Énekek Éneke 5
1 Eljöttem kertembe, én nővérem, én arám, leszedtem myrrhámat fűszeremmel együtt, ettem lépemet a mézemmel együtt, ittam boromat a tejemmel együtt; egyetek, társaim, igyatok és részegedjetek, barátaim!
I have come into my garden, my sister, my bride. I have gathered my myrrh with my spice. I have eaten my honeycomb with my honey. I have drunk my wine with my milk. Eat, O friends. Drink, yea. Drink abundantly, O beloved.
2 Alszom én, de szívem ébren van. Hallga, barátom kopog: nyiss ki, nővérem, kedvesem, galambom, jámborom, mert fejem harmattal van tele, fürteim az éjnek csepjeivel.
I was asleep, but my heart awoke. It is the voice of my beloved who knocks, saying, Open to me, my sister, my love, my dove, my undefiled. For my head is filled with dew, my locks with the drops of the night.
3 Levetettem köntösömet, hogyan ölteném föl, megmostam lábaimat, hogyan szennyezném be?
I have put off my garment, how shall I put it on? I have washed my feet, how shall I defile them?
4 Barátom benyújtotta kezét a nyíláson, és beleim zúgtak miatta.
My beloved put in his hand by the hole of the door, and my heart was moved for him.
5 Fölkeltem én kinyitni barátomnak, s kezeim cseppegtek myrrhától és ujjaim myrrhától, mely folyt a závár ágaira.
I rose up to open to my beloved, and my hands drops with myrrh, and my fingers with liquid myrrh, upon the handles of the bolt.
6 Kinyitottam én barátomnak, de barátom elfordult, eltűnt – lelkem elszállt beszéde alatt- kerestem őt, de nem találtam; szólítottam, de nem felelt nekem.
I opened to my beloved, but my beloved had withdrawn himself, and was gone. My soul had failed me when he spoke. I sought him, but I could not find him. I called him, but he gave me no answer.
7 Találtak engem az őrök, kik körüljárnak a városban, vertek engem, megsebesítettek, levették fátyolomat rólam a falak őrei.
The watchmen who go about the city found me. They smote me, they wounded me. The keepers of the walls took away my mantle from me.
8 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai: ha találjátok barátomat, mit mondjatok neki? Hogy betegje vagyok a szerelemnek.
I adjure you, O daughters of Jerusalem, if ye find my beloved, that ye tell him that I am sick from love.
9 Miben különb a barátod más barátnál, te legszebbike az asszonyoknak, miben különb a barátod más barátnál, hogy úgy megesketsz minket?
What is thy beloved more than another beloved, O thou fairest among women? What is thy beloved more than another beloved, that thou do so adjure us?
10 Barátom fehér és piros, kiemelkedő tízezer közül;
My beloved is white and ruddy, the chief among ten thousand.
11 feje finom arany, fürtjei bodrosak, feketék mint a holló;
His head is the most fine gold. His locks are bushy, black as a raven.
12 szemei mint galambok a víz medreinél, tejben fürödnek, foglalatban ülnek;
His eyes are like doves beside the water-brooks, washed with milk, fitly set.
13 orczái mint fűszeres virágágyak, illatszereket termők; ajkai liliomok, cseppegve folyó myrrhától;
His cheeks are as a bed of spices, banks of sweet herbs. His lips are lilies, dropping liquid myrrh.
14 kezei aranyhengerek tarsiskövekkel foglalva, teste remekmű elefántcsontból, borítva zafírkövekkel;
His hands are rings of gold set with beryl. His body is ivory work overlaid with sapphires.
15 lábszárai márványoszlopok, ráillesztve arany talpakra; ábrázata olyan, mint a Libánon, válogatott, mint a czedrusok;
His legs are pillars of marble, set upon sockets of fine gold. His aspect is like Lebanon, excellent as the cedars.
16 ínye édesség és mindenestől gyönyörűség. Ez az én barátom s ez az én társam, Jeruzsálem leányai!
His mouth is most sweet. Yea, he is altogether lovely. This is my beloved, and this is my friend, O daughters of Jerusalem.
