1 Krónika 16
1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.
Così introdussero e collocarono l'arca di Dio al centro della tenda eretta per essa da Davide; offrirono olocausti e sacrifici di comunione a Dio.
2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
Terminati gli olocausti e i sacrifici di comunione, Davide benedisse il popolo in nome del Signore.
3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
Distribuì a tutti gli Israeliti, uomini e donne, una pagnotta, una porzione di carne e una schiacciata d'uva.
4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
Egli stabilì che alcuni leviti stessero davanti all'arca del Signore come ministri per celebrare, ringraziare e lodare il Signore, Dio di Israele.
5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
Erano Asaf il capo, Zaccaria il suo secondo, Uzzièl, Semiramot, Iechièl, Mattatia, Eliàb, Benaià, Obed-Edom e Ieièl, che suonavano strumenti musicali, arpe e cetre; Asaf suonava i cembali.
6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.
I sacerdoti Benaià e Iacazièl con le trombe erano sempre davanti all'arca dell'alleanza di Dio.
7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.
Proprio in quel giorno Davide per la prima volta affidò ad Asaf e ai suoi fratelli questa lode al Signore:
8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.
Lodate il Signore, acclamate il suo nome; manifestate ai popoli le sue gesta.
9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
Cantate in suo onore, inneggiate a lui, ripetete tutti i suoi prodigi.
10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
Gloriatevi sul suo santo nome; gioisca il cuore di quanti ricercano il Signore.
11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.
Cercate il Signore e la sua forza, ricercate sempre il suo volto.
12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.
Ricordate i prodigi che egli ha compiuti, i suoi miracoli e i giudizi della sua bocca.
13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai!
Stirpe di Israele suo servo, figli di Giacobbe, suoi eletti,
14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!
egli, il Signore, è il nostro Dio; in tutta la terra fanno legge i suoi giudizi.
15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
Si ricorda sempre dell'alleanza, della parola data a mille generazioni,
16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről.
dell'alleanza conclusa con Abramo, del giuramento fatto a Isacco,
17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
confermato a Giacobbe come statuto, a Israele come alleanza perenne:
18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
«A te darò il paese di Canaan, come tua parte di eredità».
19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
Eppure costituivano un piccolo numero; erano pochi e per di più stranieri nel paese.
20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba:
Passarono dall'una all'altra nazione, da un regno a un altro popolo.
21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök.
Egli non tollerò che alcuno li opprimesse; per essi egli castigò i re:
22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
«Non toccate i miei consacrati, non maltrattate i miei profeti».
23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.
Cantate al Signore, abitanti di tutta la terra; annunziate ogni giorno la sua salvezza.
24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;
Proclamate fra i popoli la sua gloria, fra tutte le nazioni i suoi prodigi.
25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;
Difatti grande è il Signore, degnissimo di lode e tremendo sopra tutti gli dei.
26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
Tutti gli dei venerati dai popoli sono un nulla; il Signore, invece, ha formato il cielo.
27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.
Splendore e maestà stanno davanti a lui; potenza e bellezza nel suo santuario.
28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!
Date per il Signore, stirpi dei popoli, date per il Signore gloria e onore.
29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
Date per il Signore gloria al suo nome; con offerte presentatevi a lui. Prostratevi al Signore in sacri ornamenti.
30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.
Tremate davanti a lui, abitanti di tutta la terra; egli fissò il mondo sì che non crolli.
31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
Gioiscano i cieli ed esulti la terra; si dica fra i popoli: «Il Signore regna».
32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.
Frema il mare con quanto contiene; tripudi la campagna con quanto è in essa.
33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.
Gridino di giubilo gli alberi della foresta di fronte al Signore, perché viene per giudicare la terra.
34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.
Lodate il Signore, perché è buono, perché la sua grazia dura sempre.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
Dite: «Salvaci, Dio della nostra salvezza; raccoglici, liberaci dalle genti sì che possiamo celebrare il tuo santo nome, gloriarci della tua lode.
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
Sia benedetto il Signore, Dio di Israele, di secolo in secolo». E tutto il popolo disse: «Amen, alleluia».
37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
Quindi Davide lasciò Asaf e i suoi fratelli davanti all'arca dell'alleanza del Signore, perché officiassero davanti all'arca secondo il rituale quotidiano;
38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
lasciò Obed-Edom figlio di Idutun, e Cosà, insieme con sessantotto fratelli, come portieri.
39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala;
Egli incaricò della Dimora del Signore che era sull'altura di Gàbaon il sacerdote Zadòk e i suoi fratelli,
40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
perché offrissero olocausti al Signore sull'altare degli olocausti per sempre, al mattino e alla sera, e compissero quanto è scritto nella legge che il Signore aveva imposta a Israele.
41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.
Con loro erano Eman, Idutun e tutti gli altri scelti e designati per nome perché lodassero il Signore, perché la sua grazia dura sempre.
42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.
Con loro avevano trombe e cembali per suonare e altri strumenti per il canto divino. I figli di Idutun erano incaricati della porta.
43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.
Infine tutto il popolo andò a casa e Davide tornò per salutare la sua famiglia.
