Sofoniás 1
1 Az Örökkévaló igéje, mely lett Czefanjához, Kúsi fiához, a ki fia Gedaljának, Chizkíja fia; Amarja fiának, Jósijáhú, Ámón fia, Jehúda királyának napjaiban.
Ma e wach mar Jehova Nyasaye mane obiro ne Zefania wuod Kushi, ma wuod Gedalia, ma wuod Amaria, ma wuod Hezekia e kinde loch Josia wuod Amon ruodh Juda.
2 Elveszítve elveszitek; mindent a föld színéről, úgymond az Örökkévaló;
“Abiro tieko gik moko duto mantie e piny mi lal nono,” Jehova Nyasaye owacho.
3 elveszítek embert és állatot, elveszítem az ég madarait és a tenger halait, és a botlás okait a gonoszokkal együtt; és kiirtom az embert a föld színéről, úgymond az Örökkévaló.
“Abiro tieko dhano kaachiel gi le, bende abiro tieko winy mafuyo e kor polo, kaachiel gi rech manie nam. Jomaricho biro pie pidhe pidhe, e ndalo manatiek dhano e wangʼ piny,” Jehova Nyasaye owacho.
4 Kinyújtom kezemet Jehúda ellen, meg mind a Jeruzsálem lakói ellen, s kiirtom ebből a helyből a Báal maradékát, a bálványpapok; nevét a papokkal együtt;
“Abiro kumo jo-Juda kaachiel gi ji duto modak Jerusalem. Abiro tieko jo-Baal duto mane odongʼ ka, mi agol oko nying joma luwo nyiseche mopa kaachiel gi jodologi.
5 meg azokat a kik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, s a leborulókat, kik esküsznek; az Örökkévalóra, és a kik esküsznek Malkámra;
Bende abiro tieko ji duto makulore ewi tat udi kalamo chiengʼ, dwe gi sulwe. Ji duto makulore ka kwongʼore gi nying Jehova Nyasaye, to bangʼe gikwongʼore gi nying Molek nyasach jo-Amon.
6 és azokat, kik elhúzódnak az Örökkévaló mellől, és a kik nem keresték az Örökkévalót és nem kérdezték meg.
Ji duto moseweyo luwo Jehova Nyasaye, kendo ok gimany Jehova Nyasaye kata mana penje wach.”
7 Csitt az Úr, az Örökkévaló előtt! Mert közel van az Örökkévaló napja; mert készített az Örökkévaló áldozást, szentelte meghívottjait.
Lingʼuru e nyim Jehova Nyasaye Manyalo Gik Moko Duto; nikech odiechiengʼ mar Jehova Nyasaye chiegni. Jehova Nyasaye oseloso misango, kendo osepwodho joma oseluongo.
8 És lészen az Örökkévaló áldozásának napján, megbüntetem a nagyokat meg a királyfiakat s mindazokat, kik idegen öltözékbe öltözködnek.
“E odiechiengʼ mitimoe misango mar Jehova Nyasaye abiro kumo joka ruoth, yawuot ruoth, kaachiel gi ji duto morwakore gi lewni mag jopinje mamoko.
9 És megbüntetem mind azt, a ki a küszöbön átugrik, ama napon, a kik megtöltik uruknak házát erőszakkal és csalással.
Chiengʼno, anakum ji duto mamiel e laru mar dino cham, kendo mapongʼo hekalu mar nyiseche manono gi timbe mahundu kod wuond.”
10 És lészen ama napon, úgymond az Örökkévaló, hallik jajkiáltás a halak kapuja felől, és jajgatás a második városrész felől, és nagy romlás a halmokról.
Jehova Nyasaye wacho niya, “Chiengʼno, ywak noywagre koa e rangach miluongo ni Dhoranga Rech, nduru noa e bath dala koma nyien, kendo koko nogore matek koa e gode.
11 Jajgassatok ti lakói a Mozsárnak, mert megsemmisült az egész kanaáni nép, kiírtattak mind az ezüsttel terheltek.
Gouru nduru un joma odak e mier moluoro chiro, johala mau madongo duto ibiro yweyo oko, kendo ji duto maloko ohand pesa notiek pep.
12 És lészen amaz időben, átkutatom Jeruzsálemet mécsesekkel és megbüntetem azon férfiakat, kik ott merevednek seprűjükön, akik azt mondják szívükben: nem tesz jót az Örökkévaló, se nem rosszat:
E ndalono abiro menyo Jerusalem gi teche ka akumo joma odak kanyo madhi nyime gi timo timbe maricho, ma gin joma chalo mana gi divai mawach; ka giparo ni, ‘Jehova Nyasaye ok notim gimoro amora maber kata marach.’
13 hogy legyen vagyonuk kifosztásra, házaik pedig pusztulásra; építenek házakat, de nem lakják, ültetnek szőlőket, de nem isszák borukat.
Mwandugi noyaki kendo utegi nomuki. Gibiro gero udi, to ok ginidagie, bende gibiro pitho puothe mzabibu to ok gini madh divai moa kuomgi.”
14 Közel van az Örökkévalónak nagy napja, közel van és siet nagyon; hallga, az Örökkévaló napja: keservesen sikolt ott a hős.
“Odiechiengʼ maduongʼ mar Jehova Nyasaye chiegni, adier ochiegni kendo obiro piyo. Chik iti! Ywagruok e odiechieng Jehova Nyasaye nobed malit, kendo jolweny bende nogo koko kanyo.
15 Haragnak napja ama nap, szorítás és szorongatás napja, vihar és viharzás napja, sötétség és homály napja, felhőnek és sűrű ködnek napja!
Odiechiengʼno nobed odiechieng mirima, enobed odiechieng mwodo lak kod rem malit, bende enobed odiechieng chandruok gi kethruok, enobed odiechiengʼ mopongʼ gi boche polo moimore, kendo odiechiengʼ mopongʼ gi rumbi kod mudho.
16 Harsona és riadás napja az erősített városok fölött és a magas ormok fölött.
To bende enobed odiechieng turumbete kod sigich mar lweny nowinjre e mier madongo mochiel motegno, kod ute mabeyo mag rito dala.
17 És szorongatom az embereket, hogy járjanak mint a vakok, mert az Örökkévaló ellen vétkeztek, és majd ontatik a vérük mint a por, és húsuk, mint a ganéj.
“Abiro kelo luoro kod achiedh-nade kuom oganda kendo gibiro wuotho mana ka muofni, nikech gisetimo richo e nyim Jehova Nyasaye. Rembgi nochwer piny kendo nyimbiye igi nopukre oko ka ngʼwe.
18 Sem ezüstjök, sem aranyuk nem mentheti majd meg őket, az Örökkévaló haragjának napján – és buzgalmának tűzétől megemésztetik az egész föld. Mert végpusztítást, bizony rémületest visz véghez mind a föld lakóival.
To kata mana fedha mathoth kod dhahabu ma gin-go ok noresgi, odiechiengʼ mar mirimb Jehova Nyasaye. Chiengʼ ma Jehova Nyasaye ngʼadoe bura, nyiego mager ma en-go nowangʼ piny duto, mitiek pep.” Kamano e kaka notiek gik moko duto modak e piny mana kadiemo wangʼ.
