1 Királyok 18
1 És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére.
EIA kekahi, a i na la he nui, hiki mai la ka olelo a ke Akua ia Elia i ke kolu o ka makahiki, i ka i ana mai, E hele, a e hoike ia oe iho ia Ahaba; a e hoohaule au i ka ua maluna o ka ill o ka honua.
2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.
Hele ae la hoi o Elia e hoike ia ia iho ia Ahaba: a he wi nui ma Samaria.
3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;
Kahea ae la o Ahaba ia Obadia, ka luna o kona hale. (He weliweli nui ko Obadia ia Iehova:
4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
A o keia hoi, i ka pepehi ana o Iezebela i na kaula o Iehova, lawe ae la o Obadia i na kaula hookahi haneri, a huna papakanalima ae ia lakou iloko o ke ana, a hanai ae la ia lakou me ka berena a me ka wai.)
5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni.
I mai la hoi o Ahaba ia Obadia, E hele oe ma ka aina i na kumu wai a pau, a me na kahawai a pau; e loaa paha uanei ia kaua ka mauu e malama ai i na lio me na hoki i ola, o hoonele ia kaua iho i na holoholona a pau.
6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.
Mahele ae la hoi laua i ka aina e pau ia i ka heleia. Hele ae la o Ahaba ma kekahi aoao, oia iho no; a hele ae la hoi o Obadia ma kekahi aoao, oia iho no.
7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
Oiai o Obadia ma ke alanui, aia hoi, halawai mai la me ia o Elia: a ike hoi oia ia ia, moe iho la oia ilalo ke alo, i aku la, O oe no anei keia haku o'u, o Elia?
8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
I mai la oia ia ia, Owau no: e hele oe e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia.
9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
I aku la hoi kela, O ke aha la ko'u hewa e haawi ai oe i kau kauwa i ka lima o Ahaba e pepehi mai ia'u?
10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
Ma ke ola ana o Iehova kou Akua, aohe lahuikanaka, aohe aupuni, kahi i hoouna ole aku ai kuu haku e imi ia oe ilaila: a i ka lakou olelo ana, Aole ia, lawe oia i ka hoohiki ana i ke Akua, o ia aupuni a me ia lahuikanaka, i ka loaa ole ana ou ia lakou.
11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
Ano hoi, ke olelo nei oe, E hele e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia!
12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.
Eia hoi auanei keia, a hala au mai ou aku nei, e lawe aku ka Uhane o Iehova ia oe ma kahi e ike ole ai au; a hele au e hai aku ia Ahaba, aole hoi e loaa oe ia ia, e pepehi mai auanei oia ia'u; aka, ke weliweli nei au kau kauwa ia Iehova mai ko'u wa kamalii mai.
13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
Aole anei i haiia i ko'u haku ka mea a'u i hana aku ai i ka wa i pepehi ai o Iezebela i na kaula o Iehova, o ko'u huna ana'e i hookahi haneri kanaka o ko Iehova poe kaula, papakanalima ma ke ana, a hanai aku ia lakou me ka berena a me ka wai?
14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.
Ano hoi, ke olelo mai nei oe, E hele e hai aku i ko'u haku, Aia hoi o Elia! a e pepehi mai no oia ia'u.
15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.
I mai la hoi o Elia, Ma ke ola ana o Iehova o na kaua, imua ona e ku nei au, e hoike io aku no au ia'u iho ia ia i keia la.
16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
Hele aku la hoi o Obadia e halawai me Ahaba, a hai aku la hoi ia ia; a hele mai la o Ahaba e halawai me Elia.
17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
Eia kekahi, i ka wa i ike ai o Ahaba ia Elia, i mai la o Ahaba ia ia, O oe no anei ka mea i hoopilikia i ka Iseraela?
18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
I aku la hoi oia, Aole na'u i hoopilikia i ka Iseraela, aka, nau, a na ka ohana a kou makuakane, i ko oukou haalele ana i na kauoha a Iehova, a ua hahai hoi oe mamuli o na Baala.
19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
Ano hoi e kii aku oe e hoakoakoa mai i ka Iseraela a pau io'u nei, ma ka mauna Karemela, a me na kaula o Baala eha haneri me kanalima, a me na kaula o na wahi e hoomana'i eha haneri, ka poe e ai ana ma ka papaaina a Iezebela.
20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
Pela hoi, kii aku la o Ahaba i na mamo a pau a Iseraela, a hoakoakoa mai la i na kaula ma ka mauna Karemela,
21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Hele mai la hoi o Elia i ka poe kanaka a pau, i mai la hoi, Pehea la ka loihi o ko oukou kapekepeke ana iwaena o na manao elua! Ina o Iehova ke Akua, e hahai oukou mamuli ona; aka, ina o Baala, e hahai mamuli ona, Aole olelo aku na kanaka i kekahi olelo ia ia.
22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
Alaila olelo mai la o Elia i ka poe kanaka, Owau nei, owau wale no ka i koe mai he kaula no Iehova; aka o na kaula o Baala, eha haneri kanaka lakou me kanalima.
23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
He pono no hoi e haawi mai lakou i na bipi elua, ia makou; a e koho ae lakou i kekahi bipi no lakou iho, a e okioki i mau apana, a e kau aku hoi maluna o ka wahie, aole hoi e hahao ae i ke ahi: a e hoomakaukau aku au i kekahi bipi, a e kau ae maluna o ka wahie, aole hoi e hahao ae i ke ahi:
24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
A e kahea oukou ma ka inoa o ko oukou mau akua, a e kahea wau i ka inoa o Iehova; a o ke Akua nana e haawi mai i ke ahi, oia ke Akua. Olelo aku la ka poe kanaka a pau, i aku la, He pono ka olelo.
25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
Olelo mai la hoi o Elia i na kaula o Baala, E koho oukou i kekahi bipi no oukou iho, a e hoomakaukau mua ae ia. no ka mea, he lehulehu oukou; a e kahea aku i ka inoa o ko oukou mau akua, aole hoi e hahao ae i ke ahi.
26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
Lawe ae la lakou i ka bipi i haawiia ia lakou, a hoomakaukau ae la hoi ia, a kahea aku la i ka inoa o Baala, mai kakahiaka a awakea, i ka i ana'ku, E Baala, e hoolohe mai ia makou. Aka, aohe leo; aole hoi mea i hoolohe mai. Lelele ae la lakou ma ke kuahu i hanaia'e.
27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
Eia kekahi, a awakea ae la, hoomaewaewa ae la o Elia ia lakou, i ae la, E kahea me ka leo nui, no ka mea, he akua ia; e kukakuka ana paha ia, e hahai ana paha ia, e hele loihi ana paha, a e hiamoe ana paha ia, e pono hoi ke hoalaia'e.
28 És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
Kahea aku la lakou me ka leo nui, a kokoe iho la lakou ia lakou iho mamuli o ko lakou ano, me na pahi, a me na ihe, a hu mai ke koko maluna iho o lakou.
29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
Eia hoi kekahi, i ka aui ana'e o ka la, a pule ae lakou a hiki i ka wa e kaumaha ai i ka mohai ahiahi, aohe leo, aole hoi mea hoolohe, aole hoi mea manao mai:
30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
Alaila, i mai la o Elia i ka poe kanaka a pau, E hookokoke mai io'u nei; Hookokoke ae la ka poe kanaka a pau io na la. Kukulu hou ae la oia i ke kuahu o Iehova i hiolo ilalo.
31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
Lawe ae la hoi o Elia i na po haku he umikumamalua, mamuli o ka helu ana o na ohana a na keiki a Iakoba, a ka mea i hiki mai ka olelo a Iehova ia ia, o i ana, E kapaia auanei kou inoa o Iseraela;
32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
A kukulu ae la oia ia mau pohaku i kuahu no ka inoa o Iehova, a hana iho la hoi i auwaha a puni ke kuahu, o kona nui e hiki ai ke komo na ana hua elua.
33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
Hooponopono ae la hoi oia i ka wahie, a okioki ae la i ka bipi i mau apana, a kau ae la maluna o ka wahie; i mai la hoi oia, E hoopiha i na barela eha me ka wai, a e ninini iho maluna iho o ka mohaikuni, a maluna iho hoi o ka wahie.
34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
Olelo mai la hoi oia, I elua o ka oukou hana ana. Elua'e la no hoi ka lakou hana ana. I mai la hoi oia, I ekolu hoi o ka oukou hana ana, Ekolu ae la no hoi ka lakou hana ana.
35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
Kahe ae la hoi ka wai a puni ke kuahu; a hoopiha iho la no hoi oia i ka auwaha i ka wai.
36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
Eia hoi kekahi, i ka wa i kaumaha ai i ka mohai ahiahi, hookokoke ae la o Elia ke kaula, i aku la hoi, E Iehova ke Akua o Aberahama, a me Isaaka, a me Iseraela, i keia la e hoikeia'i o oe no ke Akua iloko o ka Iseraela, a owau nei kau kauwa, a no kau olelo i hana aku ai au i keia mau mea a pau.
37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
E hoolohe mai ia'u, e Iehova, e hoolohe mai ia'u, i ike keia lahuikanaka o oe no Iehova ke Akua; a ua hoohuli hou mai hoi oe i ko lakou naau.
38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
Alaila haule mai la ke ahi o Iehova, a hoopau iho la i ka mohaikuni, a me ka wahie, a me na pohaku, a me ka lepo, a miki ae la hoi i ka wai iloko o ka auwaha.
39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
A ike ka poe kanaka a pau, moe iho la lakou ilalo ke alo, i aku la hoi lakou, O Iehova, oia ke Akua; o Iehova, oia ke Akua.
40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
I mai la hoi o Elia ia lakou, E hopu i na kaula o Baala, i ole e pakele kekahi. Hopu ae la hoi lakou ia lakou; a alakai ae la o Elia ia lakou i ke kahawai Kisona, a pepehi iho la hoi oia ia lakou malaila.
41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.
I mai la hoi o Elia ia Ahaba, E pii oe, e ai, a e inu; no ka mea, eia ke kamumu ana o ka ua nui.
42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé;
Pela i pii ai o Ahaba e ai a e inu hoi. Pii ae la hoi o Elia i ke poo o Karemela, moe iho la oia malalo ma ka honua, a hookomo iho la i kona maka iwaena o kona mau kuli.
43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer.
Alaila olelo mai la oia i kana kauwa, E pii ae oe ano, e nana i kai. Pii ae la hoi oia, a nana aku la, a i aku la, Aole. Olelo mai la hoi oia, E hele hou i ehiku hele ana.
44 És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
Eia kekahi i ka hiku o kona hele ana, i aku la oia, Aia hoi, ke hoea mai la he wahi ao uuku me he lima la o ke kanaka, mailoko mai o ke kai. A olelo mai la oia, E hele oe e olelo aku ia Ahaba, E hoomakaukau ae oe, a e iho ae, o paa mai oe i ka ua.
45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
Eia kekahi, ia manawa no, poele mai la ka lani i na ao a me ka makani, a nui mai la ka ua. Holo kaa ae la o Ahaba a hiki i Iezereela.
46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.
Kau mai la hoi ka lima o Iehova maluna o Elia; kaei iho la oia i kona puhaka iho, a holo ae la imua o Ahaba a i ke komo ana i Iezereela.
