1 Királyok 1

1 Mikor pedig megvénhedt és megöregedett Dávid király, bár leplekkel takargatták be, mégsem bírt felmelegedni.

Now king David was old and stricken in years, and they covered him with clothes, but he did not get warm.

2 És mondának néki az ő szolgái: Keressenek az én uramnak, a királynak egy szűz leányt, a ki a király körül legyen, és őt ápolja, aludjék karjai között, és melegítse fel az én uramat, a királyt.

Therefore his servants said to him, Let there be sought for my lord the king a young virgin. And let her stand before the king, and take care of him. And let her lie in thy bosom, that my lord the king may get warmth.

3 Keresének annakokáért egy szép leányt Izráelnek minden határiban; és találák a Súnem városából való Abiságot, a kit el is hozának a királyhoz.

So they sought for a fair damsel throughout all the borders of Israel, and found Abishag the Shunammite, and brought her to the king.

4 És a leány igen szép volt, és a királyt ápolta és szolgált néki. De a király nem ismeré őt.

And the damsel was very fair. And she took care of the king, and ministered to him, but the king knew her not.

5 Adónia pedig, Haggitnak fia, felfuvalkodék, ezt mondván: Én fogok uralkodni! És szerze magának szekereket, lovagokat és ötven előtte járó férfiakat.

Then Adonijah the son of Haggith exalted himself, saying, I will be king. And he prepared chariots for him, and horsemen, and fifty men to run before him.

6 Kit az ő atyja soha meg nem szomoríta, ezt mondván: Miért cselekszel így?! Ez is pedig igen szép férfi volt, és őt Haggit szülte volt Dávidnak Absolon után.

And his father had not displeased him at any time in saying, Why have thou done so? And he was also a very handsome man. And he was born after Absalom.

7 És tanácskozék Joábbal, Séruja fiával és Abjátár pappal, kik az Adónia pártján voltak.

And he conferred with Joab the son of Zeruiah, and with Abiathar the priest. And, following Adonijah, they helped him.

8 De Sádók pap, meg Benája, a Jójada fia, és Nátán próféta, és Sémei, és Réhi, és a Dávid erős vitézei nem állottak Adónia mellé.

But Zadok the priest, and Benaiah the son of Jehoiada, and Nathan the prophet, and Shimei, and Rei, and the mighty men who belonged to David, were not with Adonijah.

9 Mikor pedig Adónia áldozatot mutatott be juhokból, ökrökből és egyéb kövér barmokból a Zohélet kősziklánál, a mely a Rógel forrása mellett volt: meghívá egész rokonságát, a király fiait, Júda minden férfiait, a király szolgáit;

And Adonijah killed sheep and oxen and fatlings by the stone of Zoheleth, which is beside En-rogel. And he called all his brothers, the king's sons, and all the men of Judah, the king's servants.

10 De Nátán prófétát és Benáját és amaz erős vitézeket és Salamont, az ő atyjafiát nem hívá el.

But he did not call Nathan the prophet, and Benaiah, and the mighty men, and Solomon his brother.

11 Szóla akkor Nátán Bethsabénak, a Salamon anyjának, mondván: Nem hallottad-é, hogy Adónia, a Haggit fia uralkodik, és a mi urunk Dávid nem tud róla semmit?

Then Nathan spoke to Bathsheba the mother of Solomon, saying, Have thou not heard that Adonijah the son of Haggith reigns, and David our lord does not know it?

12 Jövel azért, hadd adjak néked tanácsot, hogy megmentsd a te életedet, és a te fiadnak, Salamonnak életét.

Now therefore come, let me, I pray thee, give thee counsel, that thou may save thine own life, and the life of thy son Solomon.

13 Eredj, menj be Dávid királyhoz, és mondd ezt néki: Uram király, nemde nem esküdtél-é meg a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe? Miért uralkodik hát Adónia?

Go and get thee in to king David, and say to him, Did thou not, my lord, O king, swear to thy handmaid, saying, Assuredly Solomon thy son shall reign after me, and he shall sit upon my throne? Why then does Adonijah reign?

14 És ímé mialatt még te ott a királylyal beszélsz, én is bemegyek utánad, és kiegészítem a te beszédidet.

Behold, while thou yet talk there with the king, I also will come in after thee, and confirm thy words.

15 És beméne Bethsabé a királyhoz a kamarába. És a király igen megvénhedett vala, és a Súnemből való Abiság szolgál vala a királynak.

And Bathsheba went in to the king into the chamber. And the king was very old, and Abishag the Shunammite was ministering to the king.

16 És fejet hajta Bethsabé, és meghajtá magát a királynak. És monda a király: Mit kivánsz?

And Bathsheba bowed, and did obeisance to the king. And the king said, What do thou want?

17 Felele néki Bethsabé: Édes uram, te megesküdtél az Úrra, a te Istenedre a te szolgálóleányodnak ilyenképen: Salamon, a te fiad uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe.

And she said to him, My lord, thou swore by Jehovah thy God to thy handmaid, saying, Assuredly Solomon thy son shall reign after me, and he shall sit upon my throne.

18 És ímé mégis Adónia lett királylyá; és ímé, uram király, te nem tudsz erről semmit.

And now, behold, Adonijah reigns, and thou, my lord the king, do not know it.

19 Mert áldozott ökrökkel és nagy sok kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait, és Abjátár papot és Joábot, a seregnek hadnagyát, csak Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

And he has slain oxen and fatlings and sheep in abundance, and has called all the sons of the king, and Abiathar the priest, and Joab the captain of the army, but he has not called Solomon thy servant.

20 Még most te vagy, Uram, a király; az egész Izráel népének szemei reád néznek, hogy megjelentsed nékik, kicsoda fog ülni az én uramnak, a királynak székében, ő utána.

And thou, my lord the king, the eyes of all Israel are upon thee, that thou should tell them who shall sit on the throne of my lord the king after him.

21 De ha az én uram, a király, az ő atyáival elaluszik: akkor én és az én fiam, Salamon leszünk bűnösök.

Otherwise it will come to pass, when my lord the king shall sleep with his fathers, that I and my son Solomon shall be considered offenders.

22 És ímé, mikor még a királylyal szólana, Nátán próféta megérkezék.

And, lo, while she yet talked with the king, Nathan the prophet came in.

23 És bejelenték a királynak, mondván: Itt van Nátán próféta. És bemenvén a király eleibe, meghajtá magát a király előtt, arczczal a földre leborulván.

And they told the king, saying, Behold, Nathan the prophet. And when he came in before the king, he bowed himself before the king with his face to the ground.

24 És monda Nátán: Uram király, te mondottad-é: Adónia legyen én utánam a király, és ő üljön az én királyi székembe?

And Nathan said, My lord, O king, have thou said, Adonijah shall reign after me, and he shall sit upon my throne?

25 Mert ma aláment, és áldozott ökrökkel és kövér barmokkal bőségesen, és vendégekké hívta a királynak minden fiait és a seregnek hadnagyait és Abjátár papot: és ímé ők esznek és isznak ő előtte, és immár azt kiáltották: Éljen Adónia király!

For he has gone down this day, and has slain oxen and fatlings and sheep in abundance, and has called all the king's sons, and the captains of the army, and Abiathar the priest. And, behold, they are eating and drinking before him, and say, Live, king Adonijah.

26 Engem pedig, a ki a te szolgád vagyok, és Sádók papot és Benáját, a Jójada fiát, és Salamont, a te szolgádat nem hívta meg.

But me, even me thy servant, and Zadok the priest, and Benaiah the son of Jehoiada, and thy servant Solomon, he has not called.

27 Avagy az én uramtól, a királytól lett-é ez a dolog, hogy nem adtad tudtára a te szolgádnak, kicsoda fogna ülni az én uramnak, a királynak székiben az ő holta után.

Is this thing done by my lord the king, and thou have not shown to thy servants who should sit on the throne of my lord the king after him?

28 És felelvén Dávid király, monda: Hívjátok hozzám Bethsabét, a ki beméne a király eleibe, és megálla a király előtt.

Then king David answered and said, Call Bathsheba to me. And she came into the king's presence, and stood before the king.

29 És megesküvék a király, mondván: Él az Úr, a ki megszabadította az én lelkemet minden nyomorúságból,

And the king swore, and said, As Jehovah lives, who has redeemed my soul out of all adversity,

30 Hogy a miképen megesküdtem néked az Úrra, Izráel Istenére, ezt mondván: A te fiad Salamon uralkodik én utánam, és ő ül az én királyi székembe én helyettem: ezt ma így meg is teszem.

truly as I swore to thee by Jehovah, the God of Israel, saying, Assuredly Solomon thy son shall reign after me, and he shall sit upon my throne in my stead. Surely so I will do this day.

31 És fejet hajta Bethsabé, arczczal a földre leborulván, és magát meghajtván a király előtt, monda: Éljen az én uram, Dávid király, mindörökké!

Then Bathsheba bowed with her face to the earth, and did obeisance to the king, and said, Let my lord king David live forever.

32 Azután monda Dávid király: Hívjátok hozzám Sádók papot és Nátán prófétát és Benáját, Jójadának fiát. És ezek bemenének a király eleibe.

And king David said, Call to me Zadok the priest, and Nathan the prophet, and Benaiah the son of Jehoiada. And they came before the king.

33 És monda nékik a király: Vegyétek mellétek a ti uratoknak szolgáit, és ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre, és vigyétek alá őt Gihonba;

And the king said to them, Take with you the servants of your lord, and cause Solomon my son to ride upon my own mule, and bring him down to Gihon.

34 És kenje őt ott Sádók pap és Nátán próféta Izráelnek királyává; és fújjátok meg a harsonákat, és kiáltsátok: Éljen Salamon király!

And let Zadok the priest and Nathan the prophet anoint him there king over Israel. And blow ye the trumpet, and say, Live, king Solomon.

35 És jőjjetek fel onnét ő utána; és eljövén, üljön az én királyi székembe, és ő uralkodjék én helyettem; mert immár meghagytam néki, hogy ő legyen fejedelme mind Izráelnek, mind Júdának.

Then ye shall come up after him, and he shall come and sit upon my throne, for he shall be king in my stead. And I have appointed him to be prince over Israel and over Judah.

36 Felele akkor Benája, a Jójada fia a királynak, és monda: Ámen! Így szóljon az Úr, az én uramnak, a királynak Istene is.

And Benaiah the son of Jehoiada answered the king, and said, Truly. Jehovah, the God of my lord the king, say so too.

37 A miképen vele volt az Úr az én urammal, a királylyal: azonképen legyen vele Salamonnal is, és magasztalja feljebb az ő királyi székét az én uramnak, Dávid királynak királyi székénél.

As Jehovah has been with my lord the king, even so be he with Solomon, and make his throne greater than the throne of my lord king David.

38 Aláméne azért Sádók pap és Nátán próféta és Benája, a Jójada fia, a Kereteusok is és a Peleteusok, és felülteték Salamont a Dávid király öszvérére, és alávivék őt Gihonba.

So Zadok the priest, and Nathan the prophet, and Benaiah the son of Jehoiada, and the Cherethites and the Pelethites, went down, and caused Solomon to ride upon king David's mule, and brought him to Gihon.

39 És vevé Sádók pap az olajos szarut az Úr sátorából, és megkené Salamont; azután kürtölének, és az egész nép ezt kiáltá: Éljen Salamon király!

And Zadok the priest took the horn of oil out of the tent, and anointed Solomon. And they blew the trumpet, and all the people said, Live, king Solomon.

40 És felvonult utána az egész nép, és a nép sípolt és felette ujjongott, úgy hogy a föld is megrepedne kiáltásuk zajától.

And all the people came up after him, and the people piped with pipes, and rejoiced with great joy, so that the earth quivered with the sound of them.

41 És Adónia is meghallotta és vendégei is mind, a kik nála valának, miután a lakomát már elvégezték; és meghallá Joáb is a kürtölés szavát, és monda: Miért e zaj és mozgás a városban?

And Adonijah and all the guests who were with him heard it as they had made an end of eating. And when Joab heard the sound of the trumpet, he said, Why is this noise of the city being in an uproar?

42 És a mikor ő még szólana, ímé megérkezék Jonathán, az Abjátár pap fia. És monda Adónia: Jőjj be, mert megbízható férfiú vagy, és jó hírt mondasz.

While he yet spoke, behold, Jonathan the son of Abiathar the priest came. And Adonijah said, Come in, for thou are a worthy man, and bring good news.

43 Jonathán pedig felelvén, monda Adóniának: Igen, a mi urunk, Dávid király, Salamont tette királylyá.

And Jonathan answered and said to Adonijah, Truly our lord king David has made Solomon king.

44 És elküldötte ő vele Sádók papot a király és Nátán prófétát, és Benáját, a Jójada fiát, a Kereteusokat is és Peleteusokat, és őt a király öszvérére ülteték,

And the king has sent with him Zadok the priest, and Nathan the prophet, and Benaiah the son of Jehoiada, and the Cherethites and the Pelethites. And they have caused him to ride upon the king's mule.

45 És Sádók pap Nátán prófétával együtt királylyá kente fel őt Gihonnál, és onnét vonulnak fel örömmel; ettől zendült meg a város. Ez az a zaj, a melyet hallottatok.

And Zadok the priest and Nathan the prophet have anointed him king in Gihon. And they have come up from there rejoicing, so that the city rang again. This is the noise that ye have heard.

46 És immár be is ült Salamon az országnak királyi székibe;

And also Solomon sits on the throne of the kingdom.

47 És a király szolgái is bemenének, hogy áldják a mi urunkat, Dávid királyt, mondván: Tegye az Isten a Salamon nevét híresebbé a te nevednél, és magasztalja feljebb az ő székit a te székednél. És meghajtá magát a király az ő ágyán.

And moreover the king's servants came to bless our lord king David, saying, Thy God make the name of Solomon better than thy name, and make his throne greater than thy throne. And the king bowed himself upon the bed.

48 És ekképen is szóla a király: Áldott az Úr, Izráel Istene, a ki adott e mai napon olyat, a ki szemeim láttára helyettem üljön az én királyi székemben.

And also thus said the king, Blessed be Jehovah, the God of Israel, who has given one of my seed to sit on my throne this day, my eyes even seeing it.

49 Akkor megrettenének, és felkelének mindnyájan a hivatalosok, a kik Adóniával valának, és kiki mind dolgára méne.

And all the guests of Adonijah were afraid, and rose up, and every man went his way.

50 De Adónia félt Salamontól, és felkészülve elfutott, és megragadta az oltárnak szarvait.

And Adonijah feared because of Solomon. And he arose, and went, and caught hold on the horns of the altar.

51 Hírül adák pedig Salamonnak ilyen szókkal: Ímé Adónia Salamon királytól való féltében megfogá az oltárnak szarvait, ezt mondván: Esküdjék meg ma nékem Salamon király, hogy meg nem öli az ő szolgáját fegyverrel.

And it was told Solomon, saying, Behold, Adonijah fears king Solomon, for, lo, he has laid hold on the horns of the altar, saying, Let king Solomon swear to me first that he will not kill his servant with the sword.

52 És monda Salamon: Ha jámbor lészen, egy hajszál fejéről le nem esik a földre; de ha gonoszság találtatik ő benne, meg kell halnia.

And Solomon said, If he shall show himself a worthy man, there shall not a hair of him fall to the earth, but if wickedness be found in him, he shall die.

53 Elkülde azért Salamon király, és elhozák őt az oltártól; és eljövén meghajtá magát Salamon király előtt; és monda Salamon király: Menj el a te házadhoz.

So king Solomon sent, and they brought him down from the altar. And he came and did obeisance to king Solomon. And Solomon said to him, Go to thy house.