1 Korintusi 15
1 Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is,
Eszetekbe juttatom testvéreim az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelynek alapján álltok,
2 A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
amely által üdvözöltök is, ha megtartjátok, amint hirdettem nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.
3 Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;
Elsősorban azt adtam át nektek, amit magam is kaptam, hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint,
4 És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint;
eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint.
5 És hogy megjelent Kéfásnak; azután a tizenkettőnek;
Megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;
majd több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban már elhunytak.
7 Azután megjelent Jakabnak; azután mind az apostoloknak;
Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak,
8 Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.
legutoljára pedig, mint egy idétlennek, nekem is megjelent.
9 Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek anyaszentegyházát.
Mert én vagyok a legkisebb az apostolok között, aki nem vagyok méltó, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem Isten anyaszentegyházát.
10 De Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
De Isten kegyelme által vagyok, aki vagyok, és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan, de nem én, hanem Isten velem való kegyelme.
11 Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.
Tehát akár én, akár azok, így prédikálunk és ti így lettetek hívőkké.
12 Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?
Ha tehát Krisztusról azt prédikáljuk, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadása a halottaknak?
13 Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.
Mert ha nem támadnak fel a halottak, akkor Krisztus sem támadt fel.
14 Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.
15 Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
Sőt Isten hamis bizonyságtevőinek is bizonyulunk, mivel bizonyságot tettünk, hogy Isten feltámasztotta Krisztust, akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.
16 Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.
Mert ha nem támadnak fel a halottak, a Krisztus sem támadt fel.
17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.
Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok.
18 A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.
Sőt akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban hunytak el.
19 Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Mert ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabban vagyunk.
20 Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, és zsengéjük lett azoknak, akik már elhunytak.
21 Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22 Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
Mert amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.
23 Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
Mégpedig mindenki a maga sorrendjében: az első zsenge Krisztus, azután, akik a Krisztuséi az ő eljövetelekor,
24 Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
azután a végső célba érkezés, amikor (Krisztus) átadja az uralmat Istennek, az Atyának és eltöröl minden birodalmat, hatalmat és erőt.
25 Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
Mert addig kell uralkodnia, míg ellenségeit mind a lába alá veti.
26 Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Mint utolsó ellenséget semmisíti meg a halált,
27 Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
mert (Isten) „mindent lába alá vetett“. Amikor pedig azt mondja (az Írás), hogy „minden alája van vetve“, nyilvánvalóan azon kívül, aki neki mindent alávetett.
28 Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Amikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen minden mindenben.
29 Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?
Különben mi értelme van annak, hogy némelyek a halottakért keresztelkednek meg, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel? Akkor miért keresztelkednek meg a halottakért?
30 Mi is miért veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?
Mi is miért veszélyeztetjük akkor magunkat minden pillanatban?
31 Naponként halál révén állok. A veletek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.
Naponként halálos veszedelemben vagyok. Oly igaz ez, atyámfiai, mint a veletek való dicsekedésem a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.
32 Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!
Ha csak emberi módon viaskodtam Efezusban a fenevadakkal, mit használ nekem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!“
33 Ne tévelyegjetek. Jó erkölcsöt megrontanak gonosz társaságok.
Ne tévelyegjetek! Jó erkölcsöt megrontják a rossz társaságok.
34 Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom.
Legyetek igazán józanok és ne vétkezzetek! Némelyek nem ismerik Istent. Ezt megszégyenítésetekre mondom.
35 De mondhatná valaki: Mi módon támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?
De azt mondhatná valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36 Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha megrothadánd.
Balgatag! Amit vetsz, nem kel életre csak akkor, ha előbb meghal.
37 És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.
És amikor elveted, nem azt a testet veted el, ami majd kikel, hanem csak a magot, talán búzáét vagy más egyebét.
38 Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő saját testét.
Isten pedig testet ad neki, akarata szerint, és pedig mindenféle magnak a maga saját testét.
39 Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.
Nem minden test egyforma. Más az emberek teste, más a barmoké, a halaké és a madaraké.
40 És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.
És vannak mennyei testek és földi testek. De más a mennyiek fényessége és más a földieké.
41 Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.
Más a nap fényessége és más a holdé és más a csillagoké. A csillag a csillagtól is különbözik fényességében.
42 Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;
Így van a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban.
43 Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.
Elvettetik dicstelenségben, feltámasztatik dicsőségben. Elvettetik erőtlenségben, feltámasztatik erőben.
44 Elvettetik érzéki test, feltámasztatik lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.
Elvettetik a földi test, feltámasztatik a lelki test. Van földi test, és van lelki test.
45 Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.
Így van megírva: „Ádám, az első ember földi lény volt, “az utolsó Ádám (Jézus) pedig megelevenítő Lélek.
46 De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.
De nem a lelki az első, hanem a földi, azután a lelki.
47 Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.
Az első ember földből való, földi, a második ember, az Úr, mennyből való.
48 A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is.
49 És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, hordani fogjuk a mennyeinek ábrázatját is.
Ezért, amint hordoztuk a földinek képmását, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képmását is.
50 Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.
Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát. A romlandóság sem örökölheti a romolhatatlanságot.
51 Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.
Íme titkot mondok nektek: mindnyájan ugyan nem halunk meg, de mindnyájan elváltozunk.
52 Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.
Nagy hirtelen, egy szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra, mert trombita fog szólni, mire a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.
53 Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell ölteni magára, és e halandó testnek halhatatlanságot.
54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Amikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, s e halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesedik az Ige, amely meg van írva: „A győzelem semmivé tette a halált.
Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?“ (Hadēs g86)
56 A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
A halál fullánkja pedig a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.
57 De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
De hála az Istennek, aki a győzelmet adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.
58 Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
Azért, szeretett atyámfiai, álljatok erősen, rendíthetetlenül. Buzgólkodva az Úr dolgában, tudva, hogy a ti munkátok nem hiábavaló az Úrban.
