Énekek Éneke 4
1 Íme szép vagy te, kedvesem, íme, szép vagy, szemeid galambok fátyolod mögött; hajad mint a kecskék nyája, melyek leereszkednek Gileád hegyéről.
Khenah, nang loe kranghoih parai, tlangai; khenah, na krang hoih parai! Na mikhmai khukhaih hnuk bang ih na mik loe pahuu mik baktiah oh; na sam loe Gilead mae ah kaom maehnawk baktiah oh.
2 Fogaid mint a lenyírt juhok nyája, melyek feljöttek a mosdatóból, amelyek mind párosak és meddő nincs közöttük.
Na haanawk loe amui aah moe, tui amthluk pacoengah angzo, caa kakak maeto doeh kaom o ai, caa hnetto sah boih tuu baktiah oh.
3 Mint karmazsinfonal ajkaid, és beszéded bájos; mint gránátalma hasábja a halántékod fátyolod mögött.
Na pahninawk loe tlangqui kathim baktiah oh moe, na thuih ih lok loe tahngaih han nawm; mikhmai khukhaih kahni hnuk bang ih naalaking loe buhmaeh thingthai ahap baktiah oh.
4 Mint Dávid tornya a nyakad, mely fokozatokban épült; ezer pajzs van rá akasztva, mind fegyverei a vitézeknek.
Na tahnong loe David mah sak ih maiphaw congca suekhaih, misatuh kaminawk mah patoh ih misa pakaahaih sangto suekhaih imsang baktiah oh.
5 Két emlőd mint két gida, szarvasünőnek ikrei, melyek liliomok között legelnek.
Na tahnunawk loe lili pawk salakah kamhai, tasuk caa kangphae hnetto baktiah oh.
6 Míg hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, elmegyek én a myrrhás hegyre és a tömjénes halomra.
Khodai tom moe, khoving boeng ai naah, myrrh mae ah ka caeh moe, hmuihoih maesom nuiah ka caeh han.
7 Mindenestül szép vagy, kedvesem, és hiba nincsen benned.
Ka tlangai, nang loe na suidik; coek koi roe na tawn ai.
8 Velem a Libánonról, arám, velem jőjj el a Libánonról, tekints le az Amána csúcsáról, a Szenír és Chermón csúcsáról, oroszlánok tanyáiról, párduczok hegyeiről.
Ka hamh ih tangla, Lebanon hoiah kai khaeah angzo ah, Lebanon hoiah kai khaeah angzo ah; Amana maesom, Shenir maesom, Hermon maesom, kaipui ih akhawnawk, kaithlaeng ohhaih maenawk hoiah khen ah.
9 Felbátorítottál engem, én nővérem, én arám, felbátorítottál egyikével a te szemeidnek, egyik lánczával a te nyakdíszednek.
Ka tanuh, ka hamh ih tangla, ka palungthin hae na lak ving boeh, vaito nang danh moe, na oih ih sui bungmu maeto mah, ka palungthin hae nang zaeh ving boeh.
10 Mily szép a te szerelmed, én nővérem, én arám, mily jó a szerelmed, inkább a bornál, olajaid illata minden fűszernél.
Ka tanuh, ka hamh ih tangla, nang palunghaih loe kawkruk maw hoih! Nang palunghaih loe misurtui pongah hoih kue moe, na hmuihoih tui loe hmuihoih tuinawk boih pongah doeh hoih kue.
11 Színméztől csepegnek ajkaid, arám, méz és tej van nyelved alatt; s ruhád illata olyan, mint Libánon illata.
Aw ka hamh ih tangla, na pahni hoiah khoitui baktih kaluep tui to longh; na palai ah tahnutui hoi khoitui to oh; nang khuk ih kahni loe Lebanon ih hmuihoih tui baktiah oh.
12 Elzárt kert az én nővérem arám, elzárt kútfő, lepecsételt forrás.
Ka tanuh, ka hamh ih tangla, nang loe khah khoep ih takha baktiah na oh moe, khah khoep ih tuipuek baktih, catui daeng ih tuibap baktiah na oh.
13 Hajtásaid díszkert: gránátfák drága gyümölcsökkel, cziprusok nárdusokkal;
Na thling ih akungnawk loe athaih kaluep kathai, buhmaeh thaih baktih, hmuihoih henna hoi nard kung baktiah oh,
14 nárdus és sáfrány, illatos nád meg fahéj, mindenféle tömjénfákkal, myrrha és alóék, mindenféle kiváló fűszerekkel.
hmuihoih nard hoiah saffron, kalamus hoiah cinnamon hmuihoih thing, myrrh hoi aloe, hmuihoih boih thungah hmuihoih koek ah oh o;
15 Kertek forrása, élő vizek kútja és a melyek lefolynak a Libánonról.
nang loe tuipuek kaom takha, tui kaang thai ai tuibap, Lebanon hoi kalong vacongnawk baktiah na oh.
16 Serkenj, észak, s jőjj el, dél, leheld át a kertemet, folyjanak fűszerei. Jöjjön barátom az ő kertjébe s egye drága gyümölcseit.
Aw aluek bang ih takhi, angthawk ah, aloih bang ih takhi, angzo ah; kai ih takha thungah song ah; hmuihoih to amsong nasoe. Ka tlangai to angmah ih takha thungah angzo nasoe loe, kaluep thingthainawk to caa nasoe.
