< Énekek Éneke 8 >
1 Vajha úgy volnál mint testvérem nékem, ki anyám emlőit szopta; találnálak az utczán, megcsókolnálak, nem is gúnyolódnának rajtam.
«Аһ, апамниң көксини шориған инимдәк болсаң еди! Сени талада учритар болсам, сөйәттим, Вә һеч ким мени кәмситмәйтти.
2 Elvezetnélek, bevinnélek anyám házába, hogy tanítson engem; inni adnék neked fűszeres borból, gránátalmám mustjából.
Мән сени йетәкләйттим, Апаңниң өйигә елип кирәттим; Сән маңа тәлим берәттиң; Мән саңа тетитқу шарабидин ичкүзәттим; Анарлиримниң шәрбитидин ичкүзәттим.
3 Balja fejem alatt és jobbja átölel.
Униң сол қоли бешим астида болатти, Униң оң қоли мени силайтти!».
4 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
«Силәргә тапилаймәнки, и Йерусалим қизлири — «Униң вақит-саити болмиғичә, Силәр муһәббәтни ойғатмаңлар, қозғимаңлар!»
5 Ki az, a ki feljön a puszta felől, támaszkodva barátjára? Az almafa alatt ébresztettelek föl; amott vajudott veled az anyád, amott vajudott az, ki téged szűlt.
«Даладин чиқиватқан бу зади ким? Өз сөйүмлүгигә йөлинип?» «Мән алма дәриғи астида сени ойғатқан едим; Әшу йәрдә апаң толғақ йәп сени дунияға чиқарған еди; Әшу йәрдә сени туққучи толғақ йәп сени чиқарған еди».
6 Tégy engem mint a pecsétgyűrűt szívedre, mint a pecsétgyűrűt karodra; mert erős mint a halál a szerelem, kemény mint az alvilág a féltékenység, hevei tűznek hevei, Istennek lángja. (Sheol )
«Мени көңлүңгә мөһүрдәк, Билигиңгә мөһүрдәк басқайсән; Чүнки муһәббәт өлүмдәк күчлүктур; Муһәббәтниң қизғиниши тәһтисарадәк рәһимсиз; Униңдин чиққан от учқунлири, — Яһниң дәһшәтлик бир ялқунидур! (Sheol )
7 Sok víz nem bírja kioltani a szerelmet és folyamok nem sodorják el; ha háza egész vagyonát adná valaki a szerelemért, gúnyolódva gúnyolódnának rajta.
Көп сулар муһәббәтни өчүрәлмәйду; Кәлкүнләр уни ғәриқ қилалмайду; Бириси: «Өй-тәәллуқатлиримниң һәммисини берип муһәббәткә еришимән» десә, Ундақта у адәм кишиниң нәзиридин пүтүнләй чүшүп кетиду».
8 Van nekünk kis nővérünk és emlői nincsenek; mit tegyünk nővérünkkel azon a napon, a melyen majd megkérik?
«Бизниң кичик сиңлимиз бардур, Бирақ униң көкси йоқтур; Сиңлимизға әлчиләр кәлгән күнидә биз униң үчүн немә қилимиз?»
9 Ha kőfal ő, építünk rá ezüst toronysort; s ha kapu ő, zárjuk el őt czédrusfa táblával.
«Әгәр у сепил болса, Биз униңға күмүч мунар салимиз; Әгәр у ишик болса, Биз уни кедир тахтайлар билән қаплаймиз».
10 Én kőfal vagyok és emlőim mint a tornyok; akkor lettem szemében, mint nő, a ki békét talált.
«Өзүм бир сепилдурмән, Һәм мениң көксилирим мунарлардәктур; Шуңа мән униң көз алдида хатирҗәмлик тапқан бирисидәк болдум».
11 Volt Salamonnak egy szőlője Báal-Hámónban; átadta a szőlőt az őrzőknek, ki-ki hoz fejében ezer ezüstöt.
«Сулайманниң Баал-Һамонда үзүмзари бар еди, Үзүмзарини бағвәнләргә иҗаригә бәрди; Уларниң һәммиси мевиси үчүн миң тәңгә апирип бериши керәк еди;
12 Az én szőlőm előttem van, az ezer a tied, Salamon, s a kétszáz azoké, kik őrzik a gyümölcsét.
Өзүмниң үзүмзарим мана мениң алдимда туриду; Униң миң тәңгиси саңа болсун, и Сулайман, Шуниңдәк икки йүз тәңгә мевисини баққучиларға болсун».
13 Te, ki a kertekben lakol, társak figyelnek hangodra, hallasd velem!
«Һәй бағларда турғучи, Һәмраһлар авазиңни аңлиғуси бар; Маңиму уни аңлатқузғайсән».
14 Fuss el, barátom és légy hasonlóvá a szarvashoz vagy az őzök gidájához a fűszerek hegyein.
«И сөйүмлүгүм, тез болә, Җәрән яки яш буғидәк бол, Тетитқулар тағлири үстидә жүгүрүп!»