Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
Eu sou uma rosa de Sharon, um lírio dos vales.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
Como um lírio entre espinhos, Assim é meu amor entre as filhas.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
Como a macieira entre as árvores da madeira, Assim é minha amada entre os filhos. Sentei-me sob sua sombra com grande deleite, sua fruta era doce ao meu paladar.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
Ele me trouxe para o salão de banquetes. Seu estandarte sobre mim é o amor.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Strengthen me com uvas passas, refrescar-me com maçãs; pois estou desmaiado de amor.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
Sua mão esquerda está sob minha cabeça. Sua mão direita me abraça.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
Eu vos conjuro, filhas de Jerusalém, pelas ovas, ou pelo vento do campo, que não se agita, nem se desperta o amor, até que o deseje.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
A voz de minha amada! Eis que ele vem, saltando sobre as montanhas, saltando sobre as colinas.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
Minha amada é como uma ova ou um jovem cervo. Eis que ele está atrás de nosso muro! Ele olha para as janelas. Ele olha através da grade.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
Minha amada falou, e me disse, “Levanta-te, meu amor, meu lindo, e vem embora”.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
Pois eis que o inverno é passado. A chuva acabou e se foi.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
As flores aparecem sobre a terra. Chegou a hora de cantar, e a voz da rola é ouvida em nossa terra.
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
A figueira amadurece seus figos verdes. As videiras estão em floração. Eles dão sua fragrância. Levantai-vos, meu amor, meu lindo, e sair”.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
Minha pomba nas fendas da rocha, nos esconderijos da encosta da montanha, deixe-me ver seu rosto. Deixe-me ouvir sua voz; pois sua voz é doce e seu rosto é lindo.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Apanhe para nós as raposas, as pequenas raposinhas que saqueiam os vinhedos; para nossos vinhedos estão em floração.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
Minha amada é minha, e eu sou dele. Ele navega entre os lírios.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Até o dia ficar frio e as sombras fugirem, volta, minha amada, e ser como uma ova ou um jovem cervo nas montanhas de Bether.
