1 Krónika 16
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
И кад донесоше ковчег Божји, наместише га усред шатора, који му разапе Давид; и принесоше жртве паљенице и жртве захвалне пред Богом.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Потом принесавши Давид жртве паљенице и жртве захвалне, благослови народ у име Господње.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
И раздаде свим Израиљцима, и људима и женама, сваком по један хлеб и комад меса и врч вина.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Потом постави пред ковчегом Господњим слуге међу Левитима да помињу и славе и хвале Господа Бога Израиљевог:
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
Асафа поглавара, а другог за њим Захарију, и Јеила и Семирамота и Јехила и Мататију и Елијава и Венају и Овид-Едома; и Јеило удараше у псалтире и гусле, а Асаф у кимвале,
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
А Венаја и Јазило свештеници беху једнако с трубама пред ковчегом завета Господњег.
7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
У тај дан нареди Давид први пут да хвале Господа Асаф и браћа његова:
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Хвалите Господа; гласите име Његово; јављајте по народима дела Његова.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Певајте му, славите Га, казујте сва чудеса Његова.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Хвалите се светим именом Његовим; нека се весели срце оних који траже Господа.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Тражите Господа и силу Његову; тражите лице Његово без престанка.
12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Памтите чудеса Његова, која је учинио, знаке Његове и судове уста Његових.
13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
Семе Израиљево слуге су Његове, синови Јаковљеви изабрани Његови.
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
Он је Господ Бог наш, по свој су земљи судови Његови.
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Памтите увек завет Његов, реч коју је дао на хиљаду колена.
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
Шта је заветовао Авраму и за шта се клео Исаку,
17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
То је поставио Јакову за закон и Израиљу за завет вечни,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
Говорећи: Теби ћу дати земљу хананску у наследни део.
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Тада вас беше мало на број, беше вас мало, и бејасте дошљаци.
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Иђаху од народа до народа, и из једног царства к другом племену.
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
Не даде никоме да им науди, и караше за њих цареве:
22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
Не дирајте у помазанике моје и пророцима мојим не чините зла.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Певај Господу, сва земљо! Јављајте од дана на дан спасење Његово.
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Казујте по народима славу Његову, по свим племенима чудеса Његова.
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Јер је велик Господ и ваља Га хвалити веома; страшнији је од свих богова.
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Јер су сви Богови у народа ништа; а Господ је небеса створио.
27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Слава је и величанство пред Њим, сила и радост у стану Његовом.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Дајте Господу, племена народна, дајте Господу славу и част.
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Дајте Господу славу према имену Његовом, носите даре и идите преда Њ, поклоните се Господу и светој красоти.
30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Стрепи пред Њим, сва земљо; зато је васиљена тврда и неће се поместити.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Нек се веселе небеса и земља се радује; и нека говоре по народима: Господ царује.
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Нека пљеска море и шта је у њему; нека скаче поље и све што је на њему.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Тада нека се радују дрвета шумска пред Господом, јер иде да суди земљи.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Хвалите Господа, јер је добар, јер је довека милост Његова.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
И реците: Спаси нас, Боже спасења нашег, и скупи нас и избави нас од народа да славимо свето име Твоје, да се хвалимо Твојом славом.
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Благословен Господ Бог Израиљев од века и до века. Тада сав народ рече: Амин; и хвалише Господа.
37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
И остави онде пред ковчегом завета Господњег Асафа и браћу његову да служе пред ковчегом без престанка као што треба од дана на дан,
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
И Овид-Едома и браћу његову, шездесет и осам, Овид-Едома сина Једутуновог и Осу, да буду вратари;
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
А Садока свештеника и браћу његову свештенике пред шатором Господњим на висини у Гаваону,
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
Да приносе жртве паљенице Господу на олтару за жртве паљенице без престанка јутром и вечером, и да чине све што је написано у закону Господњем што је заповедио Израиљу,
41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
И с њима Емана и Једутуна и друге изабране, који бише поименце именовани да хвале Господа, јер је довека милост Његова,
42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
С њима Емана и Једутуна, да трубе у трубе и ударају у кимвале и у друге справе музичке Богу; а синове Једутунове да буду вратари.
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
Потом се разиђе сав народ, свак својој кући, а Давид се врати да благослови дом свој.
