Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, Salamontól.
The Song of Songs, that [is] Solomon's.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
Let him kiss me with kisses of his mouth, For better [are] thy loves than wine.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
For fragrance [are] thy perfumes good. Perfume emptied out — thy name, Therefore have virgins loved thee!
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
Draw me: after thee we run, The king hath brought me into his inner chambers, We do joy and rejoice in thee, We mention thy loves more than wine, Uprightly they have loved thee!
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
Dark [am] I, and comely, daughters of Jerusalem, As tents of Kedar, as curtains of Solomon.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
Fear me not, because I [am] very dark, Because the sun hath scorched me, The sons of my mother were angry with me, They made me keeper of the vineyards, My vineyard — my own — I have not kept.
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
Declare to me, thou whom my soul hath loved, Where thou delightest, Where thou liest down at noon, For why am I as one veiled, By the ranks of thy companions?
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
If thou knowest not, O fair among women, Get thee forth by the traces of the flock, And feed thy kids by the shepherds' dwellings!
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
To my joyous one in chariots of Pharaoh, I have compared thee, my friend,
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
Comely have been thy cheeks with garlands, Thy neck with chains.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
Garlands of gold we do make for thee, With studs of silver!
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
While the king [is] in his circle, My spikenard hath given its fragrance.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
A bundle of myrrh [is] my beloved to me, Between my breasts it lodgeth.
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
A cluster of cypress [is] my beloved to me, In the vineyards of En-Gedi!
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
Lo, thou [art] fair, my friend, Lo, thou [art] fair, thine eyes [are] doves!
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
Lo, thou [art] fair, my love, yea, pleasant, Yea, our couch [is] green,
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
The beams of our houses [are] cedars, Our rafters [are] firs, I [am] a rose of Sharon, a lily of the valleys!
