Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
Soy una rosa de Sarón, un lirio de los valles.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
Como un lirio entre espinas, así es mi amor entre las hijas.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
Como el manzano entre los árboles del bosque, así es mi amado entre los hijos. Me senté bajo su sombra con gran placer, su fruta era dulce para mi gusto.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
Me llevó a la sala de banquetes. Su estandarte sobre mí es el amor.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Fortaléceme con las pasas, refrescarme con manzanas; ya que me siento débil de amor.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
Su mano izquierda está bajo mi cabeza. Su mano derecha me abraza.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
Os conjuro, hijas de Jerusalén, por las corzas, o por las ciervas del campo, para que no te agites, ni despiertes el amor, hasta que lo desee.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
¡La voz de mi amado! He aquí que viene, saltando en las montañas, saltando en las colinas.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
Mi amado es como un corzo o un ciervo joven. ¡Contempla, está detrás de nuestro muro! Mira hacia las ventanas. Mira a través de la celosía.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
Mi amado habló y me dijo, “Levántate, mi amor, mi bella, y ven.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
Porque he aquí que el invierno ha pasado. La lluvia ha terminado y se ha ido.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
Las flores aparecen en la tierra. Ha llegado el momento del canto, y la voz de la tórtola se oye en nuestra tierra.
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
La higuera madura sus higos verdes. Las vides están en flor. Desprenden su fragancia. Levántate, mi amor, mi bella, y váyase”.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
Mi paloma en las hendiduras de la roca, en los escondites de la ladera de la montaña, déjame ver tu cara. Déjame escuchar tu voz; porque tu voz es dulce y tu rostro es hermoso.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Atrapa para nosotros los zorros, los pequeños zorros que saquean los viñedos; porque nuestros viñedos están en flor.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
Mi amado es mío, y yo soy suya. Navega entre los lirios.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Hasta que el día se enfríe y las sombras huyan, vuelta, mi amado, y ser como un corzo o un joven ciervo en las montañas de Bether.
