1 Krónika 14
1 Külde pedig Hírám, Tírus királya Dávidhoz követeket: czédrusfákat, kőmíveseket és ácsmestereket, hogy néki házat csináljanak.
And Hiram king of Tyre sent messengers to David, and timber of cedars, with masons and carpenters, to build him a house.
2 És megismeré Dávid, hogy az Úr őt megerősítette a királyságban Izráel felett, mivelhogy igen felmagasztaltatott vala az ő országa az ő népéért, az Izráelért.
And David perceived that Jehovah had established him king over Israel, for his kingdom was highly exalted, because of his people Israel.
3 Vőn pedig Dávid még több feleséget Jeruzsálemben, és nemze Dávid még több fiakat és leányokat.
And David took more wives at Jerusalem: and David begot more sons and daughters.
4 És ezek neveik azoknak, a kik születtek néki Jeruzsálemben: Sammua, Sobáb, Nátán és Salamon,
And these are the names of the children which he had in Jerusalem: Shammua, and Shobab, Nathan, and Solomon,
5 Ibhár, Elisua és Elpélet,
and Ibhar, and Elishua, and Elpelet,
6 Nógah, Néfeg és Jáfia,
and Nogah, and Nepheg, and Japhia,
7 Elisáma, Beheljada és Elifélet.
and Elishama, and Beeliada, and Eliphelet.
8 Megértvén pedig a Filiszteusok, hogy Dávid királylyá kenetett fel az egész Izráel felett, feljövének mind a Filiszteusok, hogy megkeressék Dávidot. Mely dolgot mikor Dávid meghallott, azonnal ellenök ment.
And the Philistines heard that David was anointed king over all Israel, and all the Philistines went up to seek David; and David heard [of it], and went out against them.
9 A Filiszteusok pedig eljövén, elszéledének a Réfaim völgyében.
And the Philistines came and spread themselves in the valley of Rephaim.
10 Akkor Dávid megkérdé az Istent, mondván: Felmenjek-é a Filiszteusok ellen, és kezembe adod-é őket? És monda néki az Úr: Menj fel, és kezedbe adom őket.
And David inquired of God saying, Shall I go up against the Philistines, and wilt thou give them into my hand? And Jehovah said to him, Go up; and I will give them into thy hand.
11 Felmenének azért Baál-perásimba, és ott Dávid őket megveré, és monda Dávid: Az Isten eloszlatá az én ellenségeimet az én kezem által, mint a vizeknek oszlását; azért nevezék azt a helyet Baál-perásimnak.
And they came up to Baal-perazim, and David smote them there; and David said, God has broken in upon mine enemies by my hand, as the breaking forth of waters. Therefore they called the name of that place Baal-perazim.
12 És ott hagyák az ő bálvány isteneiket, és Dávid megparancsolá, hogy megégessék azokat.
And they left their gods there; and David commanded, and they were burned with fire.
13 Ismét feltámadának a Filiszteusok és a völgyben szétterjeszkedtek.
And the Philistines yet again spread themselves in the valley.
14 Azért Dávid ismét megkérdé az Istent, és monda az Isten néki: Ne menj fel utánok, hanem fordulj el tőlök, és menj reájok a szederfák irányában;
And David inquired again of God; and God said to him, Go not up after them; turn round them and come upon them opposite the mulberry-trees.
15 És mikor hallándod a járás dobogását a szederfák tetején, akkor menj ki a viadalra; mert az Isten te előtted megyen, hogy megverje a Filiszteusok táborát.
And it shall be, when thou hearest the sound of marching in the tops of the mulberry-trees, that then thou shalt go out to battle; for God will have gone forth before thee to smite the army of the Philistines.
16 Dávid azért úgy cselekedék, a mint néki Isten meghagyta volt, és vágák a Filiszteusok táborát Gibeontól fogva szinte Gézerig.
And David did as God commanded him; and they smote the army of the Philistines from Gibeon even to Gezer.
17 És elterjede Dávid híre az országokban, és az Úr adá a tőle való félelmet minden pogányokra.
And the fame of David went out into all lands; and Jehovah brought the fear of him upon all the nations.
