Zakariás 3

1 És láttatta velem Józsuát, a főpapot, amint áll az Örökkévaló angyala előtt s a Vádló ott áll jobbja felől, hogy vádolja.

Pea naʻa ne fakahā kiate au ʻa Siosiua, ko e taulaʻeiki lahi, ʻoku tuʻu ʻi he ʻao ʻoe ʻāngelo ʻa Sihova; pea tuʻu ʻa hono fili ko Sētane ʻi hono potu toʻomataʻu, ko hono tukuakiʻi.

2 És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Megdorgál téged az Örökkévaló, te Vádló, igenis megdorgál téged az Örökkévaló, a ki Jeruzsálemet kiválasztotta – nemde tűzből kiragadott üszök ez?

Pea naʻe pehē ʻa Sihova kia Sētane, “ʻE Sētane ke valokiʻi koe ʻe Sihova, ʻio, ʻa Sihova ʻaia kuo ne fili ʻa Selūsalema, ke ne valokiʻi koe! ʻIkai ko e potupotuʻi afi eni, kuo hamusi mai mei he afi?”

3 Józsua pedig szennyes ruhákba volt öltözve, s ott állt az angyal előtt.

Ka ko eni, naʻe kofuʻaki ʻa Siosiua ʻae ngaahi kofu fakalielia, ʻi heʻene tuʻu ʻi he ʻao ʻoe ʻāngelo.

4 Megszólalt és szólt az előtte állókhoz, mondván: Vegyétek le róla a szennyes ruhákat. Ekkor szólt hozzá: Lásd, eltávolítottam rólad bűnödet, s majd öltöztetnek díszruhákba.

Pea naʻe lea ia kiate kinautolu naʻe tutuʻu ʻi hono ʻao, ʻo pehē, “Vete meiate ia ʻae ngaahi kofu fakalielia;” pea naʻa ne pehē kiate ia, “Vakai, kuo u pule ke mole atu meiate koe ʻa hoʻo ngaahi hia, pea te u totongi mo fakakofuʻaki koe ʻae kofu foʻou.”

5 És mondtam: tegyenek tiszta süveget a fejére. És rátették a tiszta süveget a fejére és ruhákba öltöztették, az Örökkévaló angyala pedig ott állt.

Pea ne u pehē, “Tuku ke nau ʻai ki hono ʻulu ʻae pale fakasanisani; pea ko ia naʻa nau ʻai ha pale fakasanisani ki hono ʻulu, pea naʻe ʻai mo e ngaahi kofu kiate ia. Pea naʻe tuʻu ofi ai ʻae ʻāngelo ʻa Sihova.

6 És megintette az Örökkévaló angyala Józsuát, mondván:

Pea naʻe fakapapau mai ʻe he ʻāngelo ʻa Sihova kia Siosiua, ʻo pehē,

7 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Ha útjaim szerint jársz és ha őrizetemet megőrzöd, ha majd házamat is igazgatod te és udvaraimat is őrzöd: akkor adok neked járást az itt állók közt.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau; “Kapau te ke ʻeveʻeva ʻi hoku ngaahi hala, pea kapau te ke fai ki heʻeku fekau, pehē, te ke toki fakamaau foki ʻi hoku fale, pea te ke tauhi foki ʻa hoku ngaahi lotoʻā, pea te u vaheʻi ha ngaahi potu ke ke ʻeveʻeva fakataha ai mo kinautolu ʻoku tau tutuʻu ai ni.

8 Halljad csak, Józsua főpap, te meg társaid, kik előtted ülnek – mert jelnek való emberek ők – mert íme, én elhozom az én szolgámat, Sarjadékot.

Fanongo eni, ʻE Siosiua ko e taulaʻeiki lahi, ʻaa koe, mo hoʻo kaunga ngāue ʻoku nofo ʻi ho ʻao: he ko e kau tangata ʻoku fai ki ai ʻae ofo; he vakai, te u fakahā ʻeau ʻa ʻeku tamaioʻeiki ko e VAA.

9 Mert íme, a kő, melyet Józsua elé tettem – egy kövön hét szem – íme én megvéstem vésését, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura – és elmozdítom amaz országnak bűnét egy napon.

Koeʻuhi, vakai ki he maka ʻaia kuo u ʻai ʻi he ʻao ʻo Siosiua; ʻe ʻi he maka ʻe taha ʻae mata ʻe fitu; vakai te u tongi ʻeau ʻae tongi ʻe fai ki ai, ʻoku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ‘pea te u ʻave ʻae angahala ʻae fonua ko ia ʻi he ʻaho pe taha.’

10 Ama napon, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, hívjátok majd kiki a felebarátját, szőlőtő alá és fügefa alá.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova ʻoe ngaahi kautau, ‘ko e ʻaho ko ia ʻe feuiʻaki ʻae tangata taki taha ki hono kaungāʻapi ʻi he lolo vaine mo e lolo fiki.’”