1 Sámuel 15
1 És monda Sámuel Saulnak: Engem küldött el az Úr, hogy királylyá kenjelek fel téged az ő népe, az Izráel felett; most azért figyelj az Úr beszédének szavára.
Hoe t’i Samoele amy Saole: Nirahe’ Iehovà iraho hañory azo ho mpanjaka’ ondati’e Israeleo; aa le janjiño ty feon-tsara’ Iehovà.
2 Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, a mit cselekedett Amálek Izráellel, hogy útját állta néki, mikor feljöve Égyiptomból.
Hoe t’Iehovà’ i Màroy: Tiahiko i nanoe’ i Amalek’ am’ Israeley, ie niatreatre aze amy lalañey te niakats’ i Mitsraime añe.
3 Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz néki, hanem öld meg mind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.
Aa le akia lafao t’i Amaleke, naho mongoro o fanaña’e iabio naho ko anga’o sehanga’e; zamano ze atao lahilahy naho ampela, ty anak’ ajaja ndra te minono, ty añombe naho añondry, ty rameva vaho ty borìke.
4 És összehívá Saul a népet, és megszámlálá őket Thélaimban, kétszázezer gyalogost, és Júdából tízezer embert.
Kinoi’ i Saole amy zao ondatio vaho niahe’e e Telaime ao, roe-hetse ty am-pandia le nitovoñe rai-ale boake Iehoda.
5 És elméne Saul Amálek városáig, és megütközék ott egy völgyben.
Niheo mb’an-drova’ i Amaleke mb’eo t’i Saole, naho niampitse am-bavatane ao.
6 És monda Saul a Kéneusnak: Menjetek, távozzatok el, menjetek ki az Amálekiták közül, hogy velök együtt téged is el ne veszesselek, mert te irgalmasságot cselekedtél Izráel minden fiaival, mikor Égyiptomból feljövének. És eltávozék Kéneus az Amálekiták közül.
Vaho hoe t’i Saole amo nte-Keneo: Akia, mizotsoa, hisitake o nte-Amalekeo, tsy mone ho mongoreko mindre ama’e, amy te nisohe’ areo o ana’ Israele niavotse i Mitsraimeo. Aa le nisitahe’ o nte-Keneo o nte-Amalekeo;
7 Saul pedig megveré Amáleket Havilától fogva egészen addig, a merre Súrba mennek, mely Égyiptom átellenében van.
vaho linafa’ i Saole o nte-Amalekeo, boake Kavilà am-piranga’o mb’e Sorey tandrife i Mitsraime.
8 És Agágot, az Amálekiták királyát elfogta élve, a népet pedig mind kardélre hányatá.
Rinambe’e veloñe ty Agage mpanjaka’ o nte-Amalekeo, fa fonga zinama’e an-dela-pibara ondatio.
9 Saul és a nép azonban megkímélte Agágot és a juhoknak, barmoknak és másodszülötteknek javát; a bárányokat és mindazt, a mi jó vala, nem akarták azokat elpusztítani, hanem a mi megvetett és értéktelen dolog volt, mindazt elpusztíták.
Nenga’ i Saole naho ondati’eo t’i Agage, naho ty soa amo mpirai-liao naho o mpirai-trokeo naho o vositseo vaho o vik’añondrio, toe ze raha soa iaby, ie tsy nete nimongoreñe; o sirikaeñeo naho o tsy vente’eo ty nimongore’ iareo.
10 Akkor szóla az Úr Sámuelnek, mondván:
Aa le niheo amy Samoele ty tsara’ Iehovà nanao ty hoe:
11 Megbántam, hogy Sault királylyá tettem, mert eltávozott tőlem, és beszédeimet nem tartotta meg. Sámuel pedig felháborodék és kiálta az Úrhoz egész éjszaka.
Aneñenako t’ie nampijadoñe i Saole ho mpanjaka; fa niambohoa’e, tsy norihe’e naho tsy nanoe’e o nandiliakoo. Nioremèñe amy zao t’i Samoele; le nirovetse amy Iehovà avao amy haleñey.
12 És korán felkele Sámuel, hogy találkozzék Saullal reggel; és hírül adák Sámuelnek, ezt mondván: Saul Kármelbe ment, és ímé emlékoszlopot állított magának; azután megfordula, és tovább ment és lement Gilgálba,
Ie nitroatse maraindray hanalaka amy Saole; le teo ty nisaontsy amy Samoele ty hoe: Nivotrake e Karmele t’i Saole, le nioniñe te nampijadoñe’e eo ty faniahiañe ty vata’e, le nienga boak’ao re nizotso mb’e Gilgale mb’eo.
13 És a mint Sámuel Saulhoz érkezék, monda néki Saul: Áldott vagy te az Úrtól! Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.
Niheo mb’ amy Saole mb’eo t’i Samoele; le hoe t’i Saole ama’e: Tahie’ Iehovà irehe; fa nanoeko ty linili’ Iehovà.
14 Sámuel azonban monda: Micsoda az a juhbégetés, mely füleimbe hat és az az ökörbőgés, melyet hallok?
Le hoe t’i Samoele: Aa ino arè o fibabababan’ añondry an-tsofikoo naho ty firohafa’ o añombe tsanoñeko henaneoo?
15 És monda Saul: Az Amálekitáktól hozták azokat, mert a nép megkímélte a juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek; a többit pedig elpusztítottuk.
Le hoe t’i Saole: nendese’ iareo boak’ amo nte Amalekeo, nasisa’ ondatio ty soa amo añondrio naho amo añombeo hisoroña’ iareo am’ Iehovà Andrianañahare’o; vata’e finongo’ay ty ila’e.
16 Akkor monda Sámuel Saulnak: Engedd meg, hogy megmondjam néked, a mit az Úr mondott nékem ez éjjel. Ő pedig monda néki: Beszélj.
Le hoe t’i Samoele amy Saole: Eo hey, fa ho volañeko ama’o ty nitsarae’ Iehovà amako aniankale. Le hoe re ama’e, Misaontsia.
17 Monda azért Sámuel: Nemde kicsiny valál te a magad szemei előtt is, mindazáltal Izráel törzseinek fejévé lettél, és az Úr királylyá kent fel téged Izráel felett?!
Le hoe t’i Samoele: Ndra te kede am-pihaino’o irehe, tsy lohà amo fifokoa’ Israeleo hao? ihe noriza’ Iehovà ho mpanjaka’ Israeley?
18 És elkülde az Úr téged az úton, és azt mondá: Menj el, és pusztítsd el az Amálekitákat, kik vétkezének; és hadakozzál ellenök, míg megsemmisíted őket.
Nafanto’ Iehovà ama’o ty lia’o, ami’ ty hoe: Akia, zamano iaby o nte-Amaleke mpanan-kakeoo, naho ialio ampara’ te mongotse.
19 Miért nem hallgattál az Úrnak szavára, és miért estél néki a prédának, és cselekedted azt, a mi bűnös az Úr szemei előtt?
Aa vaho akore te tsy nihaoñe’o ty fiarañanaña’ Iehovà, te mone niambotraha’o i nikopaheñey naho nanao ty hatsivokarañe am-pivazohoa’ Iehovà?
20 És felele Saul Sámuelnek: Én bizonyára hallgattam az Úr szavára, és azon az úton jártam, a melyre engem az Úr elküldött; és elhoztam Agágot, az Amálekiták királyát, és az Amálekitákat elpusztítottam.
Le hoe t’i Saole amy Samoele: Toe nihaoñeko ty fiarañanaña’ Iehovà, kanao fa nandenàko i nañiraha’ Iehovà ahiy, naho naseseko atoy t’i Agage mpanjaka’ o nte-Amalekeo, vaho nimongoreko o nte-Amalekeo.
21 A nép azonban elvette a prédából a megsemmisítésre rendelt juhoknak és ökröknek javát, hogy megáldozza az Úrnak, a te Istenednek Gilgálban.
Fe nangala’ ondatio boak’ amy kinopakey ty añondry, naho añombe, ty soa amo raha nafatseo hisoroñañe am’ Iehovà Andrianañahare’o e Gilgale.
22 Sámuel pedig monda: Vajjon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél!
Le hoe t’i Samoele: Tea’ Iehovà mandikoatse ty fañaoñañe i fiarañanaña’ Iehovày hao o enga oroañeo naho o soroñeo? Toe zoke’ ty soroñe ty fañorihañe naho lombolombo’ ty solin’ añondrilahy ty fañaoñañe.
23 Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.
Fa hakeom-pamorehañe ty fiola naho hatsivokarañe mitrao-pahasive ty fanjeharañe. Kanao napo’o ty tsara’ Iehovà le naforintse’e ka ty maha-mpanjaka azo.
24 Akkor monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavokra.
Aa hoe t’i Saole amy Samoele, toe aman-kakeo iraho, nandilatse amy lili’ Iehovày naho amo saontsi’oo; toe nihembañako ondatio, naho nihaoñeko o feo’eo.
25 Most azért bocsásd meg az én vétkemet, és térj vissza velem, hogy könyörögjek az Úrnak.
Aa ehe iheveo i tahikoy vaho mindreza fimpoly amako hitalaho am’ Iehovà.
26 Sámuel pedig monda Saulnak: Nem térek vissza veled, mert megvetetted az Úrnak beszédét, és az Úr is megvetett téged, hogy ne légy király Izráel felett.
Fa hoe t’i Samoele amy Saole: Tsy himpoliako; fa nado’o ty tsara’ Iehovà naho nado’ Iehovà irehe tsy ho mpanjaka’ Israele ka!
27 És mikor megfordula Sámuel, hogy elmenjen, megragadta felső ruhájának szárnyát, és leszakada.
Nitolike mb’eo amy zao t’i Samoele hañavelo, fe nivontitire’e i saro’ey vaho niriatse.
28 Akkor monda néki Sámuel: Elszakítá tőled az Úr a mai napon Izráelnek királyságát, és adta azt felebarátodnak, a ki jobb náladnál.
Le hoe t’i Samoele ama’e: Fa rinia’ Iehovà ama’o anindroany ty fifeheañe Israele vaho natolo’e ami’ty mpiama’o, ty soa te ama’o
29 Izráelnek erőssége pedig nem hazudik, és semmit meg nem bán, mert nem ember ő, hogy valamit megbánjon.
vaho tsy mandañitse, tsy maneñeñe ty Enge’ Israele, ie tsy ondaty hikinañe.
30 És ő monda: Vétkeztem, mindazáltal becsülj meg engem népemnek vénei előtt és Izráel előtt, és velem térj vissza, hogy könyörögjek az Úrnak, a te Istenednek.
Le hoe re: Aman-kakeo iraho; fe miambane ama’o, miasia ahy añatrefa’ o roandria’ ondatikoo naho aolo’ Israele vaho mindreza fimpoly amako hitalaho am’ Iehovà Andrianañahare’oy.
31 Visszatére azért Sámuel Saullal, és könyörgött Saul az Úrnak.
Aa le niharo fibalik’ amy Saole t’i Samoele vaho nitalaho am’ Iehovà t’i Saole.
32 Sámuel pedig monda: Hozzátok ide előmbe Agágot, Amálek királyát. És elméne Agág kényesen ő hozzá, és monda Agág: Bizonyára eltávozék a halál keserűsége.
Le hoe t’i Samoele: Aseseo mb’etoa t’i Agage mpanjaka’ o nte-Amalekeo. Aa le nigolengole mb’ama’e mb’eo t’i Agage, fa hoe ty natao’ i Agage: Toe fa añe ty hafairan-kavilasy.
33 És monda Sámuel: Miként a te kardod asszonyokat tett gyermektelenekké, úgy legyen gyermektelenné minden asszonyok felett a te anyád! És darabokra vagdalá Sámuel Agágot az Úr előtt Gilgálban.
Fe hoe t’i Samoele ama’e: Manahake ty tsy nañengà’ i fibara’oy ho aman’ anake o rakembao ty hanoañe tsy ho aman’ anake ka i rene’o añivo’ o rakembao. Vaho tinoritori’ i Samoele t’i Agage añatrefa’ Iehovà e Gilgale.
34 Ezután Sámuel elment Rámába, Saul pedig felment az ő házához Gibeába, Saul városába.
Nimpoly mb’e Ramà mb’eo amy zao t’i Samoele; vaho nionjo mb’ añ’anjomba’e e Gibeate-Saole mb’eo t’i Saole.
35 És Sámuel nem látogatá meg többé Sault egész halálának idejéig; de bánkódék Sámuel Saul miatt. Az Úr pedig megbánta, hogy királylyá tette Sault Izráel felett.
Le lia’e tsy nitilike i Saole ka t’i Samoele ampara’ ty andro nihomaha’e; nandala i Saole t’i Samoele vaho niselekaiña’ Iehovà te nanoe’e Mpanjaka’ Israele t’i Saole.
