1 Királyok 3
1 Sógorságot szerze azután Salamon a Faraóval, az Égyiptombeli királylyal; és elvevé a Faraó leányát, és hozá Dávidnak városába, míg elvégezé az ő házának és az Úr házának építését és Jeruzsálemnek kőfalát köröskörül.
Solomon loe Izip siangpahrang Faro hoi angdaehhaih sak moe, Faro canu to zu ah lak; angmah ih im, Angraeng ih im hoi Jerusalem ih sipae pacoeng ai karoek to, a zu to David vangpui ah ohsak.
2 De a nép áldozik vala a magas helyeken; mert nem építtetett vala ház az Úr nevének mind ez ideig.
To nathuem ah Angraeng ih ahmin oh hanah sak ih tempul maeto doeh om ai vop pongah, kaminawk loe hmuensang ah angbawnhaih sak o.
3 Szereté pedig Salamon az Urat, járván Dávidnak, az ő atyjának parancsolatiban, kivéve, hogy a magas helyeken áldozott, és ott tömjénezett.
Solomon loe Angraeng to palung moe, ampa David caehhaih loklam to pazui; toe hmuensang ah angbawnhaih to sak moe, hmuihoih to a thlaek.
4 És mikor Gibeonba ment a király, hogy ott áldozzék, mert ott volt a nagy magaslat, és Salamon azon az oltáron áldozott égőáldozatul ezer barmot:
Siangpahrang loe amgbawnhaih sak hanah Gibeon ah caeh; to ahmuen loe kalen parai kasang ahmuen maeto ah oh; to hmaicam ah Solomon mah hmai angbawnhaih sangto a sak.
5 Megjelenék Gibeonban az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, a mit akarsz, hogy adjak néked.
Gibeon ah oh naah qum amang ah Solomon khaeah Angraeng angphong pae. Sithaw mah hmuen kang paek hanah na hni ah, tiah a naa.
6 És monda Salamon: Te a te szolgáddal, az én atyámmal, Dáviddal nagy irgalmasságot cselekedtél, a miképen ő is járt előtted híven, igazán és hozzád egyenes szívvel, és megtartottad néki ezt a nagy irgalmasságot, hogy néki fiat adtál, a ki az ő királyi székében ül, a mint e mai napon megtetszik.
Solomon mah na tamna kampa David khaeah, kalen parai na tahmenhaih to nam tuengsak boeh; anih loe na hmaa ah loktang ah caeh moe, toenghaih, poektoenghaih palung hoiah caeh; anih khaeah kalen parai tahmenhaih na tawnh poe, vaihni roe ah, anih ih angraeng tangkhang nuiah anghnut hanah a capa maeto na paek boeh.
7 És most, óh én Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királylyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok kimenni és bejönni.
Vaihiah, Aw ka Angraeng Sithaw, kampa David zuengah na tamna to siangpahrang ah na ohsak boeh; toe kai loe nawkta ah ka oh vop pongah, kawbangmaw tacawt moe, ka kun han, tito ka panoek ai.
8 És a te szolgád a te néped között van, a melyet te magadnak választottál, nagy nép ez, a mely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt.
Na tamna kai loe na qoih ih, kapop parai kaminawk, kroek laek ai kaminawk salakah ka oh.
9 Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
To pongah na tamna hanah, nangmah ih kaminawk uk thaihaih hoi kasae kahoih pathlaeng kophaih palungthin to na paek ah; mi mah maw hae tiah kapop nangmah ih kaminawk hae uk thai tih? tiah a naa.
10 És tetszék e beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért.
Solomon mah hae hmuen to hnik pongah, Angraeng loe poeknawm.
11 Monda azért az Isten néki: Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem nem kértél gazdagságot, sem pedig nem kérted a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre:
Sithaw mah anih khaeah, Nang loe nangmah hanah hinglung sawkhaih, angraenghaih hoi misanawk hum thaihaih to hni ai ah, panoek thaihaih hoi lok takroek thaihaih to nang hnik pongah,
12 Ímé a te beszéded szerint cselekszem, ímé adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te.
khenah, nang hnik ih lok baktih toengah ka sak boeh; palunghahaih hoi panoek thaihaih palung to kang paek boeh; canghnii ah nang baktih kami mi doeh om ai, hmabang tue ah doeh om mak ai.
13 Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
To pacoengah nang hni ai ih hmuen, angraenghaih hoi pakoehhaih doeh kang paek bae vop; na hing thung nang hoi kanghmong siangpahrang mi doeh om mak ai.
14 És ha az én útaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolatimat, a miképen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.
Nampa David mah pazui ih loklam baktiah, ka loklam to na pazui moe, ka lok takroekhaih hoi ka paek ih loknawk to na pazui nahaeloe, na hinglung kang sawksak han, tiah a naa.
15 És mikor felserkent Salamon, ímé álom volt. És méne Jeruzsálembe, és álla az Úr szövetségének ládája elé, és áldozék egészen égőáldozatokat, és készíte hálaáldozatokat, és szerze nagy lakomát minden szolgáinak.
Solomon angthawk naah, khenah, amang ni, tiah panoek. Jerusalem ah a caeh moe, Angraeng ih lokkamhaih thingkhong hmaa ah angdoet pacoengah, hmai angbawnhaih hoi angdaeh angbawnhaih to a sak. Angmah ih tamnanawk boih hanah poih to a sak pae.
16 Abban az időben jött a királyhoz két parázna asszony, és megálla ő előtte.
Tangyat zaw nongpata hnetto loe siangpahrang khaeah angzoh hoi moe, a hmaa ah angdoet hoi.
17 És monda az egyik asszony: Kérlek uram, én és ez az asszony egy házban laktunk, és szültem ő nála abban a házban.
Nongpata maeto mah, Aw ka angraeng, kai loe hae nongpata hoi nawnto im maeto ah ka oh; anih hoi nawnto im ah ka oh naah caa ka sak.
18 És harmadnappal az én szülésem után, ez az asszony is szült, és együtt valánk, senki idegen nem volt velünk a házban, hanem csak mi ketten valánk abban a házban.
Nawkta ka tapenhaih ni thumto naah, hae nongpata doeh caa a sak toeng; kaihnik khue ai ah loe, kaihnik hoi kaom kami kalah mi doeh hae im ah om ai.
19 És ennek az asszonynak éjszaka meghalt a fia: mert ráfeküdt.
Khoving naah anih loe a caa to angsong thuih maat pongah, a caa to duek ving.
20 És felkelt éjfélkor, és elvitte az én fiamat mellőlem, mert a te szolgálóleányod aludt, és azt maga mellé fekteté, míg az ő meghalt fiát én mellém fektette.
To pongah anih mah qum taning ah angthawk moe, na tamna kai ka iih li naah, ka taengah angsong ka capa to a lak ving moe, angmah taengah a pasongh, a capa kadueh to kai taengah a suek.
21 Mikor pedig hajnalban felkeltem, hogy megszoptassam az én fiamat: ímé, megholt; de reggel jól megnézegetvén, látám, hogy az nem az én fiam, a kit én szültem.
Khawnbang khawnthaw ah ka caa tahnu panaek hanah, kang thawk naah loe, khenah, anih loe duek ving boeh; khawnbang khodai ah ka khet het naah, anih loe ka tapen ih ka caa ah om ai, tiah a naa.
22 Monda pedig a másik asszony: Nem úgy van, az én fiam az, a ki él, a te fiad pedig az, a ki meghalt. Amaz viszont monda: Nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él. És ekképen versengettek a király előtt.
Kalah nongpata maeto mah, To tiah na ai ni; ka hing loe kai ih capa ni, kadueh hae ni nang ih capa, tiah thuih. Hmaloe ih nongpata mah, To tiah na ai ni; kadueh loe nang ih capa ni, kahing hae ni kai ih capa, tiah thuih: nihnik loe siangpahrang hmaa ah to tiah lok angaek hoi.
23 Akkor monda a király: Ez azt mondja: Ez az én fiam, a ki él, és a te fiad az, a ki meghalt; amaz meg ezt mondja: Semmiképen nem, hanem a te fiad az, a ki meghalt, és az én fiam az, a ki él.
Siangpahrang mah, Hae nongpata mah, Ka capa loe hing moe, na capa loe duek, tiah thuih; kalah nongpata maeto mah doeh, To tiah na ai ni; kadueh loe na capa ni, kahing hae ni ka capa, tiah thuih.
24 És monda a király: Hozzatok nékem kardot! És mikor oda hozák a kardot a király elé,
Siangpahrang mah, Sumsen maeto na sin oh, tiah a naa. To pongah siangpahrang hmaa ah sumsen to sin pae o.
25 Monda a király: Vágjátok két részre az eleven gyermeket, és adjátok az egyik részt egyiknek, a másikat pedig a másiknak.
To naah siangpahrang mah, Hae ih kahing nawkta hae hnetto ah takroek ah, ahap to nongpata maeto han paek ah loe, ahap to kalah nongpata maeto hanah paek ah, tiah a naa.
26 Ekkor monda az az asszony, a kié vala az élő gyermek, a királynak, mert megindult szíve gyermekén: Kérlek, uram, adjátok néki az élő gyermeket, és ne öljétek meg őt. A másik pedig azt mondja vala. Se enyim, se tied ne legyen; vágjátok ketté.
To naah a capa kahing nongpata loe a capa to paroeai tahmen pongah, siangpahrang khaeah, Aw ka angraeng, tahmenhaih hoiah kahing nawkta to anih han paek halat ah, hum hmah, tiah a naa. Toe kalah nongpata mah loe, Kai han na paek hmah loe, anih han doeh paek hmah, hnetto ah takroek ah, tiah a naa.
27 Akkor felele a király, és monda: Adjátok amannak az élő gyermeket, és meg ne öljétek azt, mert az az ő anyja.
To pacoengah siangpahrang mah, Kahing nawkta to hum o hmah; hmaloe ih nongpata hanah kahing nawkta to paek oh; nawkta ih amno loe anih ni, tiah a naa.
28 És mikor hallotta az egész Izráel ezt az ítéletet, a melyet tett vala a király, félék a királynak orczáját, mert látták, hogy Isten bölcsesége van az ő szívében az ítélettételre.
Siangpahrang lok takroekhaih to Israel kaminawk boih mah thaih o; katoengah lok takroek thaih hanah, Sithaw palunghahaih a nuiah oh, tiah a hnuk o naah, nihcae mah siangpahrang to zit o.
