Zakariás 4
1 S visszajött az angyal, ki velem beszélt és a felébresztett engem mint valakit, ki álmából fölébresztetik.
Anđeo koji je govorio sa mnom vrati se tad i probudi me kao čovjeka koji se oda sna budi.
2 És szólt hozzám: Mit látsz? Mondtam: Láttam, és íme egy lámpás, egészen aranyból, csészéje pedig a tetején és a hét mécsese rajta, hét meg hét öntőcső a tetején levő mécsesek számára.
“Što vidiš?” - upita. Ja odgovorih: “Vidim, evo, svijećnjak, sav od zlata, s posudom za ulje vrh njega; i sedam je žižaka na svijećnjaku, sa sedam lijevaka za sedam žižaka što su na njemu.
3 És két olajfa mellette, egy a csésze jobbjáról és egy a baljáról.
Dvije su masline kraj njega, jedna njemu zdesna, druga slijeva.”
4 S megszólaltam és szóltam az angyalhoz, ki velem beszélt, mondván: Mik ezek, Uram?
Obratih se anđelu koji je govorio sa mnom i upitah ga: “Što je to, gospodaru?”
5 Felelt az angyal, ki velem beszélt és szólt hozzám: Hát nem tudod, mik legyenek ezek? Mondtam: Nem, Uram!
Anđeo koji je govorio sa mnom odgovori mi: “Zar ne znaš što je to?” Ja rekoh: “Ne, gospodaru.”
6 Erre felelt és szólt hozzám, mondván: Ez az Örökkévaló igéje Zerubbábelhez, mondván: Nem hatalommal, sem nem erővel, hanem az én szellememmel, mondja az Örökkévaló, a seregek ura.
[6a] On mi tad odgovori ovako: [6b]Evo riječi Jahvine Zerubabelu: “Ne silom niti snagom, već duhom mojim!” - riječ je Jahve nad Vojskama.
7 Mi vagy te, nagy hegy! Zerubbábel előtt síksággá! Fölteszi a csúcskövet örömzaj mellett: Bájt, bájt neki!
Što si ti, goro velika? Pred Zreubabelom postaješ ravnica! On će izvući krunišni kamen uz poklike: “Hvala! Hvala za njega!”
8 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
Dođe mi potom riječ Jahvina:
9 Zerubbábel kezei alapították ezt a házat s az ő kezei fogják bevégezni; s megtudod, hogy az Örökkévaló, a seregek ura küldött engem hozzátok.
Zerubabelove su ruke ovaj Dom utemeljile, njegove će ga ruke završiti. I vi ćete znati da me k vama poslao Jahve nad Vojskama.
10 Mert ki csúfolja a csekély dolgok napját? Majd örvendve látják a mérő ón kövét Zerubbábel kezében ezek heten – az Örökkévaló szemei – ők járják be az egész földet.
[10a] Jer, tko je prezreo dan skromnih početaka? Radovat će se kad vide olovni visak u ruci Zerubabelovoj. [10b] “Ovih sedam oči su Jahvine što strijeljaju po svoj zemlji.”
11 Erre megszólaltam és szóltam hozzá: Mi ez a két olajfa a lámpás jobbjánál és baljánál?
Tad progovorih i zapitah ga: “Što su one dvije masline desno i lijevo od svijećnjaka?”
12 És megszólaltam másodszor és szóltam hozzá: Mi az a két olajfa-csokor, mely a két aranycsatorna oldalán van, amelyek öntik magukból az aranyat?
Progovorih opet i upitah ga: “Što su one dvije maslinove grančice koje kroz dvije zlatne cijevi dolijevaju ulje?”
13 Szólt hozzám, mondván: Hát nem tudod, mik ezek? Mondtam: Nem, Uram.
On mi odgovori: “Zar ne znaš što je to?” Odvratih: “Ne, gospodaru!”
14 És mondta: Az olajnak két fia ezek, akik ott állnak az egész föld Ura mellett.
On reče: “To su dva Pomazanika koji stoje pred Gospodarem sve zemlje.”
