1 Krónika 16
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
Attulerunt igitur arcam Dei, et constituerunt eam in medio tabernaculi, quod tetenderat ei David: et obtulerunt holocausta, et pacifica coram Deo.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Cumque complesset David offerens holocausta, et pacifica, benedixit populo in nomine Domini.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
Et divisit universis per singulos, a viro usque ad mulierem tortam panis, et partem assæ carnis bubalæ, et frixam oleo similam.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Constituitque coram arca Domini de Levitis, qui ministrarent, et recordarentur operum eius, et glorificarent, atque laudarent Dominum Deum Israel:
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
Asaph principem, et secundum eius Zachariam: Porro Iahiel, et Semiramoth, et Iehiel, et Mathathiam, et Eliab, et Banaiam, et Obededom: Iehiel super organa psalterii, et lyras: Asaph autem ut cymbalis personaret;
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
Banaiam vero, et Iaziel sacerdotes, canere tuba iugiter coram arca fœderis Domini.
7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
In illo die fecit David principem ad confitendum Domino Asaph, et fratres eius.
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Confitemini Domino, et invocate nomen eius: notas facite in populis adinventiones eius.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Cantate ei, et psallite ei: et narrate omnia mirabilia eius.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Laudate nomen sanctum eius: lætetur cor quærentium Dominum.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Quærite Dominum, et virtutem eius: quærite faciem eius semper.
12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Recordamini mirabilium eius quæ fecit: signorum illius, et iudiciorum oris eius.
13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
Semen Israel servi eius: filii Iacob electi eius.
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
Ipse Dominus Deus noster: in universa terra iudicia eius.
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Recordamini in sempiternum pacti eius: sermonis, quem præcepit in mille generationes.
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
Quem pepigit cum Abraham: et iuramenti illius cum Isaac.
17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
Et constituit illud Iacob in præceptum: et Israel in pactum sempiternum,
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
dicens: Tibi dabo Terram Chanaan, funiculum hereditatis vestræ.
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Cum essent pauci numero, parvi et coloni eius.
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Et transierunt de gente in gentem, et de regno ad populum alterum.
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
Non dimisit quemquam calumniari eos, sed increpavit pro eis reges.
22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
Nolite tangere Christos meos: et in prophetis meis nolite malignari.
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Cantate Domino omnis terra, annunciate ex die in diem salutare eius.
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Narrate in gentibus gloriam eius: in cunctis populis mirabilia eius.
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Quia magnus Dominus, et laudabilis nimis: et horribilis super omnes deos.
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Omnes enim dii populorum, idola: Dominus autem cælos fecit.
27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Confessio et magnificentia coram eo: fortitudo et gaudium in loco eius.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Afferte Domino familiæ populorum: afferte Domino gloriam et imperium.
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Date Domino gloriam, nomini eius, levate sacrificium, et venite in conspectu eius: et adorate Dominum in decore sancto.
30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Commoveatur a facie eius omnis terra: ipse enim fundavit orbem immobilem.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Lætentur cæli, et exultet terra: et dicant in nationibus, Dominus regnavit.
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Tonet mare, et plenitudo eius: exultent agri, et omnia quæ in eis sunt.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Tunc laudabunt ligna saltus coram Domino: quia venit iudicare terram.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Confitemini Domino, quoniam bonus: quoniam in æternum misericordia eius.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
Et dicite: Salva nos Deus salvator noster; et congrega nos, et erue de gentibus, ut confiteamur nomini sancto tuo, et exultemus in carminibus tuis.
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Benedictus Dominus Deus Israel ab æterno usque in æternum: et dicat omnis populo: Amen, et hymnum Domino.
37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
Reliquit itaque ibi coram arca fœderis Domini Asaph, et fratres eius, ut ministrarent in conspectu arcæ iugiter per singulos dies, et vices suas.
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
Porro Obededom, et fratres eius sexaginta octo; et Obededom filium Idithun, et Hosa constituit ianitores.
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
Sadoc autem sacerdotem, et fratres eius sacerdotes, coram tabernaculo Domini in excelso, quod erat in Gabaon,
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
ut offerrent holocausta Domino super altare holocautomatis iugiter, mane et vespere, iuxta omnia quæ scripta sunt in lege Domini, quam præcepit Israeli.
41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
Et post eum Heman, et Idithun, et reliquos electos, unumquemque vocabulo suo ad confitendum Domino: Quoniam in æternum misericordia eius.
42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
Heman quoque, et Idithun canentes tuba, et quatientes cymbala, et omnia musicorum organa ad canendum Deo; filios autem Idithun fecit esse portarios.
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
Reversusque est omnis populus in domum suam: et David, ut benediceret etiam domui suæ.
