Énekek Éneke 2
1 Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
I am a meadow flower of Sharon, a lily of the valleys.
2 Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
As a lily among thorns, so is my love among the young women.
3 Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
As an apricot tree among the trees of the forest, so is my beloved among the young men. I sit down under his shadow with great delight, and his fruit is sweet to my taste.
4 Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
He brought me to the house of wine, and his banner over me was love.
5 Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
Revive me with raisin cakes and refresh me with apricots, for I am weak with love.
6 Balja fejemen alól és jobbja átölel!
His left hand is under my head, and his right hand embraces me.
7 Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
I want you to swear, daughters of Jerusalem, by the gazelles and the does of the fields, that you will not awaken or arouse love until she pleases.
8 Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
There is the sound of my beloved! Listen, here he comes, leaping over the mountains, jumping over the hills.
9 Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
My beloved is like a gazelle or a young stag; look, he is standing behind our wall, gazing through the window, peering through the lattice.
10 Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
My beloved spoke to me and said, “Arise, my love; My beautiful one, come away with me.
11 Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
Look, the winter is past; the rain is over and gone.
12 a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
The flowers have appeared in the land; the time for pruning and the singing of birds has come, and the sound of the doves is heard in our land.
13 a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
The fig tree ripens her green figs, and the vines are in blossom; they give off their fragrance. Arise, my love, my beautiful one, and come away.
14 Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
My dove, in the clefts of the rock, in the secret clefts of the mountain crags, let me see your face. Let me hear your voice, for your voice is sweet, and your face is lovely.”
15 Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
Catch the foxes for us, the little foxes that spoil vineyards, for our vineyard is in blossom.
16 Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
My beloved is mine, and I am his; he grazes among the lilies with pleasure.
17 Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
Go away, my beloved, before the soft winds of dawn blow and the shadows flee away. Go away; be like a gazelle or a young stag on the rugged mountains.
