Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I am the rose of Sharon, and the lily of the valleys.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
As the lily among thorns, so is my love among the daughters.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As the apple tree among the trees of the wood, so is my beloved among the sons. I sat down under his shadow with great delight, and his fruit was sweet to my taste.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He brought me to the banqueting house, and his banner over me was love.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Sustain me with flagons, comfort me with apples: for I am sick with love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand is under my head, and his right hand doth embrace me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I charge you, O ye daughters of Jerusalem, by the roes, and by the hinds of the field, that ye stir not, nor awake my love, till he please.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
The voice of my beloved! behold, he cometh leaping upon the mountains, skipping upon the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a roe or a young hart: behold, he standeth behind our wall, he looketh forth at the windows, gazing himself through the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved spoke, and said to me, Rise, my love, my fair one, and come away.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
For, lo, the winter is past, the rain is over and gone;
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers appear on the earth; the time of the singing of birds is come, and the voice of the turtledove is heard in our land;
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree putteth forth her green figs, and the vines with the tender grape give forth their fragrance. Arise, my love, my fair one, and come away.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
O my dove, that art in the clefts of the rock, in the secret places of the stairs, let me see thy countenance, let me hear thy voice; for sweet is thy voice, and thy countenance is comely.
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Take for us the foxes, the little foxes, that spoil the vines: for our vines have tender grapes.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine, and I am his: he feedeth among the lilies.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Until the day shall break, and the shadows flee away, turn, my beloved, and be thou like a roe or a young hart upon the mountains of Bether.
