1 Korintusi 10

1 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;

Men eg vil ikkje, brør, at de skal vera uvitande um at federne våre var alle under skyi og gjekk alle gjenom havet

2 És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;

og vart alle døypte til Moses i skyi og havet,

3 És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;

og dei åt alle den same åndelege maten

4 És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.

og drakk alle den same åndelege drykken; for dei drakk av det åndelege berget som fylgde deim; og berget var Kristus.

5 De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.

Men like vel hadde Gud ikkje hugnad i dei fleste av deim; for dei vart nedslegne i øydemarki.

6 Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.

Men desse ting hev vorte fyredøme for oss, so ikkje me skal trå etter det vonde liksom dei trådde.

7 Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.

Vert ikkje heller avgudsdyrkarar liksom nokre av deim! som skrive stend: «Folket sette seg ned til å eta og drikka og stod upp til å leika.»

8 Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.

Lat oss ikkje heller driva hor, liksom nokre av deim dreiv hor og fall på ein dag tri og tjuge tusund!

9 Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.

Lat oss ikkje heller freista Kristus, liksom nokre av deim freista honom og vart tynte av hoggormar!

10 Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.

Murra ikkje heller, liksom nokre av deim murra og vart tynte av tynaren!

11 Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. (aiōn g165)

Men dette hende deim som fyredøme, men det er skrive til påminning for oss som dei siste tider er komne til. (aiōn g165)

12 Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.

Difor, den som tykkjer han stend, han sjå til at han ikkje fell!

13 Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

Dykk hev ingi freisting råka som menneskje ikkje kann bera; men Gud er trufast, som ikkje skal lata dykk verta freista utyver det de toler, men skal gjera både freistingi og utgangen slik at de kann halda det ut.

14 Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.

Difor, mine kjære, fly frå avgudsdyrkingi!

15 Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, a mit mondok.

Eg talar som til skynsame folk. Døm sjølv um det eg segjer!

16 A hálaadásnak pohara, a melyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, a melyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é?

Velsigningskalken som me velsignar, er han ikkje samfund med Kristi blod? Brødet som me bryt, er det ikkje samfund med Kristi likam?

17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.

Av di der er eitt brød, er me ein likam, endå me er mange; for me er alle samhavande i det eine brødet.

18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! A kik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral?

Sjå til Israel etter kjøtet! Hev ikkje dei som et offeri, samfund med altaret?

19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami?

Kva meiner eg so? At avgudsoffer til? eller at ein avgud er til?

20 Sőt, hogy a mit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben.

Nei, men at det dei ofrar, det ofrar dei til vonde ånder og ikkje til Gud; men eg vil ikkje at de skal koma i samfund med dei vonde ånder.

21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.

De kann ikkje drikka kalken til Herren og kalken til vonde ånder; de kann ikkje hava bordsamlag med Herren og bordsamlag med vonde ånder.

22 Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?

Eller torer me eggja Herren til harm? Me er då vel ikkje sterkare enn han?

23 Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.

Alt hev eg lov til, men ikkje alt gagnar. Alt hev eg lov til, men ikkje alt uppbyggjer.

24 Senki ne keresse, a mi az övé, hanem kiki azt, a mi a másé.

Ingen søkje bate for seg sjølv, men det som batar den andre!

25 Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

Et alt som vert selt i slagtarbudi, og spør ikkje meir um det for samvitet skuld!

26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.

For jordi og alt det som fyller henne, høyrer Herren til.

27 Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.

Og um nokon av dei vantruande bed dykk til gjest, og de vil ganga dit, so et alt som vert framsett for dykk, og spør ikkje meir um det for samvitet skuld!

28 De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

Men um nokon segjer til dykk: «Dette er avgudsoffer, » so et ikkje, for hans skuld som fortalde det, og for samvitet skuld.

29 De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?

Samvitet, segjer eg, ikkje eins eige, men samvitet hjå den andre. For kvi skal min fridom dømast av annan manns samvit?

30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért káromoltatom azért, a miért én hálákat adok?

Um eg et med takk, kvi skal eg då verta spotta for det som eg takkar for?

31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére míveljetek.

Anten de so et eller drikk, eller kva de gjer, so gjer alt til Guds æra!

32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a görögöket, se az Isten gyülekezetét.

Ver ikkje til meinstøyt korkje for jødar eller grækarar eller for Guds kyrkja,

33 Miképen én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokaságét, hogy megtartassanak.

liksom eg og i alt strævar å tekkjast alle, då eg ikkje søkjer det som er gagnlegt for meg sjølv, men for dei mange, at dei må verta frelste.