1 Királyok 18
1 És lőn sok idő multán, a harmadik esztendőben, az Úrnak beszéde Illéshez, mondván: Menj el, mutasd meg magadat Akhábnak, és esőt adok a föld színére.
Atue sawk parai ah oh pacoeng, saning thumto naah, Angraeng ih lok Elijah khaeah angzoh; Caeh loe Ahab hmaa ah amtueng paeh; kai mah van hoi kho kang zohsak han, tiah a naa.
2 És elméne Illés, hogy megmutassa magát Akhábnak. Nagy éhség volt pedig Samariában.
To pongah Elijah loe Ahab hmaa ah amtueng hanah caeh. Samaria prae thungah khokhahaih paroeai nung boeh.
3 És Akháb hivatá Abdiást, a ki az ő házának gondviselője volt. (Abdiás pedig felette igen féli vala az Urat;
To naah Ahab mah, siangpahrang im khenzawnkung, Obadiah to kawk; Obadiah loe Angraeng zii kami ah oh.
4 Mert mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit, Abdiás száz prófétát vett oltalmába, és rejtette el ötvenenként egy-egy barlangba, és ott táplálta őket kenyérrel és vízzel).
Jezebel mah Angraeng ih tahmaanawk to hum naah, Obadiah mah tahmaa cumvaito kawk moe, quipangato ah tapraek pacoengah, thlung khaw thungah hawk; nihcae hanah buh hoi tui to a paek.
5 És monda Akháb Abdiásnak: Menj el az országba szerén-szerte a vizek forrásaihoz és a patakokhoz, hogyha valami füvet találhatnánk, hogy a lovakat és öszvéreket megtarthatnánk életben, és ne hagynánk a barmokat mindenestől elpusztulni.
Ahab mah Obadiah khaeah, Prae boih ah caeh loe, tuipuek hoi vacongnawk ohhaih ahmuen boih ah caeh ah; taw ih moinawk duek han ai, hrang hoi laa hrangnawk hing o thai hanah, phroh kahoih prae to na hnu khoe doeh om tih, tiah a naa.
6 Eloszták azért magok közt a földet, a melyen kiki elmenjen. Akháb egyedül ment az egyik úton, és Abdiás is egyedül ment a másik úton.
To pongah nihnik loe caeh han ih prae to ampraek hoi, Ahab loklam maeto bangah caeh naah, Obadiah loe kalah loklam bangah caeh.
7 És mikor Abdiás az úton ment, ímé Illés előtalálá őt, és mikor felismerte őt, arczra borula és monda: Nem te vagy-é az, uram, Illés?
Obadiah angmah ih loklam ah caeh naah, khenah, Elijah mah anih to hnuk; Obadiah mah anih to maat pongah, mikhmai to long ah akuep moe, Nang loe ka angraeng Elijah na ai maw? tiah a naa.
8 Felele néki: Én vagyok; menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
Anih mah, Ue kai bae, Caeh loe na angraeng khaeah, Elijah hae ah oh, tiah thuih paeh, tiah a naa.
9 Ő pedig monda: Mit vétettem ellened, hogy a te szolgádat Akháb kezébe akarod adni, hogy megöljön engem?
Obadiah mah, Ahab khaeah to tiah ka thuih pae nahaeloe kai hae na hum tih, kai loe tih zaehaih maw ka sak?
10 Él az Úr a te Istened: nincs sem nemzetség, sem ország, a hova el nem küldött volna az én uram, hogy megkeressen téged. És ha azt mondották: Nincs itt! az országot és a népet megesküdtette, hogy téged csakugyan nem találtak meg.
Na Angraeng Sithaw hing baktih toengah, ka angraeng mah ahmuen kruek ah nang pakrong han ih, kami patoeh ai ih prae hoi avang maeto doeh om ai; anih mah kaminawk khaeah prae thungah nang ka hnu o thai ai, tiah lokkamhaih a saksak.
11 És most te azt mondod: Menj el, mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés.
Toe vaihiah nang mah, Na angraeng khaeah caeh loe, Elijah hae ah oh, tiah thuih ah, tiah nang naa.
12 Ha most elmegyek tőled, téged pedig olyan helyre ragad el az Úrnak Lelke, a melyet én nem tudok, és én elmegyek, hogy megmondjam Akhábnak, és ha ő téged nem talál meg, engem öl meg; pedig a te szolgád féli az Urat gyermekségétől fogva.
Kai na hmaa hoi kang thawk moe, Ahab khaeah ka caeh pacoengah, nang ih akawng to ka thuih naah, Angraeng ih Muithla mah, ka panoek ai ih ahmuen ah, nang hae caeh haih ving nahaeloe, Ahab mah nang hnu ai naah, kai hae na hum lat tih boeh; toe na tamna kai loe nawkta nathuem hoi boeh ni Angraeng zii kami ah ka oh,
13 Nem mondották-é meg az én uramnak, mit cselekedtem, mikor Jézabel megölette az Úr prófétáit? hogy hogyan rejtettem el az Úr prófétái közül száz férfiút ötvenenként egy-egy barlangba és tápláltam őket kenyérrel és vízzel.
Jezebel mah Angraeng ih tahmaanawk hum naah, Angraeng ih tahmaa cumvaitonawk to, qui panga, quipangato ah ka tapraek moe, thlung khaw thungah ka hawk pacoengah, nihcae to buh hoi tui ka paek, tiah ka angraeng nang mah na thaih ai maw?
14 És te mégis azt mondod: Menj el és mondd meg a te uradnak: Ímé itt van Illés; hogy megöljön engemet.
Vaihiah nang mah ka angraeng khaeah caeh loe, Elijah loe hae ah oh, tiah thuih hanah nang naa; anih mah kai hae na hum tih boeh, tiah a naa.
15 És felele Illés: Él a Seregeknek Ura, a ki előtt állok: e mai napon megmutatom magamat néki.
Elijah mah, A hmaa ah kang doet moe, a tok ka sak pae ih misatuh kaminawk ih Angraeng loe hing baktih toengah, vaihniah Ahab hmaa ah kam tueng pae han.
16 Elméne azért Abdiás Akháb eleibe, és megjelenté ezt néki, és eleibe méne Akháb Illésnek.
To pongah Obadiah loe Ahab hnuk hanah caeh moe, a thuih pae; to naah Ahab mah Elijah tongh hanah caeh.
17 És mikor meglátta Akháb Illést, monda Akháb néki: Te vagy-é az Izráel megháborítója?
Ahab mah Elijah hnuk naah anih khaeah, Nang loe Israel kaminawk raihaih paek kami maw? tiah a naa.
18 Ő pedig monda: Nem én háborítottam meg az Izráelt, hanem te és a te atyád háza, azzal, hogy elhagytátok az Úrnak parancsolatait, és a Baál után jártatok.
Elijah mah, Israel kaminawk raihaih ka paek ai; toe nang hoi nampanawk mah, Angraeng lokpaekhaih to pahnawt o moe, Baal hnukah na patom o pongah, Israel kaminawk raihaih na paek o.
19 Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek.
Vaihiah kami patoeh loe, Israel prae thung ih kaminawk boih, Jezebel ih caboi ah buhcaa Baal ih tahmaa cumvai pali, quipangatonawk, Asherah ih tahmaa cumvai palitonawk to, kai hoiah nawnto Karmel mae ah angqum han ih kawk ah, tiah a naa.
20 És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre.
Ahab mah Israel prae thung boih ah lokpaek baktih toengah, tahmaaanawk to Karmel mae ah amkhuengsak.
21 És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.
Elijah loe kaminawk boih hmaa ah caeh moe, Nasetto maw poekhaih hnetto salakah na oh o han vop? Angraeng hae Sithaw tangtang ah om nahaeloe, anih hnukah bang oh; Baal hae Sithaw tang ah om nahaeloe, anih hnukah bang oh, tiah a naa.
22 Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak;
To naah Elijah mah kaminawk khaeah, Angraeng ih tahmaa loe kai khue ni anghmat boeh; toe Baal ih tahmaaanawk loe cumvai pali, quipangato oh o.
23 Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája.
To pongah maitaw tae hnetto na paek oh; nihcae mah maitaw tae maeto qoi o nasoe, ahap ah bawk o nasoe loe, atlim ah hmaitik ai ah thing nuiah suem o nasoe; kai mah doeh kalah maitaw tae maeto lak moe, atlim ah hmaitik ai ah thing nuiah ka suek toengh han.
24 Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz!
Nangcae mah nangmacae ih sithaw hmin to kawk oh, kai doeh ka Angraeng ih ahmin to ka kawk toeng han; kawkhaih lok hmai hoiah pathim Sithaw to, Sithaw tangtang ah om nasoe, tiah a naa. To naah kaminawk boih mah na thuih ih lok loe hoih, tiah naa o.
25 És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.
Elijah mah Baal tahmaanawk khaeah, Nangcae loe na pop o parai pongah, maitaw tae maeto qoi oh loe, sah o hmaloe ah; atlim ah hmaitik ai ah nangmacae sithawnawk ih ahmin to kawk oh, tiah a naa.
26 És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek.
Nihcae han paek ih maitaw tae to lak o moe, Aw Baal, kaicae kawkhaih lok hae na tahngai paeh, tiah akhawn bang hoi athun khoek to, Baal ih ahmin to kawk o. Toe pathimhaih hoi lok palaemhaih maeto doeh om ai. To pacoengah angmacae mah sak ih hmaicam hmaa ah hnawh o.
27 Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken.
Athun naah loe Elijah mah nihcae to pahnui thuih; tha hoi hang o khae! Baal loe sithaw ah oh pongah, lok maw apaeh, to tih ai boeh loe tok kong ai vop maw, to tih ai boeh loe kholong ah a caeh ving maw, to tih ai boeh loe iih vop pongah, pathawk han angaih vop kalang mue, tiah a naa.
28 És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök.
To pacoengah tha hoi hang o moe, angmacae takpum thung hoiah athii tacawt ai karoek to, haita hoi sum hoiah ang aah o.
29 Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás.
Niduem boeh moe, duembang angbawnhaih tue khoek to a hangh o; toe pathimhaih om ai, lok palaemhaih doeh om ai pongah, kaminawk mah tiah doeh sah o ai boeh.
30 Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt.
Elijah mah kaminawk boih khaeah, Kai khaeah angzo oh, tiah a naa. Kaminawk boih anih taengah angzoh o. Kamro Angraeng ih hmaicam to anih mah sak pakhrai let.
31 És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved;
Angraeng ih lok mah anih khaeah, Nang ih ahmin loe Israel, tiah kawk tih boeh, tiah thuih ih lok baktih toengah, Jakob ih caanawk patahhaih hanah, Elijah mah thlung hatlai hnetto lak.
32 És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne.
To ih thlungnawk hoiah, Angraeng ih ahmin hanah hmaicam to sak pacoengah, aanmu camphaeh hnetto kakun tuilam to ataeng boih ah takaeh.
33 És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára;
Thing to pahong moe, maitaw tae to ahap ah pakhoih pacoengah, thing nuiah a suek; to pacoengah nihcae khaeah, Laom kalen palito koiah tui to thaeng oh loe, hmai angbawnhaih hoi thing nuiah bawh oh, tiah a naa.
34 És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék;
Anih mah to tiah vai hnetto sak hanah thuih pae ih lok baktih toengah, nihcae mah vai hnetto sak o. Anih mah vai thumto karoek to sak han thuih pae pongah, nihcae mah vai thumto sak pae o.
35 Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel.
Tui loe hmaicam taengah longh, tuilam loe tui hoiah koi.
36 És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem.
Duembang angbawnhaih tue phak naah, tahmaa Elijah loe hmabang ah tacawt moe, Abraham, Issak hoi Israel Angraeng Sithaw, nang loe Israel kaminawk salakah Sithaw ah na oh, kai loe na tamna ah ka oh moe, hae hmuennawk doeh na lokpaekhaih hoiah ni ka sak, tiah vaihniah amtueng nasoe.
37 Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket!
Aw Angraeng, hae kaminawk mah nang loe Angraeng, Sithaw ah na oh, tiah panoek o moe, nihcae ih palungthin amlaem o sak let hanah, lawk ka thuihaih hae tahngaih loe, na pathim ah, tiah a naa.
38 Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt.
To naah Angraeng ih hmai to krak tathuk moe, hmai hoi sak ih angbawnhaih, thingnawk, thlung hoi tuilam pong ih tuinawk boih hmai mah kangh pae king.
39 Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!
To hmuen to kaminawk mah hnuk o naah, hmabang ah amtimh o moe, Angraeng loe Sithaw ni, Angraeng loe Sithaw ni, tiah hangh o.
40 És monda Illés nékik: Fogjátok meg a Baál prófétáit; senki el ne szaladjon közülök! És megfogák őket, és alávivé őket Illés a Kison patakja mellé, és megölé ott őket.
Elijah mah nihcae khaeah, Baal tahmaanawk to naeh oh; maeto doeh loih o sak hmah, tiah a naa. Nihcae to naeh o, Elijah mah nihcae to Kishon vacong ah caeh haih tathuk moe, to ah a hum.
41 Akkor monda Illés Akhábnak: Eredj fel, egyél és igyál, mert nagy esőnek zúgása hallszik.
Elijah mah Ahab khaeah, Caeh tahang ah, caa ah loe, nae ah; paroeai kho angzohhaih atuen to oh boeh, tiah a naa.
42 És felment Akháb, hogy egyék és igyék. Illés pedig felment a Kármel hegy tetejére, és leborula a földre, és az ő orczáját az ő két térde közé tevé;
To pongah Ahab loe caaknaek hanah caeh, toe Elijah loe Karmel mae nuiah dawh tahang moe, long ah tabok pacoengah, a mikhmai to khokkhu salakah suek.
43 És monda az ő szolgájának: Menj fel, és nézz a tenger felé. És felment, és arrafelé nézett, és monda: Nincsen semmi. És monda Illés: Menj vissza hétszer.
A tamna khaeah, Caeh tahangh loe, tuipui bangah doeng ah, tiah a naa. Anih mah caeh tahang moe, khet naah, tidoeh om ai, tiah a naa. Elijah mah vai sarihto amlaem let ah, tiah a naa.
44 És lőn hetedúttal, monda a szolga: Ímé egy kis felhőcske, mint egy embernek a tenyere, jő fel a tengerből. Akkor monda: Menj fel, mondd meg Akhábnak: Fogj be és menj le, hogy meg ne késleljen az eső.
Vai sarihto naah loe anih mah, khenah, Tuipui thung hoiah tacawt tahang, kami ih ban baktiah kaom tamai tetta to oh, tiah a naa. To pongah Elijah mah, Caeh tahangh loe, Ahab khaeah, Hrang lakok pong angthueng ah, khotui mah pakaa khoep ai naah, caeh tathuk ah, tiah thui paeh, tiah a naa.
45 És lőn azonközben, hogy besötétedett az ég a fellegektől és a széltől, és nagy eső lett. Akháb pedig szekérre ült és elment Jezréelbe.
Akra ai ah takhi hoi tamai mah van to vingsak pongah, kho paroeai angzoh. Ahab loe hrang lakok to angthueng moe, Jezereel ah caeh.
46 És lőn az Úr keze Illésen, és felövezvén az ő derekát, még Akháb előtt futott el Jezréel felé.
Thacak Angraeng ih ban loe Elijah nuiah oh; anih loe angmah ih kahni to kaeng ah angzaeng moe, Ahab hmaa ah Jezereel akunhaih khongkha ah cawnh.
