1 Korintusi 1

1 Pál, Jézus Krisztusnak Isten akaratából elhívott apostola, és Sosthenes, az atyafi.

Hudaning iradisi bilǝn Mǝsiⱨ Əysaning rosuli dǝp qaⱪirilƣan mǝnki Pawlustin wǝ ⱪerindiximiz Sostenistin Korint xǝⱨiridiki jamaǝtkǝ, Mǝsiⱨ Əysada pak-muⱪǝddǝs ⱪilinip, «muⱪǝddǝs bǝndilirim» dǝp qaⱪirilƣanlarƣa wǝ xuningdǝk ⱨǝr yǝrlǝrdǝ Rǝb Əysa Mǝsiⱨning (U ularƣa wǝ bizgǝ mǝnsup!) namiƣa nida ⱪilƣuqilarning ⱨǝmmisigǝ salam!

2 Az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal egybe, a kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hívják bármely helyen, a magokén és a miénken:

3 Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.

Atimiz Huda ⱨǝm Rǝb Əysa Mǝsiⱨtin silǝrgǝ meⱨir-xǝpⱪǝt wǝ hatirjǝmlik bolƣay!

4 Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,

Hudaning Mǝsiⱨ Əysada silǝrgǝ ata ⱪilinƣan meⱨir-xǝpⱪiti tüpǝylidin Hudayimƣa ⱨǝrdaim tǝxǝkkür eytimǝn;

5 Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden ismeretben,

buning bilǝn silǝr Uningda ⱨǝr tǝrǝptǝ, ⱨǝrⱪandaⱪ sɵzdǝ, ⱨǝr tǝrǝptiki bilimlǝrdǝ bay ⱪilinƣansilǝr,

6 A mint megerősíttetett ti bennetek a Krisztus felől való bizonyságtétel.

huddi Mǝsiⱨning guwaⱨliⱪi silǝrdǝ tǝstiⱪlanƣandǝk.

7 Úgy, hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését,

Xuning bilǝn silǝrdǝ ⱨǝrⱪandaⱪ roⱨiy iltipat kǝmlik ⱪilmastan, Rǝbbimiz Əysa Mǝsiⱨning ayan ⱪilinixini kütisilǝr;

8 A ki meg is erősít titeket mindvégig feddhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.

U yǝnǝ silǝrni ahirƣuqǝ mustǝⱨkǝmlǝyduki, Rǝb Əysa Mǝsiⱨning küni kǝlgüqǝ ǝyibsiz saⱪlinisilǝr;

9 Hű az Isten, ki elhívott titeket az ő Fiával, a mi Urunk Jézus Krisztussal való közösségre,

Huda sɵzidǝ turƣuqidur — silǝrni Ɵz Oƣli Rǝb Əysa Mǝsiⱨning sirdax-ⱨǝmdǝmlikigǝ qaⱪirƣuqi dǝl Uning Ɵzidur.

10 Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.

Əmdi mǝn silǝrdin Rǝbbimiz Əysa Mǝsiⱨning nami bilǝn xuni ɵtünimǝnki, i ⱪerindaxlar, gepinglar bir yǝrdin qiⱪsun, aranglarda bɵlgünqilik bolmisun, bir pikirdǝ, bir niyǝttǝ kamil birlǝxtürülünglar;

11 Mert megtudtam felőletek atyámfiai a Kloé embereitől, hogy versengések vannak köztetek.

Qünki Klowining ailisidikilǝrning manga silǝr toƣranglarda eytixiqǝ, i ⱪerindaxlirim, aranglarda talax-tartixlar bar ikǝn.

12 Azt értem pedig, hogy mindenitek ezt mondja: Én Pálé vagyok, én meg Apollósé, én meg Kéfásé, én meg Krisztusé.

Demǝkqi bolƣinim xuki, ⱨǝrbiringlar: «Mǝn Pawlusning tǝrǝpdari», «Mǝn Apollosning tǝrǝpdari», «Mǝn Kefasning tǝrǝpdari» wǝ «Mǝn Mǝsiⱨning tǝrǝpdari» dǝwatisilǝr.

13 Vajjon részekre osztatott-é a Krisztus? Vajjon Pál feszíttetett-é meg érettetek, vagy a Pál nevére kereszteltettetek-é meg?

Əjǝba, Mǝsiⱨ bɵlüngǝnmikǝn? Silǝr üqün krestlǝngǝn adǝm Pawlusmidi? Silǝr Pawlusning namiƣa qɵmüldürüldünglarmu?

14 Hálákat adok az Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, kivéve Krispust és Gájust,

Mǝn Hudaƣa tǝxǝkkür eytimǝnki, aranglardin Krispus bilǝn Gayustin baxⱪa ⱨeqⱪaysinglarni qɵmüldürmidim;

15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy a magam nevére kereszteltem.

xuning bilǝn ⱨeqkim meni ɵzining namida adǝmlǝrni qɵmüldürdi, deyǝlmǝydu.

16 Megkereszteltem azonban Stefana házanépét is, ezenkívül nem tudom, hogy valakit mást kereszteltem volna.

Durus, mǝn yǝnǝ Istifanasning ɵyidikilǝrnimu qɵmüldürdüm; baxⱪa birawni qɵmüldürginimni ǝsliyǝlmǝymǝn.

17 Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangyéliomot hirdessem; de nem szólásban való bölcseséggel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen.

Qünki Mǝsiⱨ meni adǝmlǝrni qɵmüldürüxkǝ ǝmǝs, bǝlki hux hǝwǝrni jakarlaxⱪa ǝwǝtti; uni jakarlax bolsa insanning ⱨekmǝtlik sɵzliri bilǝn bolmasliⱪi kerǝk; undaⱪ bolƣanda Mǝsiⱨning kresttiki [ⱪurbanliⱪining] küqi yoⱪitilƣan bolidu.

18 Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, a kik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.

Qünki kresttiki ⱪurbanliⱪi toƣruluⱪ sɵz-kalam ⱨalakǝtkǝ ketiwatⱪanlarƣa ǝhmǝⱪliⱪ, ǝmma ⱪutulduruluwatⱪan bizlǝrgǝ Hudaning küq-ⱪudritidur.

19 Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcseségét és az értelmeseknek értelmét elvetem.

Qünki mundaⱪ pütülgǝnki, «Mǝn danixmǝnlǝrning danixmǝnlikini yoⱪitimǝn, aⱪillarning aⱪilliⱪini qǝtkǝ ⱪaⱪimǝn».

20 Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? (aiōn g165)

Undaⱪta, danixmǝnlǝr ⱪeni? Tǝwrat ɵlimaliri ⱪeni? Bu dunyadiki bǝs-munazirǝ ⱪilƣuqilar ⱪeni? Huda bu dunyadiki danaliⱪni ǝhmǝⱪliⱪ dǝp kɵrsǝtkǝn ǝmǝsmu? (aiōn g165)

21 Mert minekutána az Isten bölcseségében nem ismerte meg a világ a bölcseség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket.

Qünki Huda danaliⱪi bilǝn bekitkini boyiqǝ, dunya ɵz danaliⱪi arⱪiliⱪ Hudani tonumiƣan, xunga Huda ǝhmiⱪanǝ dǝp ⱪaralƣan, jakarliniwatⱪan sɵz-kalam arⱪiliⱪ uningƣa ixǝngüqilǝrgǝ nijatliⱪ yǝtküzüxni layiⱪ kɵrgǝn.

22 Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek.

Qünki Yǝⱨudiylar mɵjizilik alamǝtlǝrni, greklar bolsa «danaliⱪ»ni tǝlǝp ⱪilidu;

23 Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;

ǝmma biz bolsaⱪ Mǝsiⱨni, yǝni krestlǝngǝn Mǝsiⱨni jakarlaymiz; bu Yǝⱨudiylarƣa nisbǝtǝn bizarliⱪ ix, ǝllǝrgǝ nisbǝtǝn ǝhmiⱪanilik dǝp ⱪarilidu;

24 Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcseségét.

ǝmma qaⱪirilƣanlar üqün eytⱪanda, mǝyli Yǝⱨudiylar bolsun yaki greklar bolsun, Mǝsiⱨ Hudaning küq-ⱪudriti wǝ Hudaning danaliⱪidur.

25 Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.

Qünki Hudaning ǝhmiⱪaniliki insanlarning danaliⱪidin üstündur, Hudaning ajizliⱪi insanlarning küqidin üstündur.

26 Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;

Qünki, i ⱪerindaxlar, silǝrning qaⱪirilƣan waⱪittiki ⱨalinglar üstidǝ oylinip beⱪinglar; qaⱪirilƣanlar arisida insaniy tǝrǝptin dana ⱪaralƣanlar anqǝ kɵp ǝmǝs, küq-ⱨoⱪuⱪⱪa igǝ bolƣanlar anqǝ kɵp ǝmǝs, aⱪsɵngǝklǝr anqǝ kɵp ǝmǝs idi;

27 Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

bǝlki Huda danalarni hijalǝtkǝ ⱪaldurux üqün bu dunyadiki ǝhmǝⱪ sanalƣanlarni talliwaldi; küqlüklǝrni hijalǝtkǝ ⱪaldurux üqün bu dunyadiki ajiz sanalƣanlarni talliwaldi;

28 És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

U yǝnǝ bu dunyadiki ⱪǝdirsizlǝrni, pǝs kɵrülidiƣanlarni talliwaldi, «yoⱪ bolƣan nǝrsilǝr»ni mǝwjut xǝy’ilǝrni yoⱪⱪa qiⱪiriwetix üqün talliwaldi.

29 Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

Uning mǝⱪsiti Huda aldida ⱨeq ǝt igisi mahtanmasliⱪ üqündur.

30 Tőle vagytok pedig ti a Krisztus Jézusban, ki bölcseségül lőn nékünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul:

Əmma Uning tǝripidin silǝr Mǝsiⱨ Əysada turisilǝr; U bizgǝ Hudadin kǝlgǝn danaliⱪ, ⱨǝⱪⱪaniyliⱪ, pak-muⱪǝddǝslik wǝ ⱨɵrlük-azadliⱪ ⱪilinƣandur;

31 Hogy, a mint meg van írva: A ki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék.

xuningdǝk [Tǝwratta] pütülgǝndǝk: «Pǝhirlinip mahtiƣuqi bolsa Rǝbdin pǝhirlinip mahtisun!».