1 Sámuel 10
1 Akkor elővevé Sámuel az olajos szelenczét, és az ő fejére tölté, és megcsókolá őt, és monda: Nem úgy van-é, hogy fejedelemmé kent fel az Úr téged az ő öröksége felett?
Pea naʻe toʻo ʻe Samuela ʻae hina lolo, ʻo lingi ia ki hono fofonga, pea ʻuma kiate ia, ʻo ne pehē, “ʻIkai ko e meʻa ʻi he fakatapui koe ʻe Sihova ke ke ʻeiki koe ki hono tofiʻa?
2 Mikor azért te most elmégy tőlem, találkozni fogsz két emberrel a Rákhel sírja mellett, Benjámin határában, Selsáhnál, a kik azt mondják néked: Megtalálták a szamarakat, melyeknek keresésére indultál vala; és ímé, a te atyád felhagyott már a szamarakkal, és miattatok aggódik, mondván: Mit tegyek a fiamért?
ʻI hoʻo ʻalu ʻiate au he ʻaho ni, te ke toki ʻilo ʻae ongo tangata ofi ki he tanuʻanga ʻo Lesieli ʻi he potu ʻo Penisimani ʻi Selisa; pea te na pehē kiate koe, Ko e fanga ʻasi ne ke ʻalu ko hono kumi kuo ʻilo: pea ko eni kuo tuku ʻe hoʻo tamai ʻene tokanga ki he fanga ʻasi, ka ʻoku mamahi kiate koe, ʻo pehē, Ko e hā te u fai koeʻuhi ko hoku foha?
3 És mikor onnan tovább mégy, és a Thábor tölgyfájához jutsz, három ember fog téged ott találni, kik Béthelbe mennek fel Istenhez; az egyik három gödölyét visz, a másik visz három egész kenyeret, és a harmadik visz egy tömlő bort.
Pea ke ʻalu ai pe mei ai, pea ke hoko ki he tafangafanga ʻo Tepoa, pea ʻe fakafetaulaki kiate koe ʻi ai ʻae tangata ʻe toko tolu ko ʻenau ʻalu ki he ʻOtua ʻi Peteli, ʻoku fua ʻe he tokotaha ʻae ʻuhikiʻi kosi ʻe tolu, pea fua ʻe he tokotaha ʻae foʻi mā ʻe tolu, pea toʻo ʻe he tokotaha ʻae hina uaine:
4 És azok békességesen köszöntenek téged, és két kenyeret adnak néked; te pedig vedd el azokat kezökből.
Pea tenau fetapa kiate koe, ʻo tuku kiate koe ʻae foʻi mā ʻe ua; ʻaia te ke maʻu mei honau nima.
5 Azután eljutsz az Isten hegyére, hol a Filiszteusok előőrsei vannak. Mikor pedig bemégy oda a városba, a próféták seregével fogsz találkozni, kik a hegyről jőnek le, előttök lant, dob, síp és hárfa lesz, és ők magok prófétálnak.
Hili ia, te ke hoko atu ki he moʻunga ʻoe ʻOtua, ʻaia ʻoku tuʻu ʻi ai ʻae kolo tau ʻae kau Filisitia: pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻi hoʻo hoko atu ki he kolo, te mo fetaulaki mo e kau kikite ʻoku ʻalu hifo mei he potu māʻolunga mo e meʻa faiva tatangi, mo e fangufangu, mo e haʻape, ʻi honau ʻao pea tenau kikite.
6 Akkor az Úrnak lelke reád fog szállani, és velök együtt prófétálni fogsz, és más emberré leszesz.
Pea ʻe hoko ʻae Laumālie ʻo Sihova kiate koe, pea te ke kikite koe mo kinautolu, pea ke liliu koe ko e tangata foʻou.
7 Mikor pedig mind e jelek beteljesednek rajtad, tedd meg magadért mind azt, a mi csak kezed ügyébe esik, mert az Isten veled van.
Pea tuku ke pehē, ʻoka hoko ʻae ngaahi fakaʻilonga ni kiate koe, te ke fai ʻe koe ʻaia ʻe matamatalelei ʻi ho ʻao; he ʻoku ʻiate koe ʻae ʻOtua.
8 Most azért menj le én előttem Gilgálba, és ímé én lemegyek te hozzád, hogy égőáldozatot áldozzam és hálaáldozatot hozzak. Hét napig várakozzál, míg hozzád megyek, és akkor tudtodra adom, hogy mit cselekedjél.
Pea te ke ʻalu muʻomuʻa ʻiate au ki Kilikali; pea vakai, te u ʻalu hifo kiate koe ke ʻatu ʻae ngaahi feilaulau tutu, pea ke ʻatu ʻae ngaahi feilaulau fakalelei: te ke tatali kiate au ʻi he ʻaho ʻe fitu, ke ʻoua ke u hoko atu kiate koe, pea fakahā kiate koe ʻaia te ke fai.”
9 És lőn, a mint hátra fordult, hogy Sámueltől eltávozzék, elváltoztatá Isten az ő szívét, és azon a napon beteljesedének mind azok a jelek.
Pea naʻe pehē, hili ʻene tafoki hono tuʻa ke ʻalu ʻia Samuela, naʻe tuku ʻe he ʻOtua kiate ia ʻae loto foʻou: pea naʻe hoko ʻae ngaahi fakaʻilonga ni kotoa pē ʻi he ʻaho ko ia.
10 És mikor elmenének ama hegyre, ímé a prófétáknak serege vele szembe jöve, és az Istennek lelke ő reá szálla, és prófétála ő közöttök.
Pea ʻi heʻenau hoko ki ai ki he moʻunga, vakai, ʻoku fakafetaulaki kiate ia ʻae kau kikite; pea naʻe hoko kiate ia ʻae Laumālie ʻoe ʻOtua, pea kikite ia mo kinautolu.
11 És lőn, hogy mind azok, kik ismerték őt annakelőtte, mikor látták, hogy ímé a prófétákkal együtt prófétál, monda a nép egymás közt: Mi lelte Kisnek fiát? Avagy Saul is a próféták közt van?
Pea naʻe pehē, ʻi he mamata ʻekinautolu kotoa pē naʻe ʻilo ia ʻi muʻa, pea vakai, ʻoku kikite ia mo e kau kikite, naʻe fepehēʻaki ʻe he kakai, “Ko e hā eni kuo hoko ki he foha ʻo Kisi? ʻOku kau ʻa Saula foki ki he kau palōfita?”
12 És felele egy közülök, és monda: Ugyan kicsoda az ő atyjuk? Azért lőn példabeszéddé: Avagy Saul is a próféták közt van?
Pea naʻe tali leva ʻe he tokotaha ʻoe potu ko ia, ʻo pehē, “Ka ko hai ʻenau tamai? Ko ia naʻe hoko ia ko e lea fakaefonua, ʻOku ʻi he kau palōfita ʻa Saula foki?
13 És mikor elvégezé a prófétálást, felment a hegyre.
Pea ʻi he fakaʻosi ʻene kikite, naʻe haʻu ia ki he potu māʻolunga.
14 Saulnak nagybátyja pedig monda néki és a szolgájának: Hol jártatok? És ő monda: A szamarakat kerestük, de mivel sehol sem láttuk, Sámuelhez menénk.
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻasina ʻo Saula kiate ia mo ʻene tamaioʻeiki, “Ne mo ō ki fē?” Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ke kumi ʻae fanga ʻasi: pea ʻi heʻema vakai ʻoku ʻikai ia, ne ma hoko atu kia Samuela.”
15 Akkor monda Saulnak a nagybátyja: Ugyan mondd meg nékem, mit mondott néktek Sámuel?
Pea pehē ʻe he tuʻasina ʻo Saula, “ʻOku ou kole kiate koe, tala mai ʻaia naʻe tala ʻe Samuela kiate kimoua.”
16 És monda Saul a nagybátyjának: Nyilván megmondotta nékünk, hogy a szamarakat megtalálták. De a mit Sámuel a királyságról mondott, nem beszélte el néki.
Pea pehē ʻe Saula ki hono tuʻasina, naʻa ne tala totonu kiate kimaua kuo ʻiloa ʻae fanga ʻasi. Ka ko e meʻa ʻi he puleʻanga ʻaia naʻe lea ki ai ʻa Samuela, naʻe ʻikai te ne tala ia.
17 És összehívta Sámuel a népet Mispába az Úrhoz.
Pea naʻe fekau ʻe Samuela ke kātoa fakataha ʻae kakai kia Sihova ki Misipa;
18 És monda Izráel fiainak: Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én hoztam ki Izráelt Égyiptomból, és én szabadítottalak meg titeket az égyiptombeliek kezéből és mind amaz országok kezéből, melyek sanyargatának titeket.
ʻO ne pehē ki he fānau ʻa ʻIsileli, “ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ‘Ne u ʻomi ʻa ʻIsileli mei ʻIsipite, pea fakamoʻui ʻakimoutolu mei he nima ʻoe kakai ʻIsipite, pea mei he nima ʻoe ngaahi puleʻanga kotoa pē, mo kinautolu naʻe fakamoʻulaloaʻi ʻakimoutolu:
19 Ti pedig most megvetettétek a ti Isteneteket, a ki megszabadított titeket minden bajaitokból és nyomorúságaitokból; és azt mondottátok néki: Adj királyt nékünk. Most azért álljatok az Úr elé a ti nemzetségeitek és ezreitek szerint.
Pea kuo mou liʻaki he ʻaho ni ʻa homou ʻOtua, ʻaia naʻa ne fakamoʻui tonu ʻakimoutolu mei hoʻomou ngaahi kovi kotoa pē, mo hoʻomou ngaahi meʻa fakamamahi kotoa pē; pea kuo mou tala kiate ia, ʻIkai, ka ke fakanofo ha tuʻi kiate kimautolu. Pea ko eni fakakātoa ʻo fakahā ʻakimoutolu ʻi he ʻao ʻo Sihova ʻi homou ngaahi faʻahinga, pea ʻi homou ngaahi toko afe.’”
20 És mikor előállatá Sámuel Izráelnek minden nemzetségét, kiválasztaték sors által a Benjámin nemzetsége.
Pea ʻi he fakakātoa fakataha ʻe Samuela ʻae ngaahi faʻahinga ʻo ʻIsileli kenau haʻu ʻo ofi, pea naʻe fili ʻae faʻahinga ʻo Penisimani.
21 Akkor előállatá a Benjámin nemzetségét az ő házanépei szerint, és kiválasztaték a Mátri házanépe, azután kiválasztaték Saul, Kisnek fia; és keresék őt, de nem találták meg.
Pea ʻi heʻene fekau ke haʻu ʻo ofi ʻae faʻahinga ʻo Penisimani ʻi honau ngaahi fale, naʻe fili ʻae fale ʻo Matili, pea fili ʻa Saula ko e foha ʻo Kisi: pea ʻi heʻenau kumi ia, naʻe ʻikai ʻiloa ia.
22 Megkérdezték azért ismét az Urat: Vajjon eljön-é ide az az ember? És az Úr monda: Ímé ő a holmik közé rejtőzék el.
Ko ia naʻa nau toe fehuʻi ai kia Sihova, pe haʻu ki ai ʻae tangata pe ʻikai. Pea naʻe pehē ʻe Sihova, “Vakai, kuo fakafufū ʻe ia ia ʻi he tuʻunga ngaʻotoʻota.”
23 Akkor elfutának, és előhozták őt onnan. És mikor a nép közé álla, kimagaslék az egész nép közül vállától kezdve felfelé;
Pea naʻa nau lele ʻo ʻomi ia mei ai: pea ʻi heʻene tuʻu mo e kakai, naʻe māʻolunga ia ʻi he kakai kotoa pē mei hono uma ʻo fai ki ʻolunga.
24 És Sámuel monda az egész népnek: Látjátok-é, a kit választott az Úr? hogy nincsen hozzá hasonló az egész nép között! Akkor felkiálta az egész nép, és monda: Éljen a király!
Pea naʻe pehē ʻe Samuela ki he kakai kotoa pē, “Mou vakai kiate ia ʻaia kuo fili ʻe Sihova, ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku hangē ko ia ʻi he kakai kotoa pē!” Pea naʻe kalanga ʻae kakai kotoa pē, ʻo pehē, “Ke fakamoʻui ʻe he ʻOtua ʻae tuʻi.”
25 Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé. És elbocsátá Sámuel az egész népet, mindenkit a maga házához.
Pea naʻe toki tala ʻe Samuela ki he kakai hono anga ʻoe puleʻanga, ʻo ne tohi ia ʻi he tohi, ʻo tuku ia ʻi he ʻao ʻo Sihova. Pea naʻe fekau ʻe Samuela ki he kakai kotoa pē kenau ʻalu taki taha ʻae tangata ki hono fale.
26 Azután Saul is elment haza Gibeába és vele ment a sokaság, a kiknek szívét Isten megindította vala.
Pea naʻe ʻalu ʻa Saula ki hono ʻapi ʻi Kipea; pea naʻe ʻalu mo ia ʻae kau tangata, naʻe laveʻi honau loto ʻe he ʻOtua.
27 Némely kaján emberek azonban azt mondák: Mit segíthet ez rajtunk? és megvetették őt és ajándékot nem vivének néki. Ő pedig olyan volt, mintha semmit sem hallott volna.
Ka naʻe pehē ʻe he fānau ʻae angakovi, “ʻE fakamoʻui fēfē ʻe he tangata ni ʻakitautolu?” Pea naʻa nau manukiʻi ia, pea naʻe ʻikai ʻomi ha meʻaʻofa kiate ia. Ka naʻe longo pe ia.
