1 Királyok 17
1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
Pea naʻe pehē kia ʻEhapi ʻe ʻIlaisiā ko e tangata Tisipa ʻaia naʻe ʻoe kakai ʻo Kiliati, “ʻOku moʻui ʻa Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ʻaia ʻoku ou tuʻu ni ʻi hono ʻao, pea ʻe ʻikai ha hahau pe ha ʻuha ʻi he ngaahi taʻu ni, kae ʻi heʻeku lea ʻaʻaku.”
2 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
Pea naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate ia, ʻo pehē,
3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.
“ʻAlu koe ʻi heni, pea ke foki atu ki he feituʻu hahake, pea fakafufū koe ki he [potu ]vaitafe ʻo Kiliti ʻaia ʻoku hanga atu ki Sioatani.
4 És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
Pea ʻe hoko ʻo pehē, te ke inu ai mei he vaitafe; pea kuo u fekau ki he fanga leveni ke fafangaʻi koe ʻi ai.”
5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.
Ko ia, naʻa ne ʻalu ʻo ne fai ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova: he naʻa ne ʻalu ʻo nofo ʻi he veʻe vaitafe ko Kiliti, ʻaia ʻoku hanga atu ki Sioatani.
6 És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
Pea naʻe ʻomi ʻae mā mo e kanomate kiate ia ʻe he fanga leveni ʻi he pongipongi, mo e mā mo e kanomate ʻi he efiafi; pea naʻa ne inu mei he vaitafe.
7 És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.
Pea ʻi he ngataʻanga ʻoe ngaahi ʻaho niʻihi, naʻe mamaha ʻae vaitafe, koeʻuhi ko e ʻikai tō ha ʻuha ʻi he fonua.
8 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
Pea naʻe hoko mai ʻae folofola ʻa Sihova kiate ia, ʻo pehē,
9 Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
“Tuʻu hake, pea ke ʻalu ki Salifati ʻaia ʻoku ʻi Saitoni, pea ke nofo ai: vakai kuo u fekau ki ha fefine ʻi ai kuo pekia hono husepāniti ke ne tauhi koe.”
10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
Ko ia naʻa ne tuʻu hake ai ʻo ʻalu ki Salifati. Pea ʻi heʻene hoko mai ki he matapā ʻoe kolo, vakai, naʻe ʻi ai ʻae fefine paea naʻe fai ʻene okooko: pea naʻa ne ui ange kiate ia, ʻo ne pehē, “ʻOku ou kole kiate koe, ke ke ʻomi ha momoʻi vai siʻi ʻi ha ipu ke u inu.”
11 De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
Pea ʻi heʻene ʻalu atu ko hono ʻomi, naʻa ne ui atu kiate ia, ʻo pehē, “ʻOku ou kole kiate koe, ʻomi kiate au ha momoʻi konga mā ʻi ho nima.”
12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
Pea naʻe pehē mai ʻe ia, “ʻOku moʻui ʻa Sihova ko ho ʻOtua, ka ʻoku ʻikai te u maʻu ha foʻi mā, ka ko e falukunga pe taha ʻoe mahoaʻa ʻi ha puha, mo e kihiʻi lolo siʻi ʻi ha ipu: pea vakai, ʻoku ou okooko ni ʻae vaʻa ʻakau ʻe ua, koeʻuhi ke u ʻalu ʻo teuteu ia maʻaku mo ʻeku tama, koeʻuhi kema kai ia, pea ma toki mate.”
13 Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
Pea naʻe pehē ʻe ʻIlaisiā kiate ia, “ʻOua naʻa ke manavahē; ʻalu ʻo fai ʻo hangē ko hoʻo lea: ka ke tomuʻa ngaohi mei ai ha kihiʻi foʻi mā maʻaku, pea ke toki ngaohi maʻau pea mo hoʻo tama.
14 Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
He ʻoku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ‘ʻE ʻikai fakaʻaʻau ke ʻosi ʻae mahoaʻa ʻi he puha, pea ʻe ʻikai maha ʻae lolo ʻi he ipu, ʻo aʻu ki he ʻaho ʻe foaki ai ʻe Sihova ʻae ʻuha ki he fonua.’”
15 És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
Pea naʻe ʻalu ia mo ne fai ʻo tatau mo e lea ʻa ʻIlaisiā: pea ko ia, mo ia, pea mo hono kaungāfale, naʻa nau kai ʻi he ngaahi ʻaho lahi.
16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
Pea naʻe ʻikai fakaʻaʻau ke ʻosi ʻae mahoaʻa ʻi he puha, pea naʻe ʻikai foki ke maha ʻae lolo ʻi he ipu, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova ʻaia naʻa ne folofolaʻaki ʻia ʻIlaisiā.
17 És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
Pea ʻi heʻene hili ange ʻae ngaahi meʻa ni, naʻe tō ʻae mahaki ki he tama ʻae fefine, ko e tauhi ʻoe fale; pea naʻe mālohi ʻaupito ʻa hono mahaki pea naʻe ʻikai kei hoko ʻa ʻene mānava.
18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
Pea naʻe pehē ʻe ia kia ʻIlaisiā, “ʻA koe, ko e tangata ʻoe ʻOtua, ko e hā au kiate koe? Kuo ke haʻu ke fakamanatuʻi kiate au ʻa ʻeku kovi, pea ke tāmateʻi ʻa ʻeku tama?”
19 És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
Pea naʻa ne pehē atu kiate ia, “Foaki mai ho tama kiate au.” Pea naʻa ne toʻo mai ia mei hono fatafata, ʻo ne ʻave ia ki he fata ʻi ʻolunga, ʻaia naʻa ne nofo ai, pea naʻa ne tuku hifo ia ki hono mohenga ʻoʻona.
20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
Pea naʻa ne tangi kia Sihova, ʻo pehē, “ʻE Sihova ko hoku ʻOtua, kuo ke ʻomi foki ʻae kovi ki he fefine paea ʻaia ʻoku ou nofo ki ai, ʻi hoʻo tāmateʻi ʻa ʻene tama?”
21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
Pea naʻa ne fakafoʻofoʻohifo ia ki he tamasiʻi ʻo liunga tolu, mo ne tangi kia Sihova, ʻo pehē, “ʻE Sihova ko hoku ʻOtua, ʻoku ou kole kiate koe tuku ke toe hoko mai ʻae laumālie ʻoe tamasiʻi ni kiate ia.”
22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
Pea naʻe ongoʻi ʻe Sihova ʻae leʻo ʻo ʻIlaisiā; pea naʻe toe hoko mai ʻae laumālie ʻoe tamasiʻi kiate ia, pea naʻa ne toe moʻui.
23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
Pea naʻe toʻo ʻae tamasiʻi ʻe ʻIlaisiā, pea ne ʻohifo ia mei he potu ʻi ʻolunga ki fale, pea ne ʻatu ia ki heʻene faʻē: pea naʻe pehē ʻe ʻIlaisiā, “Vakai, ʻoku moʻui hoʻo tama.”
24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Pea naʻe pehē ʻe he fefine kia ʻIlaisiā, “Ko eni ko e meʻa ni ʻoku ou ʻilo ai ko e tangata koe ʻoe ʻOtua, pea ko e folofola ʻa Sihova ʻaia ʻoku ʻi ho ngutu, ʻoku moʻoni ia.”
