat, Bethlehem mi, semjang saithem tah, hiche goh chu hilouva mihangsan, gal-hat, galbolmi, ijakai hekhen themtah, chule melhoitah, chujongle Pakaiyin aumpi mi ahi,” ati.
19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.
Chuin Saul in thupolea mikhat Jesse henga thulhut ding’in asollin, “Nachapa David kelngoiching chu neihinsol peh in,” ati.
20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.
Saul in David athum chu Jesse in anop peh’in, changlhah toh, lengpi twi haikhat, chule kelnou khat, sangan khat apohsah in ahi.
21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.
Chuin David Saul kom’ah achen, Saul chu ajen pan tan ahi, Saul in David angailu lheh jeng in chule David chu Saul galvonpon apang tai.
22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.
Chuin Saul in Jesse koma thu athot in, “Lungset tah in David hi kakomah kakin bol in pang jeng ta hen, ajeh chu achung’a kalung alhailheh jengin ahi,” ati.
23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.
Chule Pathen in ahinsol lhagao engse chun Saul ahinphah tengle, David in semjang chu asaipeh ji teng, Saul chu ahung limdohjin chule lhagao engse chun adalhaji in ahi.
