Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, Salamontól.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
Osculetur me osculo oris sui. Quia meliora sunt ubera tua vino, fragrantia unguentis optimis.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
Oleum effusum nomen tuum: ideo adolescentulæ dilexerunt te. Trahe me.
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
Post te curremus in odorem unguentorum tuorum. Introduxit me rex in cellaria sua. Exultabimus et lætabimur in te, memores uberum tuorum super vinum. Recti diligunt te.
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
Nigra sum, sed formosa, filiæ Ierusalem, sicut tabernacula Cedar, sicut pelles Salomonis.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
Nolite me considerare quod fusca sim, quia decoloravit me sol. Filii matris meæ pugnaverunt contra me, posuerunt me custodem in vineis: vineam meam non custodivi.
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
Indica mihi, quem diligit anima mea, ubi pascas, ubi cubes in meridie, ne vagari incipiam post greges sodalium tuorum.
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
Si ignoras te o pulcherrima inter mulieres, egredere, et abi post vestigia gregum, et pasce hœdos tuos iuxta tabernacula pastorum.
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
Equitatui meo in curribus Pharaonis assimilavi te amica mea.
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
Pulchræ sunt genæ tuæ sicut turturis: collum tuum sicut monilia.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
Murenulas aureas faciemus tibi, vermiculatas argento.
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
Dum esset rex in accubitu suo, nardus mea dedit odorem suum.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
Fasciculus myrrhæ dilectus meus mihi, inter ubera mea commorabitur.
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
Botrus Cypri dilectus meus mihi, in vineis Engaddi.
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
Ecce tu pulchra es amica mea, ecce tu pulchra es, oculi tui columbarum.
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
Ecce tu pulcher es dilecte mi, et decorus. Lectulus noster floridus.
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
Tigna domorum nostrarum cedrina, laquearia nostra cypressina.
