1 Királyok 1
1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.
David siangpahrang loe mitong moe, saning doeh coeh boeh; khukbuen angkhuk o sak; toe ngan to bae thai ai boeh.
2 És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.
To pongah a tamnanawk mah anih khaeah, Ka angraeng siangpahrang khetzawn hanah, tangla kacuem maeto pakrong pae o si; anih mah ka angraeng siangpahrang to poeknawmsak nasoe loe, ngan bet thaih hanah anih taengah iip pae nasoe, tiah thuih o.
3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.
To pongah Israel prae boih ah kranghoih tangla to pakrong pae o, to naah Shunam kami Abishag to a hnuk o; anih to siangpahrang khaeah hoih o.
4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.
To tangla loe kranghoih parai; anih mah siangpahrang to khetzawn; toe siangpahrang loe anih hoiah taksa angkomhaih om ai.
5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.
To naah Haggith capa Adonijah mah, Kai loe siangpahrang ah ka om tih boeh, tiah angmah hoi angmah to kasangah amkoeh. To pongah hrang lakoknawk hoi hrangnawk to lak moe, angmah hmaa ah cawnh hanah kami quipangato qoih.
6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után.
Anih loe ampa mah, Tipongah hae baktih hmuen na sak loe? tiah thuitaek vai ai; anih loe krang doeh hoih parai, Absalom ih amnawk ah oh.
7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.
Adonijah loe Zeruiah capa Joab, qaima Abiathar hoiah lok angdueng o; nihnik mah Adonijah to angdoet hoi haih.
8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.
Toe qaima Zadok, Jehoiada capa Benaiah, tahmaa Nathan, thacak David ih misatoep kami Shimei hoi Rei cae mah loe Adonijah to angdoe o haih ai.
9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;
To naah Adonijah loe angmah ih nawkamya siangpahrang capanawk hoi siangpahrang ih tamna Judah kaminawk to kawk moe, tuu, maitaw tae hoi maitaw caa kathawk to lak moe, En Rogel vangpui taengah kaom Zoheleth ih thlung nuiah angbawnhaih to a sak.
10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.
Toe tahmaa Nathan, Benaiah, thacak misatoep kaminawk hoi amnawk Solomon to kawk ai.
11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?
To naah tahmaa Nathan mah Solomon amno Bathsheba khaeah, Aicae angraeng David panoek ai ah, Haggith capa Adonijah loe siangpahrang ah oh boeh, tito na panoek maw?
12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.
To pongah vaihi na hinghaih hoi na capa Solomon hinghaih to pahlong hanah lok kang thuih han.
13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?
David siangpahrang khaeah caeh loe anih khaeah, Aw, ka angraeng, siangpahrang, Kai pacoengah loe, na capa Solomon to siangpahrang ah om tih, anih loe kang hnuthaih angraeng tangkhang pongah anghnu tih, tiah na tamna kai khaeah lok na thuih na ai maw? Tipongah Adonijah loe siangpahrang ah oh loe? tiah thui ah.
14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.
Khenah, siangpahrang khaeah to tiah lok na thuih li naah, kai kang kun moe, na thuih ih lok to kang doet haih han, tiah a naa.
15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak.
To pongah Bathsheba loe, Shunam kami Abishag mah khetzawn ih, mitong siangpahrang khaeah, imkhaan thungah caeh.
16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?
A phak naah Bathsheba loe siangpahrang hmaa ah akuep tathuk. Siangpahrang mah, Timaw na koeh? tiah a naa.
17 Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe.
To naah anih mah siangpahrang khaeah, Ka angraeng, na Angraeng Sithaw ih ahmin hoiah na tamna kai khaeah, Kai pacoeng loe, na capa Solomon hae siangpahrang ah om ueloe, kang hnuthaih angraeng tangkhang nuiah anghnu tih, tiah lok na thuih.
18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit.
Toe khenah, Adonijah vaihi siangpahrang ah oh boeh, tito ka angraeng, siangpahrang nang mah na panoek ai;
19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
anih loe maitaw taenawk, kathawk parai maitawnawk hoi paroeai tuunawk to boh moe, siangpahrang capanawk boih, qaima Abiathar hoi misatuh angraeng Joab to a kawk; toe na tamna Solomon loe kawk ai.
20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána.
Aw ka angraeng, siangpahrang, Siangpahrang nang pacoengah, mi maw angraeng tangkhang nuiah anghnu tih, tiah khet hanah, Israel kaminawk boih ih mik loe na nuiah ni oh.
21 De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.
To tih ai nahaeloe ka angraeng, siangpahrang ampanawk khaeah anghak pacoengah, kai hoi ka capa Solomon loe kami kazae baktiah ni na sah o tih boeh, tiah a naa.
22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.
Khenah, anih mah siangpahrang khaeah lokthuih li naah, tahmaa Nathan to athungah akun.
23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván.
Nihnik mah siangpahrang khaeah, Tahmaa Nathan hae ah oh, tiah a naa. To pongah tahmaa loe siangpahrang hmaa ah caeh moe, a mikhmai long ah akuep pae.
24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?
Nathan mah, Aw ka angraeng, siangpahrang, kai pacoengah, Adonijah hae siangpahrang ah om ueloe, ka angraeng tangkhang nuiah anghnu tih, tiah na thuih maw?
25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!
Anih loe vaihniah caeh tathuk moe, maitaw taenawk, kathawk parai maitaw caa hoi paroeai tuunawk to angbawnhaih ah a paek; siangpahrang capanawk boih, misatuh angraengnawk hoi qaima Abiathar to a kawk; nihcae loe Adonijah hmaa ah buhcaak o moe, a naek o; Adonijah siangpahrang hinglung sawk nasoe, tiah a hang o.
26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.
Toe na tamna kai hoi qaima Zadok, Jehoiada capa Benaiah, na tamna Solomon loe kawk o ai.
27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.
Hae hmuen hae na tamna panoeksak ai ah, ka angraeng, siangpahrang mah, siangpahrang angmah pacoengah, angraeng tangkhang nuiah anghnu han koi kami to na suek boeh maw? tiah a naa.
28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.
To pacoengah David siangpahrang mah, Bathsheba to kawsak. Anih loe siangpahrang hmaa ah angzoh moe, a hmaa ah angdoet.
29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,
To naah siangpahrang mah, Raihaih ka tongh naah ka hinghaih pahlongkung, Angraeng loe hing pongah,
30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.
Israel Angraeng Sithaw ih ahmin hoiah nang khaeah, kai pacoengah loe, na capa Solomon to siangpahrang ah om tih, anih loe kai zuengah ka angraeng tangkhang nuiah anghnu tih, tiah ka sak ih lokkamhaih to vaihniah ka koepsak han, tiah a naa.
31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!
To naah Bathsheba loe long ah akuep tathuk moe, siangpahrang to khingyahaih paek pacoengah, Ka angraeng, siangpahrang David loe dungzan khoek to hing nasoe, tiah a naa.
32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.
David siangpahrang mah, Qaima Zadok, tahmaa Nathan hoi Jehoiada capa Benaiah to kawk oh, tiah a naa. Nihcae loe siangpahrang hmaa ah angzoh o.
33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba;
Siangpahrang mah nihcae khaeah, Na angraeng ih tamnanawk to kawk oh; kaimah ih hrang nuiah ka capa Solomon to angthueng o sak loe, Gihon ah caeh o haih tathuk ah.
34 És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!
To ahmuen ah qaima Zadok hoi tahmaa Nathan mah, anih to Israel kaminawk ih siangpahrang ni, tiah situi bawh hoi nasoe; mongkah to ueng oh loe, Solomon siangpahrang to Sithaw mah hinglung sawksak nasoe, tiah hang oh.
35 És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.
To pacoengah anih hoi nawnto caeh o tahang ah, anih loe kai ih angraeng tangkhang nuiah anghnu ueloe, kai zuengah siangpahrang ah om tih. Anih to Israel hoi Judah kaminawk ukkung ah ka caksak boeh, tiah a naa.
36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.
Jehoiada capa Benaiah mah, Amen; ka angraeng, siangpahrang ih Angraeng Sithaw mah to tiah thuih boeh.
37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.
Angraeng loe ka angraeng siangpahrang hoi nawnto oh baktih toengah, ka angraeng David siangpahrang pongah kalen kue angraeng tangkhang ah oh hanah, Anih mah Solomon to om thuih nasoe, tiah a naa.
38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba.
To pongah qaima Zadok, tahmaa Nathan, Jehoiada capa Benaiah, Kereth kaminawk hoi Peleth kaminawk loe caeh o tathuk moe, Solomon to David ih mule hrang nuiah angthueng o sak pacoengah, Gihon ah caeh o haih.
39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!
Qaima Zadok mah kahni imthung ih tuu takii thung ih situi tabu to lak moe, Solomon to bawh. To pacoengah mongkah to uengh o, kaminawk boih mah, Sithaw mah Solomon siangpahrang hinglung sawksak nasoe, tiah hang o.
40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.
Kaminawk boih anih hnukah caeh o tahang, kaminawk loe tamoi uengh o moe, paroeai anghoe o; nihcae ih lok pongah long to anghuenh.
41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?
Adonijah hoi a taengah kaom angvinnawk boih mah buhcaak pacoeng tom naah to lok to thaih o; Joab mah mongkah lok to thaih naah, Tipongmaw vangpui loe atuen apawk hoiah koi? tiah a naa.
42 És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.
To tiah lokthuih li naah, khenah, qaima Abiathar capa Jonathan to angzoh; Adonijah mah anih khaeah, Athung akun ah; nang loe kahoih kami ah na oh pongah, tamthang kahoih ni nang thui tih, tiah a naa.
43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.
Jonathan mah Adonijah khaeah, Aicae angraeng David mah Solomon to siangpaharng ah ohsak boeh.
44 És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,
Siangpahrang mah anih to qaima Zadok, tahmaa Nathan, Jehoiada capa Benaiah, Kereth kaminawk, Peleth kaminawk hoi nawnto patoeh moe, anih to siangpahrang ih mule hrang nuiah angthueng o sak boeh;
45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.
qaima Zadok hoi tahmaa Nathan mah anih to Gihon ah siangpahrang ah situi bawh hoi boeh; nihcae loe to ahmuen hoiah anghoehaih hoi angzoh o pongah, vangpui to anghuenh. To atuen apawk ni a thaih o.
46 És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;
To pacoengah Solomon loe siangpahrang angraeng tangkhang nuiah anghnut boeh.
47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán.
Siangpahrang ih tamnanawk doeh anghoehaih lokthuih hanah aicae angraeng, David siangpahrang khaeah angzoh o; Sithaw mah Solomon ih ahmin to na hmin pongah lensak kue nasoe loe, anih ih angraeng tangkhang doeh nang ih angraeng tangkhang pongah len kue nasoe, tiah a naa o. Siangpahrang loe angsonghaih ahmuen ah tabok moe, Sithaw to a bok.
48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.
Kaih ih angraeng tangkhang nuiah anghnu han kami to vaihniah, ka mik hoiah nang hnuksak boeh pongah, Israel Angraeng Sithaw loe tahamhoihaih om nasoe, tiah a thuih, tiah a naa.
49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.
To lok to Adonijah hoi nawnto kaom angvinnawk boih mah thaih o naah, zit o pongah angthawk moe, angmacae ih loklam ah caeh o boih.
50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.
Toe Adonijah mah Solomon to zit pongah, caeh moe, hmaicam pong ih takii to patawnh hoiah oh.
51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.
Khenah, Adonijah mah Solomon siangpaharng to zit pongah, hmaicam pong ih takii to patawnh caeng moe, Solomon siangpahrang mah kai khaeah, anih ih tamna to angmah ih sumsen hoiah ka hum mak ai, tiah vaihniah lokkamhaih sah nasoe, tiah a thuih, tiah Solomon khaeah thuih pae o.
52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia.
Solomon mah, Angmah hoi angmah to kami kahoih ah om nahaeloe, a lu nui ih sam maeto doeh long ah krah mak ai; toe a nuiah sethaih om nahaeloe dueh tih, tiah a naa.
53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.
To pacoengah Solomon siangpahrang mah kami to patoeh moe, anih to hmaicam hoiah angzoh o haih tathuk. Adonijah loe angzoh moe, Solomon siangpahrang hmaa ah akuep; to naah Solomon mah nangmah im ah amlaem ah, tiah a naa.
