1 Krónika 13
1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.
David consulted with the commanders of thousands and of hundreds, with every leader.
2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
David said to all the assembly of Israel, “If it seems good to you, and if this comes from Yahweh our God, let us send messengers everywhere to our brothers who remain in all the regions of Israel, and to the priests and Levites who are in their cities. Let them be told to join us.
3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.
Let us bring the ark of our God back to ourselves, for we did not seek his will in the days of Saul's reign.”
4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt.
The whole assembly agreed to do these things, because they seemed right in the eyes of all the people.
5 Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.
So David assembled all Israel together, from the Shihor River in Egypt to Lebo Hamath, to bring the ark of God from Kiriath Jearim.
6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.
David and all Israel went up to Baalah, that is, Kiriath Jearim, which belongs to Judah, to bring up from there the ark of God, which is called by Yahweh's name, Yahweh, who sits enthroned over the cherubim.
7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.
So they set the ark of God on a new cart. They brought it out of Abinadab's house. Uzzah and Ahio were guiding the cart.
8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, cziterákkal, hegedűkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.
David and all Israel were celebrating before God with all their might. They were singing with stringed instruments, tambourines, cymbals, and trumpets.
9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.
When they came to the threshing floor of Kidon, Uzzah reached out with his hand to grab the ark, because the oxen stumbled.
10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt.
Then the anger of Yahweh burned against Uzzah, and Yahweh killed him because Uzzah had reached out with his hand to the ark. He died there before God.
11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.
David was angry because Yahweh had attacked Uzzah. That place is called Perez Uzzah to this day.
12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!
David was afraid of God that day. He said, “How can I bring the ark of God home to me?”
13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.
So David did not move the ark to the city of David, but put it aside in the house of Obed Edom the Gittite.
14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.
The ark of God remained in Obed Edom's household in his house for three months. So Yahweh blessed his house and all that he possessed.
