Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, Salamontól.
The song of songs, which is Solomon’s.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
Let him kiss me with the kisses of his mouth: for thy love is better than wine.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
Because of the savour of thy good ointments thy name is as ointment poured forth, therefore do the virgins love thee.
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
Draw me, we will run after thee: the king hath brought me into his chambers: we will be glad and rejoice in thee, we will remember thy love more than wine: the upright love thee.
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
I am black, but comely, O ye daughters of Jerusalem, as the tents of Kedar, as the curtains of Solomon.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
Look not upon me, because I am black, because the sun hath looked upon me: my mother’s children were angry with me; they made me the keeper of the vineyards; but mine own vineyard have I not kept.
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
Tell me, O thou whom my soul loveth, where thou feedest, where thou makest thy flock to rest at noon: for why should I be as one that turneth aside by the flocks of thy companions?
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
If thou know not, O thou fairest among women, go thy way forth by the footsteps of the flock, and feed thy kids beside the shepherds’ tents.
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
I have compared thee, O my love, to a company of horses in Pharaoh’s chariots.
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
Thy cheeks are comely with rows of jewels, thy neck with chains of gold.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
We will make thee borders of gold with studs of silver.
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
While the king sitteth at his table, my spikenard sendeth forth the smell thereof.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
A bundle of myrrh is my wellbeloved unto me; he shall lie all night betwixt my breasts.
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
My beloved is unto me as a cluster of camphire in the vineyards of En–gedi.
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
Behold, thou art fair, my love; behold, thou art fair; thou hast doves’ eyes.
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
Behold, thou art fair, my beloved, yea, pleasant: also our bed is green.
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
The beams of our house are cedar, and our rafters of fir.
