1 Királyok 2
1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak az ő fiának, ezt mondván:
HOOKOKOKE mai la hoi na la o Davida e make ai; a kauoha mai la oia ia Solomona i kana keiki, i mai la,
2 Én elmegyek az egész földnek útján; erősítsd meg magad és légy férfiú.
Ke hele nei au i ka aoao o ko ka honua a pau: e hooikaika oe, a e hookanaka hoi;
3 És őrízd meg az Úrnak a te Istenednek őrizetit, hogy az ő útain járj, és megőrizzed az ő rendeléseit, parancsolatit és ítéleteit, és bizonyságtételeit, a mint meg van írva a Mózes törvényében: hogy előmented legyen mindenekben, a melyeket cselekedéndesz, és mindenütt, valamerre fordulándasz;
A e malama oe i ke kauoha a Iehova kou Akua, e hele ma kona mau aoao, me ka malama i kona mau kapu, a me kana mau kauoha, a me kona mau kanawai, a me kana mau olelo me ia i kakauia'i ma ke kanawai ia Mose, i pomaikai oe ma na mea a pau au e hana aku ai, a i na wahi a pau e huli ae ai oe:
4 Hogy megteljesítse az Úr az ő beszédét, melyet szólott nékem, mondván: Ha megőrizéndik a te fiaid az ő útjokat, járván én előttem tökéletességgel, teljes szívök és teljes lelkök szerint; ezt mondván, mondom: Soha el nem fogy a férfiú te közüled az Izráelnek királyi székiből.
I hooko iho ai o Iehova i kana olelo ana i olelo mai ai no'u, i ka i ana mai, Ina e malama kau mau keiki i ko lakou aoao, e hele imua o'u me ka oiaio, me ko lakou naau a pau, a me ko lakou uhane a pau, aole oe e nele i ke kanaka ole (wahi ana) e noho maluna o ka nohoalii o ka Iseraela.
5 Azt is jól tudod, mit cselekedett én velem Joáb, a Séruja fia, mit cselekedett az Izráel seregeinek két fővezérével, Abnerrel, a Nér fiával, és Amasával, a Jéter fiával, a kiket megölt, harczi vért ontván békességnek idején, és hintett harczi vért az ő derekának övére és az ő lábának saruira.
A ua ike no hoi oe i ka mea a Ioaba ke keiki a Zeruia i hana mai ai ia'u, a me ka mea ana i hana'ku ai i na luna elua o ka poe koa o ka Iseraela, ia Abenera ke keiki a Nera, a ia Amasa ke keiki a Ietera; ua pepehi oia ia laua, a ua hookahe oia i ke koko o ke kaua i ka wa maluhia, ua kau hoi oia i ke koko o ke kaua ma kona kaei i kaeiia'i kona puhaka, a ma kona mau kamaa i hookomoia'i kona mau wawae.
6 Cselekedjél a te bölcseséged szerint, és ne engedd, hogy megőszülvén, békességgel menjen a koporsóba. (Sheol h7585)
Nolaila e hana oe mamuli o kou akamai, i ole ai e iho maluhia kona poohina i ka luakupapau. (Sheol h7585)
7 De a gileádbeli Barzillainak fiaival cselekedjél irgalmasságot, és legyenek a te asztalod vendégei, mert így közeledtek ők is hozzám, mikor Absolon, a te testvéred elől menekültem.
Aka, e lokomaikai aku oe i na keiki a Barezilai no Gileada, o lakou kekahi o ka poe e ai ana ma kou papaaina; no ka mea, pela lakou i hele mai ai ia'u i ko'u hee ana imua o Abesaloma kou hoahanau.
8 És ímé veled van Sémei, Gérának fia, a Bahurimbeli Benjáminita, a ki gyalázatosan szidalmazott akkor, mikor Mahanáimba mentem; de aztán, mikor elém alájött a Jordánhoz, megesküdtem néki az Úrra, és mondék: Nem öllek meg téged fegyverrel;
Aia hoi me oe o Simei ke keiki a Gera ka Beniamina no Bahurima, ua hoino wale mai oia ia'u me ka olelo hoino loa i ka la i hele aku ai au i Mahanaima; aka, ua hele ae ia e halawai me au ma Ioredane, a hoohiki aku la au nona, ma o Iehova la, i aku la, Aole au e pepehi aku ia oe me ka pahikaua.
9 Te azonban ne hagyd őt büntetés nélkül, és mivel eszes férfiú vagy, tudod, mit kelljen cselekedned vele, hogy az ő vénségét vérrel bocsássad a koporsóba. (Sheol h7585)
Ano hoi, mai hoapono oe ia ia, no ka mea, he kanaka naauao no oe, a ua ike oe i kau mea e pono ai ke hana aku ia ia; aka, e hooiho oe i kona poohina ilalo i ka luakupapau me ke koko. (Sheol h7585)
10 Azután elaludt Dávid az ő atyáival, és eltemetteték a Dávid városában.
Alaila hiamoe iho la o Davida me kona mau makua, a ua kanuia ma ke kulanakauhale o Davida.
11 Az idő pedig, a melyben uralkodék Dávid Izráelen, negyven esztendő. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig uralkodék harminchárom esztendeig.
A o na la i alii ai o Davida maluna o ka Iseraela he kanaha mau makahiki ia; ma Heberona i alii ai oia i na makahiki ehiku, a ma Ierusalema i alii ai oia i na makahiki he kanakolukumamakolu.
12 Azután Salamon ült Dávidnak, az ő atyjának királyi székibe, és megerősödék az ő királyi birodalma felette igen.
Alaila noho iho la o Solomona maluna o ka nohoalii o kona makuakane, a ua hooku paa loa ia kona aupuni.
13 De Adónia, a Haggit fia beméne Bethsabéhoz, a Salamon anyjához, és az monda: Békességes-é a te jöveteled? Ki felele: Békességes.
Alaila hele mai la o Adoniia ke keiki a Hagita io Bateseba la ka makuwahine o Solomona. Ninau aku la oia, Ua hele mai nei anei oe me ke aloha? I mai la ia, Me ke aloha.
14 És monda: Beszédem volna veled. Monda az: Szólj.
A olelo mai la hoi ia, He wahi manao ka'u e olelo aku ai ia oe. A i aku la kela, E olelo mai.
15 Akkor monda Adónia: Te tudod, hogy az ország az enyém vala, és az egész Izráel reám néz vala, hogy én uralkodjam; de elvéteték az ország tőlem, és lőn az én atyámfiáé, mert az Úrtól adattaték néki.
Olelo mai la ia, Ua ike no oe, ia'u no ke aupuni, a ua kau na maka o ka Iseraela a pau ia'u i alii ae au; aka, ua hoohuliia ke aupuni, a ua lilo ae nei i ko'u hoahanau: no ka mea, nona no ia, mai Iehova mai.
16 Most egy kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. Az pedig monda: Beszélj!
Ano la hoi, hookahi mea a'u e noi ai ia oe, mai hoole mai oe ia'u. I aku la oia ia ia, E olelo mai no.
17 És monda: Beszélj, kérlek Salamon királylyal; mert ő a te kérésedet meg nem veti, hogy adja nékem a Súnemből való Abiságot feleségül.
I mai la hoi oia, Ke noi aku nei au ia oe e olelo oe ia Solomona ke alii, (no ka mea aole oia e hoole ia oe, ) e haawi mai oia ia Abisaga no Sunama ia'u i wahine.
18 Felele Bethsabé: Jól van, majd szólok melletted a királynak.
I aku la o Bateseba, He pono, e olelo aku no wau i ke alii, nou.
19 És beméne Bethsabé Salamon királyhoz, hogy beszéljen vele Adónia érdekében; és felkele a király, és elébe menvén meghajtá magát előtte, és leüle királyi székibe; és széket tétete a király anyjának, hogy üljön az ő jobbkeze felől.
Hele aku la o Bateseba i ke alii ia Solomona, e i aku ia ia no Adoniia. Ku ae la hoi ke alii iluna e halawai me ia, a kulou iho la ia ia, a noho iho la ma kona nohoalii, a ua hoonoho iho i ka noho no ka makuwahine o ke alii; a noho iho oia ma kona lima akau.
20 És monda Bethsabé: Egy kis kérést kérek tőled, ne szégyenítsd meg orczámat. És monda néki a király: Kérj édes anyám; mert nem szégyenítem meg orczádat.
Alaila i ae la ia, Hookahi mea iki ka'u e noi aku ai ia oe; mai hoole mai oe ia'u. A olelo ae la ke alii ia ia, E olelo mai no oe, e kuu makuwahine, no ka mea, aole au e hoole aku ia oe.
21 Monda ő: Adassék a Súnemből való Abiság Adóniának, a te testvérednek feleségül.
I ae la kela, E haawiia'ku o Abisaga no Sunama ia Adoniia kou hoahanau i wahine.
22 Akkor felele Salamon király, és monda az ő anyjának: De miért kéred te a Súnembeli Abiságot Adóniának? Kérjed néki az országot is; mert ő az én bátyám, és vele egyetért Abjátár pap, és Joáb, a Séruja fia.
Olelo ae la ke alii Solomona, i ae la i kona makuwahine, No ke aha la oe i noi mai nei ia Abisaga no Sunama na Adoniia? E noi mai oe i ke aupuni kekahi nona, no ka mea, o ko'u kaikuaana no ia, nona hoi, a no Abiatara ke kahuna, a no Ioaba ke keiki a Zeruia.
23 És megesküvék Salamon király az Úrra, mondván: Úgy cselekedjék velem az Isten, és úgy segéljen, hogy Adónia a saját élete ellen szólotta ezt a beszédet!
Alaila hoohiki Solomona ke alii ma o Iehova la, i aku la, Me ia e hana mai ai ke Akua ia'u, a e hui hou, ke olelo ku e ole o Adoniia i keia olelo i kona ola iho.
24 Most azért él az Úr, a ki megerősített engem és ültetett engem az én atyámnak, Dávidnak királyi székibe, és a ki házat szerzett nékem, a mint megmondotta volt: ma Adóniának meg kell halnia!
Ano hoi, me ke ola ana o Iehova, ka mea nana i hooku paa mai ia'u, a i hoonoho ia'u ma ka nohoalii o Davida ko'u makuakane, ka mea nana i hana i hale no'u, e like me kana olelo hoopomaikai, e make no o Adoniia i keia la.
25 Elküldé azért Salamon király Benáját, a Jójada fiát, a ki levágá őt, és meghala.
Kena ae la o Solomona ke alii ma ka lima o Benaia ke keiki a Iehoiada; lele aku la oia ia ia a make ia.
26 Abjátár papnak pedig monda a király: Menj el Anathótba, a te jószágodba, mert halálnak fia vagy; de ma meg nem öletlek, mivel te hordoztad az Úr Istennek ládáját Dávid, az én atyám előtt, és mivel az én atyámnak minden nyomorúságaiban részes voltál.
A olelo mai la ke alii ia Abiatara ke kahuna, E hele aku oe i Anatota, i kau mau mahinaai ponoi; no ka mea, he pono ke make oe: aka, aole au e pepehi aku ia oe i keia mau la, no ka mea, ua hali oe i ka pahuberita o ka Haku Iehova imua o Davida ko'u makuakane, a ua hookaumahaia oe i na mea a pau i hookaumahaia'i ko'u makuakane.
27 És kiűzé Salamon Abjátárt, hogy ne legyen az Úrnak papja, hogy beteljesedjék az Úrnak beszéde, a melyet szólott vala az Éli háza felől Silóban.
Pela i kipaku aku ai o Solomona ia Abiatara mai kona kahuna ana no Iehova, i hooko i ka olelo a Iehova ana i olelo ai no ka ohana a Eli ma Silo.
28 És eljutott ez a hír Joábhoz, mert Joáb Adóniához hajlott vala, noha azelőtt nem hajlott vala Absolonhoz, és elfuta Joáb az Úrnak sátorába, és megfogá az oltárnak szarvait.
Alaila hiki ae la ka olelo ia Ioaba; no ka mea, ua huli ae o Ioaba mamuli o Adoniia aole nae ia i huli mamuli o Abesaloma: a holo aku la o Ioaba i ka halelewa o Iehova, a lalau ae la i na pepeiaohao o ke kuahu.
29 Hírül adák pedig Salamon királynak, hogy Joáb az Úrnak sátorához futott, és ímé az oltár mellett áll. Ekkor elküldé Salamon Benáját, a Jójada fiát, mondván: Menj el, vágd le őt.
A ua haiia'ku i ke alii ia Solomona, Ua holo aku o Ioaba i ka halelewa o Iehova, aia hoi ia ma ke kuahu. Alaila kena ae la o Solomona ia Benaia ke keiki a Iehoiada, i ae la, E hele oe e lele aku ia ia.
30 Mikor pedig Benája az Úrnak sátorához ért, monda néki: Ezt mondja a király: Jőjj ki. Kinek felele Joáb: Nem, itt akarok meghalni. És megvivé Benája a királynak e dolgot, mondván: Így szólott Joáb és így felelt nékem.
A hele aku la o Benaia i ka halelewa o Iehova, i aku la ia ia, Ke i mai nei ke alii, E hele mai oe. I mai kela, Aole, aka, maanei au e make ai. A hoi hoike o Benaia i ke alii, i aku la, Pela i olelo mai ai o Ioaba, a pela i hoike mai ai oia ia'u.
31 És monda néki a király: Cselekedjél úgy, a mint szólott; vágd le őt és temesd el, hogy elvedd az ártatlan vért, a melyet kiontott Joáb, én rólam és az én atyámnak házáról.
A i mai la ke alii ia ia, E hana aku oe e like me kana i olelo mai ai, e lele aku ia ia a e kanu ia ia, i lawe aku oe i ke koko hala ole a Ioaba i hookahe ai, mai o'u aku nei, a mai ka ohana aku a ko'u makuakane.
32 És fordítsa az Úr az ő fejére az ő vérét, a miért nálánál igazabb és jobb két férfira támadott, és megölé őket fegyverrel az én atyámnak, Dávidnak tudta nélkül, tudniillik Abnert, Nérnek fiát, az Izráel seregének fővezérét és Amasát, Jéternek fiát, Júda vitézeinek fővezérét.
A e hoihoi aku o Iehova i kona koko maluna o ke poo ona, o ka mea i lele aku i na kanaka elua ua oi aku ko laua pono me ko laua maikai mamua o kona, a pepehi aku la ia laua me ka pahikaua, me ka ike ole o Davida ko'u makuakane, ia Abenera ke keiki a Nera, ka luna o ka poe koa o ka Iseraela, a me Amasa ke keiki a Ietera ka luna o ka poe koa o ka Iuda.
33 Ezeknek a vére térjen Joáb fejére és az ő magvának fejére mindörökké: Dávidnak pedig és az ő magvának és az ő házának és királyi székének békessége legyen az Úrtól mindörökké.
Nolaila e hoi ae ko laua koko maluna o ke poo o Ioaba, a maluna o kana mau keiki a mau aku; aka, maluna o Davida a me kana mau keiki, a me kana ohana, a me kona nohoalii, e kau mau loa'i ka pomaikai mai ka Haku mai.
34 És elméne Benája, Jójada fia, és reá rohanván megölé őt; és eltemetteték az ő házában, a pusztában.
Hele aku la hoi o Benaia ke keiki a Iehoiada, lele aku la ia ia, a pepehi aku ia ia; a ua kanuia oia iloko o kona hale i ka waonahele.
35 Rendelé pedig a király a Jójada fiát ő helyette a sereg fölé, és Sádók papot rendelé a király Abjátár helyett.
A hoonoho ae la ke alii ia Benaia ke keiki a Iehoiada, iloko o kona wahi maluna o ka poe koa, a hookomo ae la ke alii ia Zadoka i ka hakahaka o Abiatara.
36 És elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Építs házat magadnak Jeruzsálemben és lakjál ott; és onnét ne menj ki se ide, se tova.
Hoouna ae la ke alii e kii ia Simei, a i ae la ia ia, E kukulu oe i hale nou ma Ierusalema, a malaila e noho ai, mai hele aku oe mai ia wahi aku.
37 Mert valamely nap kimenéndesz, és általmenéndesz a Kidron patakján, tudd meg, hogy meg kell halnod, a te véred lészen tennen fejeden.
No ka mea, eia, i kou la e puka aku ai maluna o ke kahawai Kederona, e ike oe he oiaio no e make io no oe, a maluna o kou poo iho kou koko.
38 És monda Sémei a királynak: Tetszik nékem e beszéd; a miképen szólott az én uram, a király, a képen cselekeszik a te szolgád; és sok ideig lakék Sémei Jeruzsálemben.
Olelo aku la hoi o Simei i ke alii, he pono ka olelo; a e like me ka olelo a kuu haku ke alii, pela no e hana aku ai kau kauwa. A noho iho la o Simei ma Ierusalema i na la he nui.
39 Lőn azonban három esztendő mulva, hogy Sémeinek két szolgája elszökött Ákishoz, Maaka fiához, a Gáthbeli királyhoz; és hírül adák Sémeinek, mondván: Ímé a te szolgáid Gáthban vannak.
Eia kekahi, i ka pau ana o na makahiki ekolu, holo malu aku la elua o na kauwa a Simei ia Akisa ke keiki a Maaka ke alii o Gata: a olelo mai la lakou ia Simei, i mai la, Aia kau mau kauwa ma Gata.
40 Ekkor felkelt Sémei, és megnyergelé szamarát, és elméne Gáthba Ákishoz, hogy megkeresse az ő szolgáit. Oda érvén Sémei, meghozá szolgáit Gáthból.
Ku ae la hoi o Simei, a kau aku la i ka noholio maluna o kona hoki a holo aku la i Gata, ia Akisa e imi ana i kana mau kauwa; a holo no Simei a hoihoi mai i kana mau kauwa mai Gata mai.
41 Hírül adák pedig Salamonnak, hogy elment Sémei Jeruzsálemből Gáthba, és haza jött.
Haiia'ku la ia Solomona, ua hele aku o Simei mai Ierusalema aku i Gata, a ua hoi mai.
42 Akkor elkülde a király, és magához hivatá Sémeit, és monda néki: Nemde esküvéssel kényszerítettelek-é téged az Úrra, és bizonyságot tettem néked, ezt mondván: Valamely napon kimenéndesz, s ide s tova menéndesz, bizonynyal tudjad, hogy meghalsz; és azt mondád nékem: Tetszik e beszéd, megértettem.
Hoouna ae ke alii e kii ia Simei, a i ae la ia ia, Aole anei na'u i hoohiki ai oe ma o Iehova la, a i olelo aku au ia oe penei, I kou la e puka aku ai a hele mawaho i kahi e, e ike oe he oiaio, e make io no oe? a olelo mai la oe ia'u, He pono ka olelo a'u e lohe nei.
43 Miért nem tartottad hát meg az Úr előtt való esküvést, és a parancsolatot, a melyet néked parancsoltam?
No ke aha la hoi i malama ole ai oe i kau mea i hoohiki ai no Iehova, a me ke kauoha a'u i kauoha aku ai ia oe?
44 Monda annakfelette a király Sémeinek: Te tudod mindazt a gonoszságot, a melyről a te szíved bizonyság, és a melyet atyámmal Dáviddal cselekedtél: az Úr most mindazt a gonoszságot a saját fejedre fordította.
Olelo hou ae la ke alii ia Simei, Ua ike no oe i ka hewa a pau i maopopo i kou naau, au i hana mai ai ia Davida ko'u makuakane: nolaila e hoihoi aku o Iehova i kou hewa maluna iho o kou poo;
45 Salamon király pedig áldott lészen, és Dávidnak királyi széke lészen állandó az Úr előtt mindörökké.
A e pomaikai Solomona ke alii, a e hooku paa mau loa ia ka nohoalii o Davida ma ke alo o Iehova.
46 És parancsola a király Benájának, a Jójada fiának, a ki elméne, és levágá Sémeit, és meghala. És az ország megerősödék Salamon kezében.
Alaila kena ae la ke alii ia Benaia ke keiki a Iehoiada, a puka ae ia, a lele aku ia ia a make ia. A ua hoopaaia ke aupuni iloko o ka lima o Solomona.
