Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
Jeg er Sarons blomst, dalenes lilje.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
Som en lilje blandt torner, så er min venninne blandt de unge kvinner.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
Som et epletre blandt skogens trær, så er min elskede blandt de unge menn; i hans skygge lyster det mig å sitte, og hans frukt er søt for min gane.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
Han har ført mig til vinhuset, og hans banner over mig er kjærlighet.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Styrk mig med druekaker, kveg mig med epler! For jeg er syk av kjærlighet.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
Hans venstre hånd er under mitt hode, og hans høire favner mig.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
Jeg ber eder inderlig, I Jerusalems døtre, ved rådyrene eller ved hindene på marken, at I ikke vekker og ikke egger kjærligheten, før den selv vil!
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
Hør, der er min elskede! Se, der kommer han springende over fjellene, hoppende over haugene.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
Min elskede ligner et rådyr eller en ung hjort. Se, der står han bak vår vegg; han kikker gjennem vinduene, gjennem gitteret ser han inn.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
Min elskede tar til orde og sier til mig: Stå op, min venninne, du min fagre, og kom ut!
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For se, nu er vinteren omme, regnet har draget forbi og er borte;
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
blomstene kommer til syne i landet, sangens tid er inne, og turtelduens røst har latt sig høre i vårt land;
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
fikentreets frukter tar til å rødme, og vintrærnes blomster dufter. Stå op, kom, min venninne, du min fagre, så kom da!
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
Du min due i bergrevnene, i fjellveggens ly! La mig se din skikkelse, la mig høre din røst! For din røst er blid og din skikkelse fager.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Fang revene for oss, de små rever som ødelegger vingårdene! Våre vingårder står jo i blomst.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
Min elskede er min, og jeg er hans, han som vokter sin hjord blandt liljene.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Innen dagen blir sval og skyggene flyr, vend om, min elskede, lik et rådyr eller en ung hjort på de kløftede fjell!
