1 Királyok 3
1 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.
Hagi Solomoni'a Isipi kini ne' Fero mofa'a ara erigeke, hara osuke mago zanarimpa huke manisaku kea huhagerafi'na'e. Hagi ana ara agra avreno Deviti rankumapi Jerusalemi ome ante'neno, noma'ane, Ra Anumzamofo none, Jerusalemi kumamofo vihunena trohu vagare'ne.
2 De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.
Hagi ana knafina Israeli agonaramintega mareri'za ofa ome Ra Anumzamofontega kresramna vu'naze. Na'ankure e'ina knafina Ra Anumzamofo agirera mono nona onki'nazage'za anara hu'naze.
3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
Hagi Solomoni'a Ra Anumzamofona Deviti'ma hu'neaza huno avesinenteno trakea avaririneanagi, agonarega vuno Anumzamofontega ofa'a ome kresramna vu'ne.
4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
Hagi kini ne'mo'a Gibioni kumate ofa ome Kresramana vuku vu'ne. Na'ankure Gibioni agonaramimpina mareri agatereno agi me'nea kre sramnavu ita me'negeno vu'ne. Hagi e'i ana kre sramnavu itarera Solomoni'a 1tauseni'a bulimakaone sipisipi afuzaga tevefina kre fananehu ofa hu'ne.
5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.
Hagi Gibioni kumate Ra Anumzamo'a Solomonina ava'nafi efore huno amanage huno asami'ne, Kavesinia zanku nantahigege'na kami'neno.
6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
Higeno Solomoni'a amanage huno asami'ne, Kagri eri'za vaheka'a nenfa Devitina mevava kavesi'zanteti avesinte'nane. Na'ankure agra fatgo avu'ava nehuno tamage huno tumo'areti huno kavariri'ne. Hagi kagra vagaore kavesizanteti ne' mofavrea aminkeno menina agri nona erino kini tra'arera mani'ne.
7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
Hagi nagra osi mofavregi'na vahe'ma kegavama hu'zana ontahi'noanagi, menina Ra Anumzana nagri Anumzamoka eri'za neka'a kinia nazeri otinke'na nenfa Deviti nona eri'noe.
8 És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
Hagi nagri vahere hunkama huhamprinana vahe amu'nompi menina nagra eri'za vahekamo'na mani'noe. Hagi e'i ana vahera rama'a vahekrerfa mani'nage'za, hamprigara osu'ne.
9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
E'ina hu'negu muse hugantoanki vahe'ma kegavama hu knare antahi'za namige'na vahera kegava hu'ne'na havi zane knare zanena refko hu'na kegava ha'neno. Na'ankure nagra knarera osu'noanki'na ama vahekrerfa kegava osugahue.
10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
Hagi Solomoni'ma knare antahi'zanku'ma antahigegeno'a Ra Anumzamo'a tusi muse nehuno,
11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
amanage huno asami'ne, Kagra kafuni'a erizaza huo hunka osuge, fenozankura nantahionkege, naza huge'na ha' vaheni'a zamaha'neno hunka osananki, knare antahi'za naminege'na havi zane knare zanena refko ha'neno hunka hananki'na,
12 Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
menina Nagra kema hana kante ante'na knare antahi'zana kamigahue. Hagi havi zane knare'zane refkohu knare antahi'zana ko'ma mani'za e'naza vahe'mo'za e'orinazankna antahi'za kamisugeno, ete henka kagrikna antahintahine vahera forera osutfa hugahie.
13 Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
Hagi nantahima onke'nana zana fenone, ra agima ami'zanena antegofetu hu'na kaminena, maninkama vanampina mago kini ne'mo'a kagateoregahie.
14 És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
Hagi negafa'ma hu'neaza hunka Nagri navu'nava'ma nevaririnka, trake'ni'ane kasege'ni'anema kegavama hunka avaririsankena, kafuzageka'a eri za'za ha'nena zazate manigahane.
15 És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
Higeno anante Solomoni'a mase'nefintira antri huno otino keana amne ava'na ke'ne. Hagi anantetira atreno Jerusalemi kumate vuno Ra Anumzamofo huhagerafi huvempage bogisimofo avuga kre fananehu ofane, rimpa fru ofanena ome nehuno, eri'za vahe'anena ra ne'za kreno ne'ne.
16 Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.
Hagi mago zupa savri atremokea Solomoni avuga eoti'na'e.
17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
Hagi mago a'mo'a otiazamo amanage hu'ne, ranimoka, ama a'ene nagranena mago nompi nemanu'ankita, ama a'mo'a magoka nompi mani'nege'na mofavrea kasente'noe.
18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
Hagi 3'a zagegna evutegeno ama a'mo'a, mofavrea kasente'ne. Hagi ana nompina tagrake mani'noanki, mago vahera omanitfa hu'ne.
19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
Hianagi agra kenage mase'neno, mase rukrahe hirega mofavre'a rehapatigeno fri'ne.
20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
Ana'ma nehuno'a mase himamrenoama'a agra kenage otiazamo nagri mofavrea eme avreno asumpinka agra aminte ome nenteno, fri'nea mofavre'a avreno nagri nasumpinka aminte eme ante'ne.
21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
Ana'ma hutege'na nanterama otina mofavreni'ama amima ami'za nehu'na koana, agra ko fri'ne. Hianagi ana mofavrema nanterama masama hige'na oti'na amima aminaku'ma koana, nagrama kasente'noa mofavrea omani'ne.
22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.
Hianagi mago a'mo'a ke'amofona anintaka huno amanage huno hu'ne, I'o mani'nea mofavrea nagri mofavregi, fri'nea mofavrea kagri mofavre. Anagema higeno'a, ese'ma nanekema hu'nea a'mo'a amanage hu'ne, I'o fri'nea mofavrea kagriki, mani'nea mofavrea nagri mofavre. Anage huke kini ne'mofo avuga fravazi'na'e.
23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
Hagi kini ne'mo'a amanage hu'ne, Tanagra huta nagri mofavremo kasefa huno mani'neanki, kagri mofavremo fri'ne, higeno, ete mago'mo'a huno, I'o kagri mofavremo fri'neanki, nagri mofavremo kasefa huno manine huta ha'e.
24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
Ha knareki bainati kazi erinka eme namio, huno kini ne'mo'a eri'za ne'agura higeno, bainati kazina erino avuga egeno,
25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
amanage hu'ne, Kasefa huno mani'nea mofavrea amu'nompinti rutanerare hunka mago kaziga magomofo aminka, magokaziga magomofo amio.
26 Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
Anagema higeno'a ana mofavremofo nerera fatgo'amo'a tusiza huno avesi nenteankino amanage hu'ne, I'o ranimoka muse hugantoanki ohenka, agri amio huno hu'ne. Hianagi mago a'ma havigema nehia a'mo'a amanage hu'ne, Tamage hananki agri mofavrea omanige nagri mofavrea omanige hanianki, rutnerare huramio huno hu'ne.
27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.
Hagi anante kini ne'mo'a amanage huno kenona hu'ne, Ese a'mo'ma ahe ofrita antu a' amiho huno'ma hia a'mo ana mofavremofona nerera fatgo mani'neanki ahe ofrita agri amiho.
28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.
Hagi kini ne'mo'ma knare'ma huno kema refko'ma hianke'ma maka Israeli vahe'mo'zama nentahi'za, kini nera koro hunte'naze. Na'ankure Anumzamofo knare antahizama me'negeno knare'ma huno nanekema refkoma hu'neazana zamagra ke'za antahiza hu'naze.
