Zakariás 4

1 S visszajött az angyal, ki velem beszélt és a felébresztett engem mint valakit, ki álmából fölébresztetik.

Et reversus est angelus qui loquebatur in me, et suscitavit me quasi virum qui suscitatur de somno suo.

2 És szólt hozzám: Mit látsz? Mondtam: Láttam, és íme egy lámpás, egészen aranyból, csészéje pedig a tetején és a hét mécsese rajta, hét meg hét öntőcső a tetején levő mécsesek számára.

Et dixit ad me: Quid tu vides? Et dixi: Vidi, et ecce candelabrum aureum totum, et lampas ejus super caput ipsius, et septem lucernæ ejus super illud, et septem infusoria lucernis quæ erant super caput ejus.

3 És két olajfa mellette, egy a csésze jobbjáról és egy a baljáról.

Et duæ olivæ super illud: una a dextris lampadis, et una a sinistris ejus.

4 S megszólaltam és szóltam az angyalhoz, ki velem beszélt, mondván: Mik ezek, Uram?

Et respondi, et aio ad angelum qui loquebatur in me, dicens: Quid sunt hæc, domine mi?

5 Felelt az angyal, ki velem beszélt és szólt hozzám: Hát nem tudod, mik legyenek ezek? Mondtam: Nem, Uram!

Et respondit angelus qui loquebatur in me, et dixit ad me: Numquid nescis quid sunt hæc? Et dixi: Non, domine mi.

6 Erre felelt és szólt hozzám, mondván: Ez az Örökkévaló igéje Zerubbábelhez, mondván: Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.

Et respondit, et ait ad me, dicens: Hoc est verbum Domini ad Zorobabel, dicens: Non in exercitu, nec in robore, sed in spiritu meo, dicit Dominus exercituum.

7 Mi vagy te, nagy hegy! Zerubbábel előtt síksággá! Fölteszi a csúcskövet örömzaj mellett: Bájt, bájt neki!

Quis tu, mons magne, coram Zorobabel? In planum: et educet lapidem primarium, et exæquabit gratiam gratiæ ejus.

8 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Et factum est verbum Domini ad me, dicens:

9 Zerubbábel kezei alapították ezt a házat s az ő kezei fogják bevégezni; s megtudod, hogy az Örökkévaló, a seregek ura küldött engem hozzátok.

Manus Zorobabel fundaverunt domum istam, et manus ejus perficient eam: et scietis quia Dominus exercituum misit me ad vos.

10 Mert ki csúfolja a csekély dolgok napját? Majd örvendve látják a mérő ón kövét Zerubbábel kezében ezek heten – az Örökkévaló szemei – ők járják be az egész földet.

Quis enim despexit dies parvos? Et lætabuntur, et videbunt lapidem stanneum in manu Zorobabel. Septem isti oculi sunt Domini, qui discurrunt in universam terram.

11 Erre megszólaltam és szóltam hozzá: Mi ez a két olajfa a lámpás jobbjánál és baljánál?

Et respondi, et dixi ad eum: Quid sunt duæ olivæ istæ, ad dexteram candelabri, et ad sinistram ejus?

12 És megszólaltam másodszor és szóltam hozzá: Mi az a két olajfa-csokor, mely a két aranycsatorna oldalán van, amelyek öntik magukból az aranyat?

Et respondi secundo, et dixi ad eum: Quid sunt duæ spicæ olivarum quæ sunt juxta duo rostra aurea in quibus sunt suffusoria ex auro?

13 Szólt hozzám, mondván: Hát nem tudod, mik ezek? Mondtam: Nem, Uram.

Et ait ad me, dicens: Numquid nescis quid sunt hæc? Et dixi: Non, domine mi.

14 És mondta: Az olajnak két fia ezek, akik ott állnak az egész föld Ura mellett.

Et dixit: Isti sunt duo filii olei, qui assistunt Dominatori universæ terræ.