< Zakariás 7 >
1 Történt Darjáves királynak negyedik évében, lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, a kilenczedik hónap negyedikén: Kiszlévben.
When Darius had been the emperor for almost four years, on December 7, Yahweh gave me [another] message.
2 Küldte ugyanis Bét-Él Saréczert és Régem-Mélekhet meg embereit, hogy könyörögjenek az Örökkévalóhoz,
The people of Bethel [city] sent two men, Sharezer and Regem-Melech, along with some other men, [to the temple of Yahweh, the Commander of the armies of angels, ] to request that Yahweh bless them.
3 hogy szóljanak az Örökkévaló, a seregek ura házához való papokhoz meg a prófétákhoz, mondván: Vajon sírjak-e az ötödik hónapban, megtartózkodással, amint tettem immár annyi év óta?
They also asked the priests at Yahweh’s temple and the prophets [this question]: “For many years, during the fifth month [and during the seventh month of each year], we have mourned and (fasted/abstained from eating food). Should we [continue to do that]?”
4 Akkor lett hozzám az Örökkévalónak, a seregek urának igéje, mondván:
Then the Commander of the armies of angels gave me a message.
5 Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, mondván: Midőn böjtöltök és gyászt tartotok az ötödik és hetedik hóban – és pedig már hetven év óta – vajon nékem böjtöltök-e böjtölve?
[He said], “Tell [RHQ] the priests and all the [other] people of Judah that during the past 70 years, when they mourned and fasted during the fifth and seventh months [of each year], it was not really [RHQ] me, [Yahweh], whom they were [honoring].
6 S midőn esztek és midőn isztok, nemde ti vagytok az evők, és ti az ivók?
And when they ate and drank, it was really [RHQ] to [benefit] themselves.
7 Nemde tudjátok azon szavakat, melyeket hirdetett az Örökkévaló, az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakva volt és jólétben, meg városai körülötte, a Délvidék s az Alföld is lakva volt!
That is certainly [RHQ] what I continually told the former prophets to proclaim [to the people], when Jerusalem and the nearby towns were prosperous and filled with people, and people [also] lived in the desert area to the south and in the foothills [to the west].”
8 És lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, mondván:
Yahweh gave another message to me, saying
9 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, s szeretetet és irgalmat míveljetek kiki testvérével.
“[Tell the people that] this is what the Commander of the armies of angels says: ‘Do what is just/right, and act kindly and mercifully toward each other.
10 Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt ne fosztogassatok, és rosszat senki a testvére ellen ne gondoljatok ki szívetekben.
Do not (oppress/treat cruelly) widows or orphans or foreigners or poor people. Do not even think about doing evil to anyone else.’”
11 De vonakodtak figyelni, makacs vállat mutattak és füleiket megnehezítették, úgy hogy nem hallottak;
But the people refused to pay attention [to what Yahweh said]. They turned their backs [to him], and put their hands over their ears in order to not hear [what he said].
12 szívöket pedig gyémánttá tették, úgy hogy nem hallották a tant és a szavakat, melyeket küldött az Örökkévaló, a seregek ura az ő szellemével, az előbbi próféták által; és lett nagy harag az Örökkévaló, a seregek ura részéről.
They were very stubborn [IDM], and they would not listen to the laws [that God gave to Moses] or the messages that the Commander of the armies of angels told his Spirit to give to the prophets who were now dead. So the Commander of the armies of angels was very angry.
13 És volt, valamint szólította, de nem hallgattak rá, úgy szólítottak ők, de nem hallgattam rájuk, mondja az Örökkévaló, a seregek ura;
The Commander of the armies of angels says, “When I called/spoke [to the people], they would not listen. So when they called/prayed [to me], I did not listen.
14 Vihar módjára szétszórtam őket mind a nemzetekhez, amelyeket nem ismertek, az ország pedig elpusztult ő utánok, járó-kelő nélkül; így tették pusztasággá a gyönyörűséges országot.
And I caused them to be scattered among many nations, where they were strangers. [It was as though] [MET] a whirlwind [picked them up and carried them away from their country]. The country/land that they [were forced to] leave was ruined, with the result that no one could [live there or even] travel through it. [It was previously] a delightful land, but they caused it to become (desolate/like a desert).”