1 Királyok 14
1 Ebben az időben megbetegedék Abija, a Jeroboám fia.
Azon időben megbetegedett Abíja, Járobeám fia.
2 És monda Jeroboám az ő feleségének: Kelj fel most, és változtasd meg öltözetedet, hogy meg ne ismerjék, hogy te vagy Jeroboám felesége, és menj el Silóba: Ímé ott van Ahija próféta, a ki nékem megmondotta volt, hogy királylyá leszek e népen.
És mondta Járobeám a feleségének: Kelj föl, kérlek, másítsd el ruhádat, hogy meg ne tudják, hogy te vagy Járobeám felesége; menj Sílóba, íme ott van Achíja próféta – ő szólt felőlem, hogy király leszek e nép fölött.
3 És végy magadhoz tíz kenyeret és pogácsát, és egy edényben mézet, és menj el hozzá; ő majd megmondja néked, mi történik a gyermekkel.
Végy kezedbe tíz kenyeret, pogácsákat is és egy korsó mézet és menj oda hozzá; ő majd megmondja neked, mi lesz a fiúval.
4 És e képen cselekedék a Jeroboám felesége; és felkészülvén, elméne Silóba, és beméne az Ahija házába. Ahija azonban már nem látott; mert meghomályosodtak az ő szemei a vénség miatt.
Így is tett Járobeám felesége; fölkelt, elment Sílóba és bement Achíja házába. Achíja pedig nem bírt látni, mert szemei merevek voltak vénsége miatt.
5 És az Úr monda Ahijának: Ímé a Jeroboám felesége jött hozzád, hogy valamit kérdjen tőled az ő fia felől, mert beteg; te azért így s így szólj néki. És mikor bement, másnak tetteté magát.
Az Örökkévaló pedig szólt vala Achíjáhúhoz: Íme, Járobeám felesége eljő, hogy kérdezzen valamit tőled fia felől, mert beteg; így meg így beszélj hozzá. Lesz pedig, midőn eljön, másnak tetteti magát.
6 De mikor meghallotta Ahija az ő lábainak zörejét, a mint az ajtóhoz közelgete, monda: Jőjj be Jeroboám felesége; miért tetteted magadat másnak? Én te hozzád kemény követséggel küldettem.
Volt tehát, amint Achíjáhú hallotta lábainak neszét, amint bejött az ajtón, mondta: Jőjj be, Járobeám felesége, minek is tetteted magadat másnak, pedig én kemény dologgal vagyok küldve hozzád.
7 Menj el, mondd meg Jeroboámnak: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: Mivelhogy én téged e nép közül felmagasztaltalak, és téged fejedelemmé tettelek az én népemen, az Izráelen;
Menj, mondjad Járobeámnak: így szól az Örökkévaló, Izraél Istene: mivelhogy kiemeltelek a nép közül és fejedelemmé tettelek Izraél népem fölé,
8 És elszakasztottam az országot a Dávid házától, és azt néked adtam; te azonban nem voltál olyan, mint az én szolgám, Dávid, a ki megőrizte az én parancsolatimat, és a ki engem követett teljes szívéből, csak azt cselekedvén, a mi kedves az én szemeim előtt;
és elszakítottam az uralmat Dávid házától és neked adtam, de nem voltál olyan mint Dávid szolgám, aki megőrizte parancsolataimat és aki járt utánam egész szívével, csak azt téve, ami helyes szemeimben;
9 Hanem gonoszabbul cselekedtél mindazoknál, a kik te előtted voltak; mert elmentél és idegen isteneket csináltál magadnak, és öntött bálványokat, hogy engem haragra ingerelj, és engem hátad mögé vetettél:
hanem rosszabbul cselekedtél mindazoknál, kik előtted voltak, mentél és készítettél magadnak más isteneket és öntött képeket az én bosszantásomra, míg engem hátad mögé vetettél:
10 Azért ímé én veszedelmet hozok a Jeroboám házára, és kiirtom Jeroboámnak még az ebét is, és mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben, és kihányom a Jeroboám háza maradékait, miképen a ganéjt kihányják, mígnem vége lesz.
azért, íme én veszedelmet hozok Járobeám házára és kiirtok Járobeám házából falra vizelőt, elzártat és magára hagyottat Izraélben és kitakarítok Járobeám háza után, amint kitakarítják a ganéjt, míg vége van.
11 A ki meghal a Jeroboám maradékai közül a városban, azt az ebek eszik meg; a ki pedig a mezőn hal meg, az égi madarak eszik meg; mert az Úr szólott.
A kije meghal Járobeámnak a városban, azt megeszik a kutyák s aki meghal a mezőn, azt megeszik az ég madarai – mert az Örökkévaló szólt.
12 Te pedig kelj fel, és menj haza, mert a mint belépsz a városba, meghal a gyermek;
Te pedig kelj föl, menj haza; mihelyt lábad a városba ér, meghal a gyermek.
13 És az egész Izráel siratja őt, és eltemeti őt, mert a Jeroboám magvából csak egyedül ő temettetik el sírba, mivel a Jeroboám háznépe közül az Úr iránt, Izráel Istene iránt csak ő benne találtatott valami jó.
És gyászt tart fölötte egész Izraél, éa eltemetik őt, mert egyedül ez jut sírba Járobeámtól, mivel találtatott rajta valami, ami jó az Örökkévaló, Izraél Istene előtt, Járobeám házában.
14 És támaszt az Úr magának királyt Izráelben, a ki kigyomlálja a Jeroboám házát egy napon. De mit mondok? Már is támasztott!
És majd támaszt magának az Örökkévaló királyt Izraél fölött, aki kiírtja Járobeám házát ama napon – de már mi lesz akkor!
15 És megveri az Úr az Izráelt, mint a hogy a nád a vízben ide s tova hányattatik, és elszakasztja az Izráelt erről a jó földről, a melyet adott az ő atyáiknak, és szétszórja őket a folyóvizen túl, mivelhogy Aserákat csináltak magoknak, hogy az Urat ingereljék.
Megveri az Örökkévaló Izraélt – amint inog a nádszál a vízben és kitépi Izraélt e jó földről, melyet őseiknek adott és elszórja őket a folyamon túlra, mivelhogy aséráikat készítették, bosszantva az Örökkévalót.
16 És kézbe adja az Izráelt a Jeroboám bűneiért, a ki maga is vétkezett és az Izráelt is bűnbe ejtette.
És majd odaadja Izraélt, Járobeám vétkei miatt, melyekkel vétkezett és vétkezésre indította Izraélt.
17 És felkészült a Jeroboám felesége, elment és juta Thirsába. És mikor a ház küszöbén belépett, meghalt a gyermek.
Erre fölkelt Járobeám felesége, ment és Tircába ért; ő éppen bement a ház küszöbén, és a gyermek meghalt.
18 És eltemeték őt, és siratá őt az egész Izráel, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott az ő szolgája, Ahija próféta által.
Eltemették őt és gyászt tartott fölötte egész Izraél, az Örökkévaló szava szerint, melyet szólt az ő szolgája, Achijáhú próféta által.
19 Jeroboámnak pedig egyéb cselekedetei, mimódon hadakozott és uralkodott, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak krónika-könyvében.
Járobeámnak egyéb dolgai pedig, ahogy harcolt és ahogy uralkodott, íme meg vannak írva Izraél királyai történetének könyvében.
20 És az idő, a melyben uralkodott Jeroboám, huszonkét esztendő, és elaluvék az ő atyáival, és uralkodék Nádáb, az ő fia, ő helyette.
Az idő pedig, mely alatt király volt Járobeám: huszonkét év; és feküdt ősei mellé és király lett helyette fia Nádáb.
21 Roboám pedig, a Salamon fia Júdában uralkodék: Negyvenegy esztendős volt Roboám, mikor uralkodni kezdett, és tizenhét esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, a melyet az Úr választott volt magának az Izráelnek minden nemzetségei közül, hogy ott helyheztesse az ő nevét; és az ő anyjának Naama volt a neve, a ki az Ammon nemzetségéből való volt.
Rechabeám, Salamon fia pedig király volt Jehúdában. Negyvenegy éves volt Rechabeám, mikor király lett és tizenhét évig uralkodott Jeruzsálemben, azon városban, melyet kiválasztott az Örökkévaló, hogy odahelyezze nevét, mind az Izraél törzsei közül; és anyjának neve az ammóni Náama.
22 Júda is gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, és sokkal nagyobb haragra indíták őt az ő vétkeikkel, a melyekkel vétkeztek, mint atyáik azokkal, a melyeket ők cselekedtek volt.
És tette Jehúda azt, ami rossz az Örökkévaló szemeiben és ingerelték őt jobban mindannál, amit őseik tettek, vétkeikkel, amelyekkel vétkeztek.
23 Mert ők is építének magoknak magaslatokat, és faragott képeket és Aserákat minden magas halmon, és minden zöldellő fa alatt.
Építettek maguknak ők is magaslatokat, oszlopokat és asérákat minden magas dombon és minden zöldellő fa alatt.
24 És valának férfi paráznák is az országban, és cselekedének a pogányok minden útálatos vétkei szerint, a kiket az Úr kiűzött volt az Izráel fiai előtt.
Még szentelt férfi is volt az országban; cselekedtek mindazon népek utálatai szerint, melyeket elűzött az Örökkévaló Izraél fiai elől.
25 És lőn Roboám király ötödik esztendejében, feljött Sisák, az Égyiptombeli király Jeruzsálem ellen.
És volt Rechabeám király ötödik évében, felvonult Sisák, Egyiptom királya Jeruzsálem ellen;
26 És elvivé az Úr házának kincseit, és a király házának kincseit, és mindent, a mi csak elvihető volt; elvitte mind az arany paizsokat is, a melyeket Salamon csináltatott,
elvette az Örökkévaló házának kincseit és a király házának kincseit, mindent elvett; elvette mind az arany pajzsokat is, melyeket Salamon készített.
27 A melyek helyett Roboám király azután rézpaizsokat csináltatott, és adá azokat a testőrök fejedelmeinek kezébe, a kik a király házának kapunállói valának.
Ekkor készített Rechabeám király rézpajzsokat helyettük és rábízta a futárok tisztjeire, akik őrt álltak a király házának bejáratán,
28 És valahányszor a király bement az Úr házába, bevitték azokat a testőrök, és ismét visszahozták a testőrök házába.
És volt, valahányszor a király az Örökkévaló házába ment, vitték azokat a futárok és visszatették a futárok szobájába.
29 Roboámnak pedig több dolgai és minden cselekedetei, nemde nem meg vannak-é írva a Júda királyainak krónika-könyvében?
Rechabeám egyéb dolgai pedig és mindaz, amit cselekedett, hiszen meg vannak írva Jehúda királyai történetének könyvében.
30 És folyton hadakozás volt Roboám és Jeroboám között.
És háború volt Rechabeám és Járobeám között minden időben.
31 És elaluvék Roboám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és az ő anyjának Naama volt a neve, az Ammoniták nemzetségéből való; és Abija, az ő fia, lett a király ő helyette.
És feküdt Rechabeám ősei mellé és eltemették ősei mellett Dávid városában; anyjának neve pedig az ammóni Náama. És király lett helyette fia, Abíjám.
