1 Sámuel 16
1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.
BOEIPA loh Samuel te, “Saul ham te me hil nim na nguek na coi ve? Israel manghai lamloh anih te ka hnawt coeng. Na ki situi than lamtah cet laeh. A ca rhoek khui lamkah te kamah kah manghai la ka hmuh coeng dongah Bethlehem Jesse taengla nang kan tueih coeng,” a ti nah.
2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.
Tedae Samuel loh, “Metlam ka caeh eh? Saul loh a yaak vetih kai n'ngawn ni ta,” a ti nah. BOEIPA loh, “Saelhung khuikah vaitola te na kut dongah khuen lamtah, 'BOEIPA taengah nawn hamla ka pawk coeng,” ti nah.
3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.
Tedae, “Hmueih vaengah Jesse te khue lamtah na saii ham te kai loh kan tueng vetih nang taengah, 'Anih ka ti,’ te kai ham hang koelh,” a ti nah.
4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?
BOEIPA loh a thui te Samuel loh a saii tih Bethlehem a pha hatah anih doe ham te khopuei ka a hamca rhoek lakueng uh tih, “Sading la na pawk dae a?,” a ti nauh.
5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.
Te dongah, “BOEIPA taengah nawn hamla sading la ka pawk coeng. Ciim uh lamtah hmueih ah kai taengla halo uh,” a ti nah. Te dongah Jesse neh a ca rhoek te a ciim tih amih te hmueih ah a khue.
6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!
A pha vaengah Eliab te a hmuh hatah, “BOEIPA hmaiah amah kah a koelh pawn maco he,” a ti.
7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.
Tedae BOEIPA loh Samuel te, “A mueimae neh a song a sang te paelki boeh. Hlang kah a hmuh bangla a hmuh pawt dongah anih te a hnawt pah. Hlang loh a suisak te a hmuh dae BOEIPA loh a thinko ni a hmuh,” a ti nah.
8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.
Te dongah Jesse loh Abinadab te a khue tih Samuel mikhmuh ah a thak hatah, “Anih te khaw BOEIPA loh a tuek moenih,” a ti nah.
9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.
Te phoeiah Jesse loh Shammah te athawt hatah, “Anih te khaw BOEIPA loh a tuek moenih,” a ti nah.
10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.
Jesse loh a parhih ca te Samuel hmai ah a thawt coeng dae Jesse te Samuel loh, “Amih te BOEIPA loh a tuek moenih,” a ti nah.
11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.
Te dongah Jesse te Samuel loh, “Camoe rhoek te boeih pawn a?” a ti nah. Tedae, “A noe om pueng dae boiva la a luem puei ke,” a ti nah. Te vaengah Samuel loh Jesse te, “Hlang tueih lamtah anih te loh sak, anih hela ha pawk duela mael uh boel dae sih,” a ti nah.
12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.
A tah tih ha pawk vaengah anih a lingphung la sakthen mik neh mueihmuh khaw then. Te vaengah BOEIPA loh, “Thoo lamtah anih heBOEIPAamah ham koelh laeh,” a ti nah.
13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.
Te daengah Samuel loh situi ki te a loh tih a manuca rhoek kah lakli ah David te a koelh. Te dongah te khohnin lamlong tah BOEIPA kah Mueihla loh David te sarhi a tak tih a so la cungphoek hang. Te phoeiah Samuel te thoo tih Ramah la cet.
14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.
Tahae ah BOEIPA kah Mueihla tah Saul taeng lamloh nong coeng tih BOEIPA lamkah mueihla thae loh anih te a let sak coeng.
15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!
Te dongah Saul te a sal rhoek loh, “Pathen kah mueihla thae loh nang n'let sak coeng he.
16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.
Na mikhmuh kah na sal rhoek taengah ka boeipa loh thui lamtah rhotoeng tum aka ming hlang pakhat te tlam uh saeh. Te daengah ni Pathen kah mueihla thae te nang soah a om a om vaengah a kut neh rhotoeng te a tum vetih nang ham a then eh?,” a ti nauh.
17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.
Te dongah Saul loh a sal rhoek te, “Kai hamla a tum aka then hlang te so lamtah kai taengla hang khuen uh,” a ti nah.
18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.
Te vaengah camoe rhoek khuikah pakhat loh a doo tih, “Bethlehem Jesse capa te ka hmuh dae ta. Anih loh a tum thai tih tatthai hlangrhalh, caemtloek hlang, olka aka yakming, a suisak neh aka om hlang la om tih anih te BOEIPA loh a om puei bal,” a ti nah.
19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.
Saul loh Jesse taengla puencawn rhoek te a tueih tih, “Na capa David, boiva taengah aka om te kai taengla han tueih dae,” a ti nah.
20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.
Te dongah Jesse loh laak, vaidam, misur tuitang, maae ca pakhat te a loh tih a capa David kut dongah Saul taengla a pat.
21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.
David te Saul taengla a pawk vaengah a mikhmuh ah pai. Te vaengah anih te bahoeng a lungnah dongah anih kah hnopai phuei la pahoi a om sak.
22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.
Te phoeiah Saul loh Jesse taengla hlang a tueih tih, “David he ka mikhmuh ah mikdaithen a dang coeng dongah ka mikhmuh ah om saeh,” a ti nah.
23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.
Pathen kah mueihla loh Saul te a pha tih a om thil takuem vaengah, David loh rhotoeng a loh tih a kut neh a tum pah. Te vaengah Saul dongkah mueihla thae a nong dongah amah khaw hoengpoek tih a then pah.
