1 János 4
1 Szeretteim, ne higyjetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba.
Sɵyümlüklirim, ⱨǝrbir [«wǝⱨiy ⱪilƣuqi»] roⱨlarning ⱨǝmmisigila ixiniwǝrmǝnglar, bǝlki bu roⱨlarning Hudadin kǝlgǝn-kǝlmigǝnlikini pǝrⱪlǝndürüx üqün ularni sinanglar. Qünki nurƣun sahta pǝyƣǝmbǝrlǝr dunyadiki jay-jaylarƣa pǝyda boldi.
2 Erről ismerjétek meg az Isten Lelkét: valamely lélek Jézust testben megjelent Krisztusnak vallja, az Istentől van;
Hudaning Roⱨini mundaⱪ pǝrⱪlǝndürǝlǝysilǝr: Əysani, yǝni dunyaƣa insaniy tǝndǝ kǝlgǝn Mǝsiⱨni etirap ⱪilƣuqi ⱨǝrbir roⱨ Hudadin bolidu;
3 És valamely lélek nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől: és az az antikrisztus lelke, a melyről hallottátok, hogy eljő; és most e világban van már.
wǝ dunyaƣa insaniy tǝndǝ kǝlgǝn Əysa Mǝsiⱨni etirap ⱪilmaydiƣan roⱨ Hudadin kǝlgǝn ǝmǝs. Bundaⱪlarda ǝksiqǝ dǝjjalning roⱨi ixlǝydu; silǝr bu roⱨning kelidiƣanliⱪi toƣruluⱪ angliƣanidinglar wǝ dǝrwǝⱪǝ u ⱨazir dunyada pǝyda boldi.
4 Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat; mert nagyobb az, a ki bennetek van, mint az, a ki e világban van.
Əy ǝziz balilirim, silǝr bolsanglar Hudadin bolƣansilǝr wǝ ularning üstidin ƣalib kǝldinglar; qünki silǝrdǝ Turƣuqi bu dunyada turƣuqidin üstündur.
5 Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájok.
Ular bolsa bu dunyaƣa mǝnsup; xunga ular bu dunyaning sɵzlirini ⱪilidu wǝ bu dunyadikilǝr ularƣa ⱪulaⱪ salidu.
6 Mi az Istentől vagyunk: a ki ismeri az Istent, hallgat reánk, a ki nincsen az Istentől, nem hallgat reánk. Erről ismerjük meg az igazságnak lelkét és a tévelygésnek lelkét.
Biz bolsaⱪ Hudadin bolƣanmiz; Hudani tonuƣan kixi bizning sɵzlirimizni anglaydu. Hudadin bolmiƣan kixi bolsa bizning sɵzlirimizni anglimaydu. Mana buningdin Ⱨǝⱪiⱪǝtning Roⱨi bilǝn ezitⱪuluⱪning roⱨini pǝrⱪ etǝlǝymiz.
7 Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
I sɵyümlüklirim, bir-birimizgǝ meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsitǝyli; qünki meⱨir-muⱨǝbbǝtning ɵzi Hudadindur wǝ meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsǝtküqining ⱨǝrbiri Hudadin tuƣulƣan bolidu wǝ Hudani tonuydu.
8 A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
Meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsǝtmigüqi kixi Hudani tonumiƣan bolidu; qünki Huda Ɵzi meⱨir-muⱨǝbbǝttur.
9 Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
Hudaning meⱨir-muⱨǝbbiti bizdǝ xuning bilǝn axkara boldiki, Huda bizni Uning arⱪiliⱪ ⱨayatⱪa erixsun dǝp birdinbir yeganǝ Oƣlini dunyaƣa ǝwǝtti.
10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
Meⱨir-muⱨǝbbǝt dǝl xuningdin ayanki, bizlǝrning Hudani sɵyginimiz bilǝn ǝmǝs, bǝlki U Ɵzi bizni sɵyüp gunaⱨlirimizning jazasini kɵtürgüqi kafarǝt boluxⱪa Ɵz Oƣlini ǝwǝtkini bilǝn ayandur.
11 Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
I sɵyümlüklirim, Huda bizgǝ xu ⱪǝdǝr meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsǝtkǝn yǝrdǝ, bizmu bir-birimizgǝ meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsitixkǝ ⱪǝrzdardurmiz.
12 Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
Ⱨeqkim ⱨeqⱪaqan Hudani kɵrgǝn ǝmǝs; lekin bir-birimizgǝ meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsǝtsǝk, Huda bizdǝ yaxaydu wǝ uning meⱨir-muⱨǝbbiti bizdǝ kamalǝtkǝ yǝtkǝn bolidu.
13 Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
Biz bizning Uningda yaxawatⱪanliⱪimizni wǝ Uning bizdǝ yaxawatⱪanliⱪini xuningdin bilimizki, U Ɵz Roⱨini bizgǝ ata ⱪilƣan.
14 És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
Biz xuni kɵrgǝn wǝ xundaⱪla xuningƣa guwaⱨliⱪ berimizki, Ata Oƣulni dunyaƣa ⱪutⱪuzƣuqi boluxⱪa ǝwǝtti.
15 A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
Əgǝr kimdǝkim Əysani Hudaning Oƣli dǝp etirap ⱪilsa, Huda uningda, umu Hudada yaxaydu.
16 És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
Biz bolsaⱪ Hudaning bizgǝ bolƣan meⱨir-muⱨǝbbitini tonup yǝttuⱪ, xundaⱪla uningƣa tolimu ixǝnduⱪ. Huda Ɵzi meⱨir-muⱨǝbbǝttur wǝ meⱨir-muⱨǝbbǝttǝ yaxiƣuqi kixi Hudada yaxaydu, Hudamu uningda yaxaydu.
17 Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
Muxundaⱪ bolƣanda, meⱨir-muⱨǝbbǝt bizdǝ mukǝmmǝllixidu; xuning bilǝn biz soraⱪ künidǝ hatirjǝm-ⱪorⱪmas bolalaymiz. Qünki Əysa ⱪandaⱪ boluwatⱪan bolsa bizmu ⱨazir bu dunyada xundaⱪ boluwatimiz.
18 A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Meⱨir-muⱨǝbbǝttǝ ⱪorⱪunq yoⱪtur; kamil meⱨir-muⱨǝbbǝt ⱪorⱪunqni ⱨǝydǝp yoⱪⱪa qiⱪiridu. Qünki ⱪorⱪunq Hudaning jazasi bilǝn baƣlinixliⱪtur; ⱪorⱪunqi bar kixi meⱨir-muⱨǝbbǝttǝ kamalǝtkǝ yǝtküzülgǝn ǝmǝstur.
19 Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
Biz meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsitimiz, qünki Huda aldi bilǝn bizgǝ meⱨir-muⱨǝbbǝt kɵrsǝtti.
20 Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
Əgǝr birsi «Hudani sɵyimǝn» dǝp turup, ⱪerindixiƣa ɵqmǝnlik ⱪilsa, u yalƣanqidur. Qünki kɵz aldidiki ⱪerindixini sɵymigǝn yǝrdǝ, kɵrüp baⱪmiƣan Hudani ⱪandaⱪmu sɵysun?
21 Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.
Xunga bizdǝ Uningdin: «Hudani sɵygǝn kixi ⱪerindixinimu sɵysun» degǝn ǝmr bardur.
