Zakariás 13
1 Ama napon forrás lesz nyitva Dávid háza részére, meg Jeruzsálem lakói részére: vétek ellen és fertőzet ellen.
Hina Gode Bagadedafa da amane sia: sa, “Amo eso da doaga: sea, hano bubuga: su amoga Da: ibidi egaga fifi misi amola Yelusaleme esalebe dunu ilia wadela: i hou amola ogogole ‘gode’ ilima nodone sia: ne gadosu, amo dodofemusa: da doasi dagoi ba: mu.
2 És lészen ama napon, ugymond az Örökkévaló, a seregek ura, kiirtom a
Amo esoha, Na da ogogole loboga hamoi ‘gode’ ilia dio huluane Isala: ili sogega fadegale fasimu. Amola dunu huluanedafa da amo dio bu hamedafa dawa: mu. Nowa da balofede dunu hi sia: sea, Na da fadegale fasimu. Amola dunu ilia loboga hamoi ogogole ‘gode’ ilima sia: ne gadomusa: hanai asigi dawa: su, Na da fadegale fasimu.
3 És lészen, midőn valaki még prófétál, akkor szólnak hozzá atyja és anyja, az ő szülei: ne élj, mert hazugságot beszéltél az Örökkévaló nevében – és átszúrják atyja és anyja, az ő szülei, a mikor prófétál.
Amasea, dunu afae da hi da balofede hamoma: ne sia: sa, ea amedafa amola edadafa da e medole legema: ne sia: mu. Bai e da Hina Gode Ea sia: amo sia: i dagoi, hi fawane sia: i. Be e da amomane ogogosu sia: fawane sia: i. E da balofede sia: sea, ea adadafa amola amedafa da e sone, medole legemu.
4 És lészen ama napon, szégyenkeznek a próféták, kiki a látománya miatt, a mikor prófétálkodik, s nem öltenek föl szőrös köpenyt, azért hogy letagadják;
Amo eso da doaga: sea, balofede dunu da esala ba: sea, gasa fili hame hamomu. E da balofede dunu ea hou agoane hame hamomu. E da eno dunuma ogogoma: ne, balofede dunu eboboi abula hame salimu.
5 s azt mondja: nem vagyok én próféta, földet mívelő ember vagyok, mert valaki birtokul juttatta nekem ifjúkoromtól fogva.
Be amomane, e da amane sia: mu, ‘Na da balofede dunu hame. Na da ifabi ouligisu dunu. Na da na esalusu huluane amoga ifabi hawa: fawane hamosu.’
6 S ha szólnak hozzá; mik ez ütések a kezeid között? akkor mondja: a hogy ütöttek engem barátaimnak házában.
Amasea, enoga ema amane adole ba: sea, ‘Amo fa: ginisi dia bidegia gala, ilia bai da adila: ?’ e da bu adole imunu, ‘Na da amo fa: ginisi na sama ea diasua lai.’”
7 Kard, serkenj pásztorom ellen, férfi ellen, ki nekem társam – úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, üsd a pásztort, hogy elszéledjenek a juhok, s majd ráfordítom a kezemet a bojtárokra.
Hina Gode da amane sia: sa, “Gegesu gobihei! Nedegima! Na hawa: hamosu Sibi Ouligisu dunu Ema doagala: ma! E fane legema! Amasea, sibi wa: i da afagogoi dagoi ba: mu. Na da Na fi dunuma doagala: mu.
8 És lészen az egész országban, úgymond az Örökkévaló, két rész belőle kiirtatik, kimúlik, s egyharmada fennmarad benne.
Amola Isala: ili soge ganodini momogi udiana amo ganodini mogi aduna da bogogia: mu.
9 És beviszem a harmadát a tűzbe, s megolvasztom őket, a mint megolvasztják az ezüstöt, és megvizsgálom, a mint megvizsgálják az aranyat; ő szólítja majd nevemet, és én meghallgatom őt, azt mondom: népem ő, és ő mondja: az Örökkévaló az én Istenem.
Mogi afae hame bogoi esala, amo Na da silifa da laluga adoba: le noga: i hamosa amo defele, adoba: mu. Amasea, ilia da Nama sia: ne gadomu, amola Na da ilima dabe adole imunu. Na da ilima amane sia: mu, ‘Dilia da Na fidafa dunu.’ Amola ilia da Nama amane sia: mu, ‘Di da ninia Godedafa.’”
