Zakariás 4

1 S visszajött az angyal, ki velem beszélt és a felébresztett engem mint valakit, ki álmából fölébresztetik.

L’Ange qui conversait avec moi revint; il me réveilla comme un homme qu’on réveillerait de son sommeil.

2 És szólt hozzám: Mit látsz? Mondtam: Láttam, és íme egy lámpás, egészen aranyból, csészéje pedig a tetején és a hét mécsese rajta, hét meg hét öntőcső a tetején levő mécsesek számára.

Et il me dit: "Que vois-tu?" Je répondis: "Je vois un chandelier tout en or son récipient sur son sommet, ses sept lampes alignéeset sept conduits pour les lampes qui en couronnent le sommet.

3 És két olajfa mellette, egy a csésze jobbjáról és egy a baljáról.

Puis, deux oliviers à ses côtés, l’un à droite du récipient, l’autre à gauche."

4 S megszólaltam és szóltam az angyalhoz, ki velem beszélt, mondván: Mik ezek, Uram?

Je repris et je dis à l’ange qui conversait avec moi: "Qu’est-ce que ces choses, Seigneur?"

5 Felelt az angyal, ki velem beszélt és szólt hozzám: Hát nem tudod, mik legyenek ezek? Mondtam: Nem, Uram!

L’Ange qui conversait avec moi me répondit: "Quoi! Tu ne sais donc pas ce que signifient ces choses?" Je répondis: "Non, Seigneur!"

6 Erre felelt és szólt hozzám, mondván: Ez az Örökkévaló igéje Zerubbábelhez, mondván: Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.

Il reprit et me parla en ces termes: "Ceci est la parole de l’Eternel à Zorobabel: Ni par la puissance ni par la force, mais bien par mon esprit! dit l’Eternel-Cebaot.

7 Mi vagy te, nagy hegy! Zerubbábel előtt síksággá! Fölteszi a csúcskövet örömzaj mellett: Bájt, bájt neki!

Qu’es-tu, grande montagne, devant Zorobabel? une simple plaine. Qu’il amène la pierre du faîte au milieu des acclamations: "Qu’elle est belle! Qu’elle est belle!"

8 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

La parole de l’Eternel me fut adressée en ces termes:

9 Zerubbábel kezei alapították ezt a házat s az ő kezei fogják bevégezni; s megtudod, hogy az Örökkévaló, a seregek ura küldött engem hozzátok.

"Les mains de Zorobabel ont fondé cette maison, et ses mains l’achèveront, afin que tu reconnaisses que c’est l’Eternel-Cebaot qui m’a envoyé vers vous.

10 Mert ki csúfolja a csekély dolgok napját? Majd örvendve látják a mérő ón kövét Zerubbábel kezében ezek heten – az Örökkévaló szemei – ők járják be az egész földet.

Car qui mépriserait le jour de ces humbles commencements? Plutôt se réjouiront-ils de voir la pierre du niveau dans la main de Zorobabel. Ces sept-là sont les yeux de l’Eternel qui parcourent toute la terre."

11 Erre megszólaltam és szóltam hozzá: Mi ez a két olajfa a lámpás jobbjánál és baljánál?

Je pris la parole et lui dis: "Qu’est-ce que ces deux oliviers à droite et à gauche du chandelier?"

12 És megszólaltam másodszor és szóltam hozzá: Mi az a két olajfa-csokor, mely a két aranycsatorna oldalán van, amelyek öntik magukból az aranyat?

Je repris pour la seconde fois et lui dis: "Qu’est-ce que ces deux branches d’olivier à côté des deux tuyaux d’or qui laissent couler le liquide doré?"

13 Szólt hozzám, mondván: Hát nem tudod, mik ezek? Mondtam: Nem, Uram.

Il me répondit en ces termes: "Quoi! Tu ne sais pas ce qu’elles signifient? Non, Seigneur!" répliquai-je.

14 És mondta: Az olajnak két fia ezek, akik ott állnak az egész föld Ura mellett.

Alors, il dit: "Ce sont les deux hommes consacrés par l’huile, qui se tiennent auprès du Maître de toute la terre!"