1 Krónika 16
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
Tako so prinesli Božjo skrinjo in jo postavili na sredo šotora, ki ga je kralj David postavil zanjo ter pred Bogom darovali žgalne daritve in mirovne daritve.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Ko je David končal žrtvovanje žgalnih daritev in mirovnih daritev, je v Gospodovem imenu blagoslovil ljudstvo.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
Vsakemu iz Izraela, tako moškemu kakor ženski, vsakemu je razdelil hleb kruha, dober kos mesa in flaškon vina.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Nekatere izmed Lévijevcev je določil, da služijo pred Gospodovo skrinjo in da se spominjajo, se zahvaljujejo in hvalijo Gospoda, Izraelovega Boga:
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
vodja Asáfa in poleg njega Zeharjá, Jeiéla, Šemiramóta, Jehiéla, Matitjája, Eliába, Benajája in Obéd Edóma; in Jeiéla s plunkami in harfami, toda Asáf je igral na cimbale;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
tudi duhovnika Benajája in Jahaziéla s trobentami nenehno pred skrinjo Božje zaveze.
7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
Potem je na ta dan David prvič izročil ta psalm v roko Asáfa in njegovih bratov, da se zahvalijo Gospodu.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Zahvaljujte se Gospodu, kličite njegovo ime, med ljudstvom razglašajte njegova dela.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Prepevajte mu, prepevajte mu psalme, govorite o vseh njegovih čudovitih delih.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Ponašajte se z njegovim svetim imenom. Naj se veseli srce tistih, ki iščejo Gospoda.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Iščite Gospoda in njegovo moč, neprenehoma iščite njegov obraz.
12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Spominjajte se njegovih čudovitih del, ki jih je storil, njegovih čudežev in sodb njegovih ust;
13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
oh vi seme Izraela, njegovega služabnika, vi Jakobovi otroci, njegovi izbranci.
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
On je Gospod, naš Bog, njegove sodbe so po vsej zemlji.
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Vedno se zavedajte njegove zaveze, besede, katero je zapovedal tisočim rodovom,
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
celo zaveze, ki jo je sklenil z Abrahamom in njegove prisege Izaku
17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
in isto je potrdil Jakobu za zakon in Izraelu za večno zavezo,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
rekoč: »Tebi bom dal kánaansko deželo, žreb vaše dediščine, «
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
ko vas je bilo le malo, celo peščica in tujci v njej.
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Ko so hodili od naroda k narodu in od enega kraljestva k drugemu ljudstvu,
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
nobenemu človeku ni pustil, da jim stori krivico; da, zaradi njih je grajal kralje,
22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
rekoč: »Ne dotikajte se mojih maziljencev in mojim prerokom ne delajte hudega.«
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Poj Gospodu, vsa zemlja, iz dneva v dan naznanjaj njegovo rešitev duše.
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Oznanjajte njegovo slavo med pogani, njegova čudovita dela med vsemi narodi.
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Kajti velik je Gospod in silno naj bo hvaljen. Njega se je treba bati nad vsemi bogovi.
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Kajti vsi bogovi ljudstva so maliki, toda Gospod je naredil nebesa.
27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Slava in čast sta v njegovi prisotnosti, moč in veselje sta na njegovem kraju.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Dajajte Gospodu, ve sorodstva ljudstev, dajajte Gospodu slavo in moč.
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Dajajte Gospodu slavo, primerno njegovemu imenu, prinesite daritev in pridite predenj. Obožujte Gospoda v lepoti svetosti.
30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Boj se pred njim, vsa zemlja. Tudi zemeljski [krog] bo trden, ki ne bo omajan.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Naj bodo nebesa vesela in naj se zemlja veseli, in ljudje naj govorijo med narodi: » Gospod kraljuje.«
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Naj buči morje in njegova polnost. Naj se polja veselijo in vse, kar je na njih.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Potem bodo gozdna drevesa prepevala ob Gospodovi prisotnosti, ker on prihaja, da sodi zemljo.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Oh zahvaljujte se Gospodu, ker je dober, kajti njegovo usmiljenje traja za vedno.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
Recite: »Reši nas, oh Bog rešitve naših duš, zberi nas skupaj in nas osvobodi pred pogani, da se bomo lahko zahvaljevali tvojemu svetemu imenu in slavili v tvoji hvali.
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Blagoslovljen bodi Gospod, Izraelov Bog na veke vekov.« In vse ljudstvo je reklo: »Amen« in hvalilo Gospoda.
37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
Tako je tam, pred skrinjo Gospodove zaveze, pustil Asáfa in njegove brate, da nenehno služijo pred skrinjo, kakor je zahtevalo vsakodnevno delo,
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
in Obéd Edóma z oseminšestdesetimi njihovimi brati; tudi Jedutúnovega sina Obéd Edóma in Hosája, da bosta vratarja;
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
in duhovnika Cadóka in njegove brate duhovnike pred Gospodovim šotorskim svetiščem na visokem kraju, ki je bil pri Gibeónu,
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
da darujejo žgalne daritve Gospodu na oltarju, nenehne žgalne daritve, jutranje in večerne in da storijo glede na vse, kar je pisano v Gospodovi postavi, ki jo je zapovedal Izraelu;
41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
in z njimi Hemána, Jedutúna in druge, ki so bili izbrani, ki so bili določeni po imenu, da se zahvaljujejo Gospodu, ker njegovo usmiljenje traja večno;
42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
in z njimi Hemána in Jedutúna s trobentami in cimbalami za tiste, da bi igrali in z Božjimi glasbenimi instrumenti. Jedutúnovi sinovi pa so bili vratarji.
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
In vse ljudstvo je odšlo vsak človek k svoji hiši, in David se je vrnil, da blagoslovi svojo hišo.
