< Sofoniás 1 >

1 Az Örökkévaló igéje, mely lett Czefanjához, Kúsi fiához, a ki fia Gedaljának, Chizkíja fia; Amarja fiának, Jósijáhú, Ámón fia, Jehúda királyának napjaiban.
Eso amoga hina bagade Yousaia (A: mone ea mano) da Yuda soge ouligisu, amo esoha Hina Gode da Sefanaiama sia: ne i. (Sefanaia da Giusai amalu Gedalaia amalu A: malaia amalu hina bagade Hesigaia amo ilia egaga fi dunu esalu.)
2 Elveszítve elveszitek; mindent a föld színéről, úgymond az Örökkévaló;
Hina Gode da amane sia: i, “Na da osobo bagadega esalebe liligi huluane gugunufinisisimu.
3 elveszítek embert és állatot, elveszítem az ég madarait és a tenger halait, és a botlás okait a gonoszokkal együtt; és kiirtom az embert a föld színéről, úgymond az Örökkévaló.
Na da dunu fi huluane, ohe fi, sio amola menabo huluane wadela: lesimu. Wadela: i hamosu dunu huluane dafama: ne, Na da wadela: lesimu. Na da dunu fi huluane wadela: lesisia, dunu afae esalebe da hame ba: mu. Na, Hina Gode, da sia: i dagoi.
4 Kinyújtom kezemet Jehúda ellen, meg mind a Jeruzsálem lakói ellen, s kiirtom ebből a helyből a Báal maradékát, a bálványpapok; nevét a papokkal együtt;
Na da Yelusaleme moilai bai bagade fi amola Yuda soge fi huluane ilima se bagade imunu. Na da ilia Ba: ilema nodone sia: ne gadosu hou huluane gugunufinisimudafa. Amasea, dunu huluane da Na hou hame lalegagui gobele salasu dunu (amo da Ba: ilema hawa: hamosa) amo gogolele, bu hamedafa dawa: mu.
5 meg azokat a kik leborulnak a háztetőkön az ég serege előtt, s a leborulókat, kik esküsznek; az Örökkévalóra, és a kik esküsznek Malkámra;
Na da nowa dunu da diasu da: iya gado heda: le, eso amola gasumuni amola oubi amoma nodone sia: ne gadosa, amo fi huluane wadela: lesimu. Amola nowa da Nama nodone sia: ne gadosa, amola ilia lafidili Nama molole fa: no bobogemu sia: sa, be gilisili ogogosu ‘gode’ Moulege ea dioba: le sia: sa, amo amola Na da wadela: lesimu.
6 és azokat, kik elhúzódnak az Örökkévaló mellől, és a kik nem keresték az Örökkévalót és nem kérdezték meg.
Amola nowa dunu da Nama fa: no bobogelalu bu wadela: i hou amoma sinidigili, amola Nama Na ouligisu amola hou olelesu hame adole ba: sa, amo amola Na da wadela: lesimu,” Hina Gode da amane sia: i.
7 Csitt az Úr, az Örökkévaló előtt! Mert közel van az Örökkévaló napja; mert készített az Örökkévaló áldozást, szentelte meghívottjait.
Hina Gode Ea Fofada: su Eso amoga E da osobo bagade fi wadela: lesimu amo da gadenesa. Amaiba: le, dilia huluane Ea midadi ouiya: le esaloma. Hina Gode da Ea fi dunu gobele salasu hou defele, medole legemu. E da ha lai dunu amo Yuda soge liligi huluane gegenana lama: ne hiougi dagoi.
8 És lészen az Örökkévaló áldozásának napján, megbüntetem a nagyokat meg a királyfiakat s mindazokat, kik idegen öltözékbe öltözködnek.
Hina Gode da amane sia: sa, “Amo medole legesu esoga, Na da eagene hawa: hamosu dunu, amola hina bagade ea mano, amola nowa da ga fi ilia sia: ne gadosu hou hamonana, amo huluane ilima se imunu.
9 És megbüntetem mind azt, a ki a küszöbön átugrik, ama napon, a kik megtöltik uruknak házát erőszakkal és csalással.
Na da nowa dunu da hame lalegagui agoane nodone sia: ne gadosa, amola ilia ouligisu dunu ea diasu wamolai liligi amoga nabama: ne wamolasa amola medole legesa, amo dunu huluane ilima Na da se bagade imunu.
10 És lészen ama napon, úgymond az Örökkévaló, hallik jajkiáltás a halak kapuja felől, és jajgatás a második városrész felől, és nagy romlás a halmokról.
Hina Gode da amane sia: sa, “Amo esoga dilia da Yelusaleme moilai bai bagade Menabo Logo Ga: su amoga dibi sia: bagade nabimu. Yelusaleme moilai bai bagade gaheabolo la: idiga, dilia da didigia: su nabimu. Amola agolo damana agolo agebe ea ga: defele nabimu.
11 Jajgassatok ti lakói a Mozsárnak, mert megsemmisült az egész kanaáni nép, kiírtattak mind az ezüsttel terheltek.
Amo nabasea, dilia moilai bai bagade hagudu la: idi esalebe dunu, didiga: ma amola dima! Bai dilia bidi lasu dunu huluane da bogogia: i dagoi.
12 És lészen amaz időben, átkutatom Jeruzsálemet mécsesekkel és megbüntetem azon férfiakat, kik ott merevednek seprűjükön, akik azt mondják szívükben: nem tesz jót az Örökkévaló, se nem rosszat:
Amasea, amo esoga, Na da gamali lale, Yelusaleme ganodini hogomu. Nowa dunu da hahawane hi hou da defele dawa: lebe, amola ilisu da, ‘Hina Gode da hamedei. E da hawa: hamomu hame dawa: ,’ amane sia: sa, amo huluanema Na da se imunu.
13 hogy legyen vagyonuk kifosztásra, házaik pedig pusztulásra; építenek házakat, de nem lakják, ültetnek szőlőket, de nem isszák borukat.
Ilia gagui liligi wamolai dagoi ba: mu, amola ilia diasu wadela: lesi dagoi ba: mu. Ilia da diasu ili gagubi amoga hamedafa fifi ahoanumu, amola ilia waini efe sagabe amo ea waini hano hamedafa nanamu.”
14 Közel van az Örökkévalónak nagy napja, közel van és siet nagyon; hallga, az Örökkévaló napja: keservesen sikolt ott a hős.
Hina Gode Ea eso bagade da doaga: mu gadenesa. Amola gadeneidafa amola hedolowane doaga: mu. Amo eso da se nabasu bagadedafa ba: mu. Amola nimi bagade dadi gagui dunu da lobo healeiba: le, didigia: mu.
15 Haragnak napja ama nap, szorítás és szorongatás napja, vihar és viharzás napja, sötétség és homály napja, felhőnek és sűrű ködnek napja!
Amo eso da ougi ha lasu eso, se nabasu amola bidi hamosu eso, wadela: lesisu amola mugulusu eso, amoga da gasi bagade amola alaloyo amola hadigi da bunumai mumobiga dedebomu.
16 Harsona és riadás napja az erősített városok fölött és a magas ormok fölött.
Amo esoha gegesu ‘dalabede’ wesu bagade nabimu, amola gegesu dunu ilia halasu fawane nabimu. Ilia da moilai bai bagade gagili sali amola diasu sedade gado gagagula heda: i amoma doagala: beba: le, halasu bagade nabimu.
17 És szorongatom az embereket, hogy járjanak mint a vakok, mert az Örökkévaló ellen vétkeztek, és majd ontatik a vérük mint a por, és húsuk, mint a ganéj.
Hina Gode da amane sia: sa, “Na da se nabasu bagadedafa dunu fifi asi gala huluane ilima imunu. Amaiba: le, ilia da si dofoi dunu agoane ahoanumu. Ilia da Nama wadela: le hamoiba: le, ilia maga: me da hano agoane sogadigimu, amola ilia bogogia: le, ilia da: i hodo da udigili osoboga dasagia: ma: ne dialumu.”
18 Sem ezüstjök, sem aranyuk nem mentheti majd meg őket, az Örökkévaló haragjának napján – és buzgalmának tűzétől megemésztetik az egész föld. Mert végpusztítást, bizony rémületest visz véghez mind a föld lakóival.
Amo esoha, Hina Gode da Ea ougi bagade hou olelesea, ilia silifa amola gouli gagui amo da ili hame gaga: mu. Osobo bagade huluane da Gode Ea ougi lalu agoane amoga wadela: lesi dagoi ba: mu. E da hedolodafa dunu huluane osobo bagade amoga esalebe, amo ilia esalusu dagolesimu.

< Sofoniás 1 >