Énekek Éneke 1
1 Énekek éneke, Salamontól.
2 Csókoljon engem szája csókjaival: mert bornál jobb a szerelmed.
Drenk mij met de kussen van uw mond; Want uw liefde is zoeter dan wijn.
3 Illatnak jók az olajaid, kiöntött olaj a neved; azért szeretnek téged a leányzók.
Heerlijk is de geur van uw balsem, Uw naam is het kostbaarst aroom. Daarom hebben de meisjes u lief.
4 Vonj engem, utánad hadd szaladjunk – termeibe bevitt engem a király – hadd ujjongjunk és örvendjünk benned, hadd emlegessük szerelmedet inkább a bornál: méltán szeretnek téged.
Neem mij mede, laat ons vluchten; Want de koning heeft mij in zijn vertrekken gebracht! Wij willen juichen, in u ons verblijden, Uw liefde roemen, hoger dan wijn, Terecht beminnen zij u!
5 Fekete vagyok, de szép, ti Jeruzsálem leányai, mint Kédár sátrai, mint Salamon szőnyegei.
Wel ben ik donker, Maar toch nog schoon, Jerusalems dochters: Als de tenten van Kedar, De paviljoenen van Sjalma.
6 Ne nézzetek rám, hogy kissé fekete vagyok, hogy lesütött engem a nap! Anyám fiai megharagudtak reám, tettek engem őrzőjévé a szőlőknek: a magam szőlőjét nem őriztem.
Let er niet op, dat ik zwart ben, En van de zon ben verbrand; Want de zonen van mijn moeder waren boos op mij, En lieten mij de wijngaarden bewaken…. Maar mijn eigen wijngaard bewaakte ik niet!
7 Mondd meg nekem te, kit lelkem szeret, merre legeltetsz, merre heverésztetsz délben? Mert minek legyek, mint aki elburkolja magát, társaid nyájainál?
Bericht mij toch, mijn zielsbeminde, Waar ge uw kudde laat weiden, Waar ge ze in de middag laat rusten? Want waarom zou ik gaan zwerven Bij de kudden uwer vrienden?
8 Ha te ezt nem tudod, legszebbike az asszonyoknak, indulj el a juhok nyomdokain és legeltesd gödölyéidet a pásztorok hajlékainál.
Als ge het niet weet, Schoonste der vrouwen, Volg dan het spoor van de kudde, En hoed uw geiten Bij de tenten der herders.
9 Paripámhoz Fáraó szekereinél mondlak hasonlónak, kedvesem!
Met het span van Farao’s wagens Vergelijk ik u, liefste;
10 Bájosak az orczáid a füzérekben, nyakad a gyöngysorokban.
Hoe bekoorlijk uw wangen tussen de hangers, Uw hals in de snoeren.
11 Aranyfüzéreket készítünk neked ezüst gombocskákkal.
Gouden hangers laten we u maken, Met plaatjes van zilver.
12 Mialatt a király asztalkörében ült, az én nárdusom megadta illatát.
Zolang de koning in zijn harem verbleef, Straalde mijn nardus haar geur.
13 Myrrhacsokor az én barátom nekem, mely kebleim között piben;
Want mijn beminde is mij een bundeltje mirre, Dat op mijn boezem blijft rusten;
14 cziprusfürt az én barátom nekem, Én-Gédi szőlőiben.
Mijn beminde is mij een cyper-tros, Van Engédi’s gaarden.
15 Íme, szép vagy te kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok.
Wat zijt ge verrukkelijk, mijn liefste, Uw ogen zijn duiven.
16 Íme, szép vagy te barátom, kedves is, nyoszolyánk is zöldelő;
Wat zijt ge verrukkelijk schoon, mijn beminde Ons rustbed is in het groen!
17 házaink gerendái czédrusok, padozatunk cziprusok.
De binten van ons paleis zijn ceders, Onze wanden cypressen.
