1 Korintusi 2
1 Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
Ja nõnda on ka minuga, vennad ja õed. Tulles teie juurde kuulutama Jumala saladust, ei tulnud ma kaunite sõnade või inimliku tarkusega.
2 Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
Ma ei tahtnud teie keskel teada muust kui Jeesusest Kristusest ja tema ristisurmast.
3 És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
Saabusin teie juurde nõtruses ja kartuse värinaga
4 És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
ning mu kõne ja kuulutus ei toetunud tarkadele ja veenvatele sõnadele, vaid Püha Vaimu väe osutamisele,
5 Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
et teie usk oleks rajatud Jumala väele, mitte inimtarkusele.
6 Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét; (aiōn g165)
Tarkusest me räägime täiuslike seas; ent mitte käesoleva ajastu ja selle surelike valitsejate tarkusest, (aiōn g165)
7 Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre; (aiōn g165)
vaid me anname edasi Jumala salajast ja varjatud tarkust, mille Jumal on määranud meie kirkuseks enne ajastute algust (aiōn g165)
8 Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát: (aiōn g165)
ja mida ei ole mõistnud ükski käesoleva ajastu valitsejatest, sest kui nad oleksid mõistnud, ei oleks nad kirkuse Issandat risti löönud. (aiōn g165)
9 Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
Siiski on kirjutatud: „Mida ükski silm pole näinud, mida ükski kõrv ei ole kuulnud, ja mis ei ole inimesele mõttessegi tulnud, “asjad, mida Jumal on valmistanud neile, kes teda armastavad –
10 Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
seda on Jumal meile ilmutanud oma Vaimu kaudu, sest Vaim uurib läbi kõik, ka Jumala sügavad saladused.
11 Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
Kes muu teab, mis on inimeses, kui vaid inimese vaim? Samuti ei tunne keegi, mis on Jumalas, kui vaid Jumala Vaim.
12 Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
Meie aga ei ole saanud maailma vaimu, vaid Vaimu, kes on Jumalast, et võiksime teada, mida Jumal meile heldesti kingib.
13 Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
Sellest me räägime sõnadega, mida ei ole õpetanud inimlik tarkus, vaid Jumala Vaim, selgitades vaimseid tõdesid vaimsel viisil.
14 Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
Kuid maine inimene ei võta vastu, mis on Jumala Vaimust. Tema jaoks on see rumalus; ta ei võigi aru saada, sest seda tuleb mõista vaimselt.
15 A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
Vaimne inimene aga mõistab kõike, ent teda ennast ei mõista keegi.
16 Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.
„Kes on ära tundnud Issanda meele, et temale nõu anda?“Kuid meil on Kristuse meel!
