Zakariás 7
1 Történt Darjáves királynak negyedik évében, lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, a kilenczedik hónap negyedikén: Kiszlévben.
And it came to pass in the fourth year of king Darius, that the word of Yhwh came unto Zechariah in the fourth day of the ninth month, even in Chisleu;
2 Küldte ugyanis Bét-Él Saréczert és Régem-Mélekhet meg embereit, hogy könyörögjenek az Örökkévalóhoz,
When they had sent unto the house of God Sherezer and Regem–melech, and their men, to pray before Yhwh,
3 hogy szóljanak az Örökkévaló, a seregek ura házához való papokhoz meg a prófétákhoz, mondván: Vajon sírjak-e az ötödik hónapban, megtartózkodással, amint tettem immár annyi év óta?
And to speak unto the priests which were in the house of Yhwh of Armies, and to the prophets, saying, Should I weep in the fifth month, separating myself, as I have done these so many years?
4 Akkor lett hozzám az Örökkévalónak, a seregek urának igéje, mondván:
Then came the word of Yhwh of Armies unto me, saying,
5 Szólj az ország egész népéhez és a papokhoz, mondván: Midőn böjtöltök és gyászt tartotok az ötödik és hetedik hóban – és pedig már hetven év óta – vajon nékem böjtöltök-e böjtölve?
Speak unto all the people of the land, and to the priests, saying, When ye fasted and mourned in the fifth and seventh month, even those seventy years, did ye at all fast unto me, even to me?
6 S midőn esztek és midőn isztok, nemde ti vagytok az evők, és ti az ivók?
And when ye did eat, and when ye did drink, did not ye eat for yourselves, and drink for yourselves?
7 Nemde tudjátok azon szavakat, melyeket hirdetett az Örökkévaló, az előbbi próféták által, mikor Jeruzsálem lakva volt és jólétben, meg városai körülötte, a Délvidék s az Alföld is lakva volt!
Should ye not hear the words which Yhwh hath cried by the former prophets, when Jerusalem was inhabited and in prosperity, and the cities thereof round about her, when men inhabited the south and the plain?
8 És lett az Örökkévaló igéje Zekarjához, mondván:
And the word of Yhwh came unto Zechariah, saying,
9 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, s szeretetet és irgalmat míveljetek kiki testvérével.
Thus speaketh Yhwh of Armies, saying, Execute true judgment, and shew mercy and compassions every man to his brother:
10 Özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt ne fosztogassatok, és rosszat senki a testvére ellen ne gondoljatok ki szívetekben.
And oppress not the widow, nor the fatherless, the stranger, nor the poor; and let none of you imagine evil against his brother in your heart.
11 De vonakodtak figyelni, makacs vállat mutattak és füleiket megnehezítették, úgy hogy nem hallottak;
But they refused to hearken, and pulled away the shoulder, and stopped their ears, that they should not hear.
12 szívöket pedig gyémánttá tették, úgy hogy nem hallották a tant és a szavakat, melyeket küldött az Örökkévaló, a seregek ura az ő szellemével, az előbbi próféták által; és lett nagy harag az Örökkévaló, a seregek ura részéről.
Yea, they made their hearts as an adamant stone, lest they should hear the law, and the words which Yhwh of Armies hath sent in his spirit by the former prophets: therefore came a great wrath from Yhwh of Armies.
13 És volt, valamint szólította, de nem hallgattak rá, úgy szólítottak ők, de nem hallgattam rájuk, mondja az Örökkévaló, a seregek ura;
Therefore it is come to pass, that as he cried, and they would not hear; so they cried, and I would not hear, saith Yhwh of Armies:
14 Vihar módjára szétszórtam őket mind a nemzetekhez, amelyeket nem ismertek, az ország pedig elpusztult ő utánok, járó-kelő nélkül; így tették pusztasággá a gyönyörűséges országot.
But I scattered them with a whirlwind among all the nations whom they knew not. Thus the land was desolate after them, that no man passed through nor returned: for they laid the pleasant land desolate.
