1 Királyok 17
1 És szóla Thesbites Illés, a Gileád lakói közül, Akhábnak: Él az Úr, az Izráel Istene, a ki előtt állok, hogy ez esztendőkben sem harmat, sem eső nem lészen; hanem csak az én beszédem szerint.
Gilead gamsung, Tishbe khoa akona hung Elijah in Ahab lengpa kom ah, “Akin ka toh jing, hing jing Pakai Israel Pathen min’a ka sei ahi, ‘Keiman thu kapeh to kahse’a kum phabep sunga hi gotwi leh daitwi lha lou ding ahi,” ati.
2 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
Hijou chun Pakaiyin Elijah kom ah hitin ahin sei tai,
3 Menj el innét, és menj napkelet felé, és rejtezzél el a Kérith patakja mellett, mely a Jordán felé folyik.
“Hiche mun hi dalhan lang, nisolam jonin Jordan luigal niso lam, Kerith vadung koma khun gakiseltan,
4 És a patakból lesz néked italod; a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy tápláljanak téged ott.
Hiche vadung’a twihi don inlang chuleh va-ahten ahin poh hochu nejing in, ajeh chu keiman an nahin poh peh ding’a ka nganse ahi,” ati.
5 Elméne azért, és az Úrnak beszéde szerint cselekedék; és elméne és leüle a Kérith patakja mellett, a mely a Jordán felé folyik.
Elijah chun Pakaiyin aseipeh bang bangin abol in, Jordan solang Kerith vadung pang’a chun apansa tan ahi.
6 És a hollók hoztak néki kenyeret és húst reggel és este, és a patakból ivott.
Va-ah techun jingkah nilhah in anneh ding chang lhah le sa ahin pohpeh jin chuleh vacha twi chu adonjin ahi.
7 És lőn néhány nap múlva, hogy kiszáradt a patak; mert nem volt eső a földre.
Ahin chomkhat jouvin hiche vadung jong chu akang tan ahi, ajeh chu gamsung’a go ana ju tapon ahi.
8 És lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, mondván:
Hijou chun Pakaiyin Elijah kom’a thu hitin ahin seiye,
9 Kelj fel, és menj el Sareptába, a mely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
“Nangma chen lang Sidon khopi kom’a Zarephath khoa ga che tan,” ati.
10 És felkelvén, elméne Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, a ki fát szedegetett, és megszólítván azt, monda néki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nékem valami edényben, hogy igyam.
Ama Zarephath ah achen, akhosung kelkot phung agah lhunphat in, meithai khat in thing go ana chom amun amanu koma chun, “Lungset tah in khon khat’a twi themkhat nei hinpe thei dem?” atin ahile,
11 De mikor az elment, hogy vizet hozzon, utána kiáltott, és monda néki: Hozz, kérlek, egy falat kenyeret is kezedben.
Amanu chun twi agaso got leh, aman, “Changlhah themkhat jong neihin choi peh in,” ati.
12 Az pedig monda: Él az Úr, a te Istened, hogy nincs semmi sült kenyerem, csak egy marok lisztecském van a vékában, és egy kevés olajom a korsóban, és most egy kis fát szedegetek, és haza megyek, és megkészítem azt magamnak és az én fiamnak, hogy megegyük és azután meghaljunk.
Ahin amanun jong ajah’a, “Pakai na Pathen mina kihahsel’a kasei ahi, insung’a changlhah hal khatcha jong ka neipoi, belsung’a changbong khut dim khatseh ka neitan, hai sunga thao themcha bou kanei tai, tua thingkang themkhat kachom jong hi hiche changbong hile thao hi ka suhto’a keile ka chapa ding’a ka kan’a, ka nehjou lhon teng ka athi dinga ka gellhah lhon ahitai,” ati.
13 Monda pedig néki Illés: Ne félj, menj el, cselekedjél a te beszéded szerint; de mindazáltal nékem süss abból először egy kis pogácsát, és hozd ide; magadnak és a te fiadnak pedig azután süss;
Ahinlah Elijah in amanu koma chun, “Lunggim hih in! Na seichu boljengin, ahinla changlhah themkhat kei dingin hinbol masan, chujoutengle aval chu nang le nachapa neh dingin kibol lhon nan nate,” ati.
14 Mert azt mondja az Úr, Izráel Istene, hogy sem a vékabeli liszt el nem fogy, sem a korsóbeli olaj meg nem kevesül addig, míg az Úr esőt ád a földnek színére.
“Ajeh chu hiche hi Pakai Israel Pathen in asei ahi, belsung’a changbong chun beitih anei louhel ding, haisung’a thaotwi jong chu beitih neilouva um ding, gamsung’a Pakaiyin gotwi ahin juhsah masangsea hitia chu neng jing jeng ding ahi, tin aseiye,” ati.
15 És ő elméne, és az Illés beszéde szerint cselekedék, és evék mind ő, mind amaz, mind annak háznépe, naponként.
Hichun meithainu jong achen Elijah seibang bangin agabol tai, amanu ahin Elijah ahin, chuleh amanu insung mi ahiuvin an chu ni sottah aneuvin ahi.
16 A vékabeli liszt nem fogyott el, sem pedig a korsóbeli olaj nem kevesült meg, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott Illés által.
Belsung’a an jong chu abeithei tapon, hai sunga thaotwi jong chu alhasam kha tapoi, Pakaiyin Elijah jah’a aseibang bang in aum tai.
17 És lőn ezek után, hogy megbetegedék a ház gazdasszonyának fia, és az ő betegsége felette nagy vala, annyira, hogy már a lélekzete is elállott.
Phat chomkhat jouvin hiche numei nu chapa chu ahung dammo tai. Ama dammo chu ahungkhoh cheh cheh jeng tan, achaina in ahung thitan ahi.
18 Monda azért Illésnek: Mit vétettem ellened, Istennek embere? Azért jöttél hozzám, hogy eszembe juttassad álnokságomat, és megöljed az én fiamat?
Hijou chun meithainun Elijah kom’ah, “Vo Pathen mipa ka chunga hi ipi nabol hitam? Hilaiya hi ka chonset ho Pathen henga phongdoh dia hikoma hunga, kachapa thilosah nahim?” ati.
19 És monda néki: Add ide a te fiadat. És ő elvevé azt az ő kebeléről, és felvivé a felházba, a melyben ő lakik vala, és az ő ágyára fekteté.
Ahin Elijah in adonbut in, “Nachapa chu neihin pen,” atin, anu pheichung’a akon chun akidop doh’in, indan chung’a ageji na indan a chun adom touvin alupna jalkhun na chun alup sah in ahi.
20 Akkor kiálta az Úrhoz, és monda: Én Uram, Istenem, nyomorúságot hozol erre az özvegyre is, a kinél én lakom, hogy az ő fiát megölöd?
Hichun Elijah chun Pakai heng’a ataovin, “Vo Pakai ka Pathen keiman lhunna a kanei ji hiche meithainu chunga hi hamsetna na chuhsah’a, achapa hi nathisah ding hitam?” ati.
21 És ráborult háromszor a gyermekre, és felkiáltott az Úrhoz, mondván: Én Uram, Istenem, térítsd vissza e gyermek lelkét ő belé!
Hichun hiche chapangpa chunga chun thumvei alum’in, Pakai kom’ah chun apeng jah jengin, “O Pakai Pathen hiche chapang hinkho hi, hinkile dohsahtei tei jin,” ati.
22 És meghallgatta az Úr Illés szavát, és megtért a gyermekbe a lélek, és megélede.
Pakaiyin Elijah taona chu ana ngaipeh in, hiche chapangpa hinkho chu ahin kiledoh sah in ahung hingdoh tan ahi.
23 És felvévén Illés a gyermeket, alávivé őt a felházból a házba, és adá őt az ő anyjának, és monda Illés: Lássad, él a te fiad!
Hichun Elijah’in inchung akonin ahin pomsuh in anu ape in, “Ven nacha hi ahing tai,” ati.
24 És monda az asszony Illésnek: Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon: igazság.
Hijou chun meithainu chun Elijah kom’ah, “Tunvang keiman nangma hi Pathen mi mong mong nahin chuleh Pakaiyin nang’a hin thu asei mong mong’e ti ka hechen tai,” ati.
