1 Krónika 13
1 Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.
[One day] David talked with all his army officers. Some of them were commanders of 100 soldiers and some were commanders of 1,000 soldiers.
2 És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.
Then he summoned the other Israeli leaders and said to all of them, “If it seems to you to be a good thing for us to do, and if it is what Yahweh our God wants, let’s send a message to our fellow Israelis in all the areas of our country, including the priests and [other] descendants of Levi who are living among them in their towns and in the nearby pasturelands, to come and join us,
3 Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.
because we want to bring the Sacred Chest of our God back to us. While Saul [was the king], we did not go to God’s presence to ask him what we should do.”
4 És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt.
All the people agreed with David, because they all thought that it was the right thing to do.
5 Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.
So David gathered all the Israeli people, from the Shihor [River] in Egypt to Lebo-Hamath [town in the north, and told them that he wanted them] to [help] bring the Sacred Chest of God [back to Jerusalem] from Kiriath-Jearim [city].
6 Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.
David went with all the Israeli people to Baalah [town], which is [another name for] Kiriath-Jearim, to get the Sacred Chest. [The people believed that] God ruled from between the statues of winged creatures that was above the lid of the Sacred Chest [MTY].
7 És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.
The people put the Sacred Chest on a new cart and transported it from Abinadab’s house. Uzzah and Ahio were guiding [the oxen that were pulling the cart].
8 Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, cziterákkal, hegedűkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.
David and all the Israeli people were celebrating in God’s presence with all their strength. They were singing and [playing] lyres, harps, tambourines, and cymbals, and [blowing] trumpets.
9 Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.
But when David’s men came to the place where Kidon threshed grain, the oxen stumbled. So Uzzah reached out with his hand to prevent the Sacred Chest from falling off the cart.
10 És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt.
Yahweh immediately became very angry with Uzzah, and he caused Uzzah to suddenly die there because he had put his hand on the Sacred Chest, [and Yahweh had commanded that only the descendants of Levi who help the priests should touch the Sacred Chest].
11 Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.
David was angry because Yahweh had punished [MTY] Uzzah. And now that place [where Uzzah died] is called ‘The Punishment of Uzzah’.
12 És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!
That day, David was afraid of God. He asked [himself], “(How can I bring God’s Sacred Chest to my [city]?/I am afraid to bring God’s Sacred Chest to my [city].)” [RHQ]
13 És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom házában.
So the men with David did not take the Sacred Chest to Jerusalem. Instead, they took it to the house of Obed-Edom, who was from Gath [city].
14 És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.
The Sacred Chest stayed with Obed-Edom’s family in his house for three months. And [during that time] Yahweh blessed Obed-Edom’s family and everything that he owned.
